DR. GEGESY FERENC
DR. GEGESY FERENC
DR. GEGESY FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Évek óta kapjuk az Állami Számvevőszék vaskos anyagát, amely, ha röviden akarjuk jellemezni, mértéktartó szakmai kritikának lehetne megfogalmazni. Mértéktartó, de ez nem azt jelenti, hogy súlytalan egyben.
(11.10)
Hiszen a megállapításai nagyon széles körűen és sok esetben nagyon fontos és javítandó hibákat tartalmaznak, viszont miután a tények megállapításán túlmenően nem jelenik meg mellettük minősítés, ezért az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatosan a Számvevőszék munkáját érintően viták igazából nincsenek, hiszen a tényekkel úgymond nehéz vitatkozni. A minősítéseket a Számvevőszék meghagyja nekünk, tehát a parlamenti képviselőknek, a tennivalókat természetesen a mindenkori kormánypártra.
A viták azért szakmai viták lehetnek. Ezt most csak azért jelzem, hiszen az előbb a képviselőtársam is jelzett egy ilyen szakmai vitát, ami nevezetesen arról szól, hogy egy felújítás, egy beruházás aktiválásának hol van a helye, melyik szervezetnél. Ez lehet egy szakmai vita, de nem országos súlyú vagy jelentőségű kérdés, amiben a Számvevőszék véleményét nyilván meg kell fontolni, figyelembe kell venni.
Én ennek a vaskos anyagnak meg a tézisgyűjteménynek két elemét emelném ki. Az egyik az, amelyik ennek a színvonalas anyagnak még egy kicsit jobb színvonalú pontja, és egy másik olyan pontja, amelyik, mondom, a színvonalas anyag kapcsán egy kicsit felületesebb kritikát tartalmaz. Mind a két példa az önkormányzatokkal kapcsolatos, ez nyilván nem véletlen.
Az első pont, amelyik szerintem a legérdekesebb vagy legfontosabb része, az anyag közepén, a harmincvalahányadik oldalon jelenik meg, ahol egy bekezdésben arról szól, hogy az államháztartás korszerűsítése érdekében a Számvevőszék rendszeresen vizsgálja az önkormányzatoknál a szociális és oktatási ágazatot vagy egyes területeit, tehát azt a területet, ahol a szervezeti-tartalmi változások voltak, illetve szükségesek. Ez számomra borzasztóan fontos téma. Tehát most nem a szociális vagy oktatási terület megállapításaira térnék ki, hanem a szemléletre, hiszen az Állami Számvevőszék feladatainak vagy tevékenységének azért a túlnyomó többsége szabályszerűségi vizsgálat.
Nagyon fontos, azt kell mondanom, vagy azt kell mondani, hogy ennyi emberrel körülbelül erre futja, hogy az összes költségvetési szervet, tehát azt a 3200 önkormányzatot, a minisztériumokat, a háttérintézményeket, az alapokat elérje legalább négyévente egyszer, és végigvigye a szabályszerűségi vizsgálatokat, de a célszerűség ellenőrzése, ami ennél persze nehezebb feladat is, számomra még fontosabb. Tehát ez azt is jelenti burkoltan vagy nyíltan, hogy akár a Számvevőszék létszámának a növelését is meg kellene fontolni, hogy ilyen célszerűségi vizsgálatokat minél gyakrabban, minél több területre vonatkozóan végezhessenek.
Még ennél a témánál is visszautalnék arra, hogy a Számvevőszék ezen a területen, tehát az oktatási ágazat gazdálkodásánál meg annak a finanszírozásánál kifejezetten szakmai hatékonysági megállapításokat tesz, és nem lép tovább, mert az, úgy gondolom, már valóban a politika feladata, hogy azt mondja, hogy ebből milyen következtetést, milyen gyakorlati következtetést vonok le - itt elsősorban a kistelepülésekkel kapcsolatos megállapításokra gondolok. Nagyon nehéz kérdés, de ha az Állami Számvevőszék ebbe a részbe is benyomulna, akkor óhatatlanul elveszítené azt a mindenoldalú elfogadottságát, amivel most az eddigi felszólalásokból kitűnően is rendelkezik.
A másik terület, ahol úgy érzem, a megállapítások kicsit felszínesebbek - ez természetesen kritikai megállapítás -, az önkormányzatok általános finanszírozási szabályozásának rendszere. Megjelenik az a megállapítás, hogy száz fölött normatíva, hogy ezeknek a normatíváknak a szöveges része, az utasítások kitöltése persze mindig javul, és az előző évi egy-két kifogásolt helyen ezek az előírások pontosodnak, de mindig jönnek új normatívák, mindig jönnek új, nem pontos megfogalmazások, és százvalahány normatíva átláthatatlan. Vagy egy másik ilyen megállapítás ezen a téren, hogy az állami források az önkormányzati támogatások esetében az előző évhez képest csökkennek, ha másképp nem, reálértékben legalábbis mindenképpen.
Én azért úgy gondolom, hogy innen szakszerűségi alapon, tehát nem minősítve, tovább lehetne lépni, tehát szerintem meg lehet azt állapítani, hogy az önkormányzatok szabályozási rendszerének nincsen semmilyen elvi alapja. Mire gondolok? Arra, hogy azt azért jó lenne rögzíteni, azon túlmenően, hogy mi az önkormányzatok kötelező feladata, és jól van-e így a kis és nagy önkormányzatok azonos feladatellátása, hanem úgy általában kétfajta forrása van - és akkor most csak a pénzügyi részét mondom -, a normatíva és az adó.
Többféle módon fel lehet építeni egy önkormányzati finanszírozási rendszert. Lehet azt mondani, és ez az egyik, ami szerintem a legkézenfekvőbb, hogy a normatíváknak kellene megfelelniük a működési kiadásoknak, tehát abból kellene ezeket fedezni, és az adóbevételekből pedig a fejlesztési kiadásokat. De mondom, lehet másfajta felállás is. Hogy ennek a legnyilvánvalóbb példáját mondjam, borzasztóan bosszús vagyok, amikor az önkormányzatoknál maradó szja mint elemzési téma előkerül, amikor annak az szja-nak a túlnyomó része normatívaként működik. Jelenleg összesen 8 százalék a ténylegesen helyben maradó forrás, és ráadásul nem ebben az évben, hanem egy vagy két évvel korábbi időszakról szól, tehát kicsit az is közelít a normatívához.
A másik ilyen nagyon fontos megállapítás, ami, mondom, kicsit azért felszínes, hogy ez az előző évhez képest kisebb. Itt is nyugodtan meg lehet állapítani, hogy az önkormányzati rendszerben ’90 óta, tehát a megalapítása óta vagy az első elfogadott költségvetése óta forráskivonás történik. Nem az a kérdés, hogy ebből milyen következtetést lehet levonni, mert például le lehet vonni azt a következtetést is, hogy ’90-ben voltak az önkormányzatok túlfinanszírozva. Én ezzel nyilvánvalóan nem érthetek egyet, de azzal igen, hogy ez a folyamat ’90 óta tart, és ennek az elsődleges következménye nem az, hogy ellehetetlenül az önkormányzati rendszer - hiszen az anyagban is szerepel, hogy azt hiszem, 17 önkormányzattal szemben kellett csődeljárást lefolytatni -, hanem megjelenik abban, hogy nő az önhikisek száma - nem tudom, talán már minden második önkormányzat önhikis -, meg nő a hitelállomány. Persze, hozzá lehet tenni, hogy Nyugat-Európában az önkormányzati hitelállomány tudomásom szerint nagyobb, mint a jelenlegi magyarországi önkormányzati hitelállomány.
Tehát a rendszer működik, de amit ez a forráskivonás okoz, az, hogy az önkormányzati fejlesztések egyre inkább ahhoz kötődnek, hogy az önkormányzat hozzá tud-e jutni állami központi forráshoz, vagy nem. Ezek azok a megállapítások, amik után el lehetne gondolkodni, hogy az önkormányzati forrásszabályozást hogyan változtassuk vagy hogyan minősítsük.
(11.20)
Úgy gondolom, fontos új eleme ennek a mostani beszámolónak, hogy a vizsgálatokból levonható legfontosabb következetésekből egy új megállapítássorozatot tesz, nevezetesen ez a 15 tézis a pénzzel gazdálkodásnak, a közpénzügyi gazdálkodásnak az újraszabályozásához. Itt többek részéről az hangzott el, amivel én is teljesen egyetértek, hogy ezek az elvek, ez a 15 elv jó. Szerintem nem nagyon lehet ezekkel az állításokkal vitatkozni. Én azonban azt szeretném, ha ebből törvényjavaslatok lennének, mert igazából az, hogy ezek az elvek általános elvek, és ebből mennyi az, ami megvalósítható, arról már törvényi szabályozás esetén lehet, érdemes vitatkozni, hogy ezeknek az elveknek a megvalósítása esetén mi változik az állam, az önkormányzatok gazdálkodásában. Tehát én azt szeretném javasolni, és arra szeretném a képviselőtársaimat felhívni, hogy ezen tézisek megvalósulására ösztönözzük a kormányt.
Természetesen, a szokásos tiszteletkört nehogy elfelejtsem, az SZDSZ-frakció nevében köszönöm az Állami Számvevőszék színvonalas munkáját, és csak így tovább.
Köszönöm.
