KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság tegnap tárgyalta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény módosítását, és egyhangúlag támogatja.
Nem is volt túlzottan nagy vita a benyújtott javaslatról, hiszen előrelépést tartalmaz a módosítás, még akkor is, ha a bizottsági vitában felmerült - nem megalapozatlanul - az a kérdés, hogy bizony a sok-sok törvénymódosítás nem ad egy kiszámítható biztonságot a törvény felhasználói számára, de miért éppen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény lenne az a törvény, amit nem szükséges rövid időszakonként módosítani.
Egy hangsúlyos kérdésről beszéltünk, bár ez csak nagyon kis részét érinti a törvénymódosításnak. A 4. § (3) bekezdésében egy új elem jelenik meg a törvényben, nevezetesen az, hogy amennyiben a felügyelet mulaszt, akkor az ügyfél kérelmére a Fővárosi Bíróság kötelezi a felügyeletet az eljárás lefolytatására. A bizottsági vitában az merült fel, hogy vajon a törvény előírhat-e kötelező bírósági döntést. Ez azért merült fel, mert az indoklás nem egészen magyarázta meg az előkészítő vagy a kormány szándékát.
A bizottsági vitában választ kaptunk arra, hogy egyrészt a Fővárosi Bíróság azért kell hogy nevesítve legyen a törvényben, ez egyébként egy szokatlan dolog, az európai uniós előírás mindenképpen kötelezővé teszi, hogy az eljáró hatóságot nevesítse a törvény, ezért került ebbe most beírásra a Fővárosi Bíróság mint eljáró bíróság neve.
A bizottsági vitában azt is tudomásunkra hozták, hogy széles körű egyeztetés folyt arról, hogy elő lehet-e írni kötelező döntést a Fővárosi Bíróság számára, és az egyeztetések során mind az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, mind a Legfelsőbb Bíróság elnökének véleménye és másoknak a véleménye is az volt, hogy ez a szabályozás helyénvaló és megfelelő.
(14.50)
A bizottsági vitában kérdésként merült fel az, ami egyébként már a hitelintézeti és az ezt követő tőkepiaci törvénynél is, a díjegységesítés indokoltsága. Voltak olyanok, akik úgy gondolták, hogy nem teljesen fejtette ki az indokát a díjegységesítésnek az előterjesztő. A bizottsági vitában erre is választ kaptunk. Továbbá a szövegezését a törvénymódosításnak túlságosan feszesnek gondolták néhányan. De egy ilyen szakmai törvénytől - ahogy egyébként Gegesy képviselő úr is utalt rá a hozzászólásában - ezt lehet elvárni, és nem egy lírai olvasmány az, ami megjelenik előttünk.
Egyéb vonatkozásban pedig az volt a bizottság véleménye, hogy egyrészt a törvénymódosítás még egyértelműbbé teszi a PSZÁF hatáskörét, új feladatokkal bővíti az eddig meglévőket határon átnyúló viszonylatban. A törvényjavaslat nagyobb tájékoztatást ad az ügyfeleknek, és ezzel nagyobb biztonságot is nyújt számukra; tételesen felsorolásra kerül, milyen kötelező közzétételnek kell eleget tennie a felügyeletnek.
Azt fontosnak tartottuk a bizottsági vitában kiemelni, hogy a díjegységesítéssel párhuzamosan jó az, hogy háromévente rendszeresen felül kell vizsgálni az addig követett gyakorlatot.
A bizottság végül is a vita után úgy foglalt állást, hogy a díjfizetéssel kapcsolatban sokkal egyértelműbb a jelenlegi szabályozás, mármint a bevezetni tervezett szabályozás. Bővül az ügyfélköre a PSZÁF-nek az európai uniós szabályrendszer átvételével. Kiemelésre került a bizottsági vitában, hogy nagyobb biztonságot ad a személyi adatok kezelése terén, nagyobb fellépésre, beavatkozásra biztosít lehetőséget, és egy szélesebb körű jogharmonizáció is érvényesül, valamint a jogorvoslati lehetőségek is bővülnek. Mindezekkel együtt a költségvetési és pénzügyi bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen, elnök úr.
