DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Szó nincs arról, hogy rosszul gazdálkodtak volna; tudatosan voltak felelőtlenek, mert ezt kívánták a politikai céljaik, és ez a baj ezzel a közpénzügyi szabályozási rendszerrel, ami gyakorlatilag nincs is, és ezen kíván változtatni az Állami Számvevőszék. Az Állami Számvevőszék jelentésének az az igazán érdekes része idén, ami nem lenne a feladata, e közpénzügyi szabályzat tézisrendszerének az elkészítése, azért, tisztelt államtitkár úr, hogy önöket lépéskényszerbe hozza az Állami Számvevőszék. Mert az nagyszerű, hogy szakmai fórumokon a hozzáértők között nincsen véleményeltérés, mondjuk, a tézisek kapcsán, de hát az egy következő lépés lenne, hogy történik-e valami. Erre reagálni kell, amikor az Állami Számvevőszék ezt az anyagot leteszi, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ennek a végeredménye.
Azért is reagálni kell, mert az Index tegnap így jelentetett meg egy cikket, hogy: „Magyarország első a kudarclistán”; 27 közül vagyunk mi elsők azon a bizonyos kudarclistán, amit az Európai Unió Statisztikai Hivatala állított össze, és ami az államháztartási hiányok alakulását jelzi. Önmagában ez a tény, hogy elsők tudunk lenni egy negatív listán, egyértelműen igazolja azt, hogy a közpénzügyi szabályzatot újra kellene gondolni, illetve meg kellene alkotni. Én a továbbiakban csak erről szeretnék beszélni, az Állami Számvevőszék megszokott jelentéséről nem kívánok szólni.
Az első kérdés az, amit az Állami Számvevőszék is feszeget, hogy ez a szabályzás nyúljon-e fel az alkotmányig, vagy csak törvényi szinten szabályozzunk. Én azt gondolom, ha az alkotmányban nem szabályozunk, akkor nem szabályozunk, nem ér az egész semmit anélkül; mert lehet azt mondani, államtitkár úr, hogy már az első csodálatos lépést megtette a kormány, amikor önmagára nézve úgy rendelkezett, hogy nem terjeszthető be olyan költségvetés, aminek az elsődleges egyenlege nem negatív. Hát ez addig szabály, ameddig önök meg nem változtatják az 50 százalékos többségükkel - van erre gyakorlatuk -, de ha az alkotmányban szabályoznánk a legizgalmasabb kérdéseket, az adna lehetőséget annak a közbizalomnak, ami semmilyen szinten nincs meg az Országgyűlésben, a politikai rendszerben, a közpénzügyekben, az esetleges megteremtésére vagy visszaállítására.
Ha az alkotmányban szabályoznánk kérdéseket - és most idézem az Állami Számvevőszéket -, ez tenné lehetővé azt a kiszámítható rendszert, ami a különböző generációk vagy különböző érdekcsoportok közötti valamilyen fajta megállapodás lehetőségét megteremtené. Hosszú távon eladósodunk-e, felelőtlenül vagy kiszámítható módon tesszük fel ezeket a kérdéseket? Ez alkotmányos szabályozást kíván. Nem ez a konkrét ügy, de a kérdés veleje, lényege alkotmányos szabályozásért kiált, mert különben nem csinálunk semmit.
Igaza van az Állami Számvevőszéknek, amikor azt mondja, mondjuk, a negyedik tézisben, hogy az egyik sarokkő, hogy meg tudjuk határozni, hogy mik azok a közfeladatok, amikről beszélünk. Az az állapot tarthatatlan, amit az Állami Számvevőszék elnöke többször, évente kifejt ott a költségvetési bizottság ülésén, hogy mivel ez nincs meghatározva, ezért van egy olyan vélekedés vagy vélemény, hogy amit a mindenkori többség 50 százalék plusz 1 szavazattal olyannak minősít, az közfeladat. Ma ilyennek minősíti, elindít valamit, és holnap nem tekinti ilyennek, és veszni hagyja ezt a feladatot. Nyilvánvalóan ezt az állapotot meg kellene haladnunk.
Azt is mondja a Számvevőszék, és igaza van, hogy csak törvényben szabadna meghatározni közfeladatokat, és oda kellene tenni annyi forrást, hogy ez a közfeladat-ellátás biztosított legyen. Ha egy intézmény ezt ellátja, mondjuk, az önkormányzat mint intézmény, akkor ne kerüljön lehetetlen helyzetbe. Hát ha ma államtitkár úr végiggondoljuk az önkormányzatok helyzetét, az önkormányzatok több mint harmada önhikis.
(12.20)
Csak azért nem kerül lehetetlen helyzetbe - vagy ha alkotmánybírósági kategóriát használok: csak azért nem következik be az ellehetetlenülése; ugye érződik az áthallás a Számvevőszék érvelése és az Alkotmánybíróság érvelése között -, mert ezzel a csodálatos önhikirendszerrel megakadályozzuk az ellehetetlenülést. Már az önkormányzatok egyharmada van ebben a rendszerben. Nem most került be, hosszú évek óta így van. Az alkotmányhoz ennek semmi köze, mert az alkotmány egy normatív finanszírozási rendet várna el. Hogy tekinthetjük normatívnak azt a rendszert, amibe az önkormányzatok egyharmada már évek óta nem fér be? Ezért is kellene meghatározni a közfeladatok körét úgy, ahogy azt az Állami Számvevőszék a tézisekben rögzíti.
Vagy hogy egy másik kérdésről szóljak: a végrehajtó hatalom felelőssége, 7. tézis. Lehet, hogy nem ez a legizgalmasabb kérdés, de én nem azt gondolom, hogy a törvénnyel van gond. Államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy a mindenkori költségvetési törvények esetleg nagyobb hiányt rögzítettek, mint 3 százalék. Maradjunk az utolsó példánál! Elfogadható hiányt rögzített a költségvetési törvény, de önöknek sikerült dél-amerikai költségvetési hiányt produkálniuk. Nem 9 százalékot, amiről Domokos László beszélt, hanem 11,6 százalékot is tudtak produkálni. És a választások után, amikor a Gyurcsány-csomaggal megtettük a korrekciót, 300 milliárdot kivontunk a rendszerből, ezzel sikerült ezt a csillagászati hiányt valamilyen módon féken tartani.
Az Állami Számvevőszék azt mondja, most is lehetőség van akár büntetőjogi felelősségre vonásra is, de ez akkor lenne megfogható, ha ebben a közpénzügyi szabályzatrendszerben bizonyos elveket rögzítenénk, mint átláthatóság vagy teljesség. Az átláthatóság kapcsán itt jegyzem meg, és teszek újra egy kitérőt: érdeke ez önöknek, tisztelt államtitkár úr? Ha a rendszer átlátható lenne, akkor nem lehetne megvezetni a választókat. Mivel vezették meg a választókat? A választások előtt semmi másról nem szólt a dolog, mint arról, hogy a költségvetés úgy alakul, ahogy az a költségvetési törvényben meg van tervezve. Még a választás előtti napokban is ez volt a miniszterelnök úr érvelése. Ezt azért lehetett megtenni, mert a rendszer teljesen átláthatatlan, már az önök számára is, nemhogy az újságírók, a laikus politikusok vagy ne adj’ isten, a közvélemény számára. Ha ezeket a szabályokat rögzítenénk, akkor a felelősség ilyen szempontból tetten érhető lenne. Persze, van egy elvi felelősség, munkajogi felelősség, ilyen következménye akár még lehet is a dolognak, de büntetőjogi felelősséget kreálni ebben a rendszerben nehéz lenne. Én ezt szükségesnek gondolom, s nemcsak a kormány esetében, hanem az önkormányzati világ, egy önkormányzati apparátus esetében is.
De hogy a 8. tézisről is beszéljek: itt az Állami Számvevőszék azt mondja, hogy a költségvetési egyensúly, aminek hosszú távon kellene fennállnia, alapkérdés ahhoz, hogy az ország fenntartható módon fejlődjön. Ez egy eszközjellegű tevékenység. Szerintem államtitkár úr bármennyire is nem akar aktuálpolitikát kihallani ebből a vitából, a 17. oldal utolsó bekezdése egyszerűen egy vádirat a jelenlegi gyakorlat ellen, és ennek meghaladását kívánja az Állami Számvevőszék. A 8. tézis kapcsán a következőkre hívom fel a figyelmét: „Az államháztartási egyensúly, az úgynevezett fenntartható költségvetés csak szükséges, de nem elégséges feltétele az ország tényleges céljának, a fenntartható fejlődésnek. A költségvetési egyensúlyt már középtávon sem lehet túladóztatással biztosítani.” Hát nem ez történik most? Most ez történik. Rövid távú érdekek miatt megy a túladóztatás. Tehát nem lehet túladóztatással biztosítani, vagy az alapvető állami feladatok ellátását veszélyeztető elvonással biztosítani. Most is ez történik, államtitkár úr. Arra figyelmezteti önöket az Országgyűlés ellenőrző szerve, hogy ez középtávon sem megoldás. Márpedig ebben a négy évben - ez középtáv - önöktől csak ez várható. „A költségvetési egyensúlyra való törekvés sem bevételi, sem kiadási oldalon nem veszélyeztetheti a gazdaság versenyképességét.” Ha a versenyképességi mutatókat nézzük, az a költségvetés, amit kreáltak, amit létrehoztak, Európában a legversenyképtelenebb helyzetbe hozza a gazdaságunkat. Tovább folytatva: „valamint a lakosság jólétét nem veszélyeztetheti”. Százezrek szociális biztonságát ingatja meg ez a költségvetés, államtitkár úr, ezt ön is jól tudja, holott a szociális biztonsághoz való jog alkotmányban rögzített alapjoga azoknak a százezreknek is, akiknek ilyen szempontból a biztonságát ez megingatja. S még folytathatnám tovább is a sort.
Egy másik érvelés a közpénzügyi szabályzat megalkotása mellett. Azt gondolom, az egész arról szól, hogy az állampolgárok pénzügyi biztonsághoz való jogát garantáljuk. Ez ma nincs meg. Ha a költségvetés gazdálkodói szélhámosok vagy így járnak el, akkor a tisztességesen gazdálkodó család pénzügyi biztonsága is veszélyeztetve van. S az is fontos érv, hogy az Országgyűlés vagy egy önkormányzat költségvetési jogát is vissza kellene állítani. Tudjuk jól, hogy csak látszatfeladat az, amit mi felkent parlamenti képviselők teszünk, hisz az államháztartási törvény a kormánynak olyan mozgáslehetőséget ad, hogy úgy írja át a költségvetést, ahogy éppen akarja, mondván, hogy pótköltségvetést benyújtani macerás, ahogy ezt a Számvevőszék jelzi is számunkra.
Ezeket az állapotokat kellene meghaladni, de ez a kormánynak a legkevésbé sem érdeke. A csapdahelyzet viszont az, hogy ezeket az állapotokat a kormánytöbbség nélkül nem tudjuk létrehozni. A baj és a szégyen akkora, ami Európában ilyen szempontból ránk köszönt, hogy talán mégiscsak partnerek lesznek abban, hogy ez a szabályrendszer megváltozzon.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
