DR. KOVÁCS ÁRPÁD
DR. KOVÁCS ÁRPÁD
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő urak megjegyzései közül én egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, ha megengedik, egy kicsit körbejárni, nevezetesen: az értékválasztások ügye.
Úgy gondolom, hogy az előttünk álló feladatok, reformok aligha nélkülözhetik annak tudatos értékválasztáson való megválaszolását, hogy vajon milyen legyen a viszony az adószint és a szociális támogatás feltételei és nagysága között, hogyan alakulhat a nagy közösségi ellátórendszerek szolgáltatásaihoz való hozzájutás, milyen módon változhat az egyes jövedelemtulajdonosok egymás közti viszonya, valamint a köz- és magánszféra kapcsolatrendszere.
Ellenőrzési tapasztalataink a közbeszerzések, a köz- és magánfinanszírozás együttműködése terén azt jelzik, hogy ma már nem az állam mérete, terjedelme az alapkérdés. Az a vízválasztó, hogy adott helyen és időben mennyire hatékony és demokratikus az államberendezkedés és az állam működése. Az évszázados gyakorlat - s nem mellesleg a gazdag szakirodalom - az úgynevezett piaci tökéletlenségekre is felhívja a figyelmet: a piac sem mindenható, a fejlett világban mindinkább teret nyer a piac és az állam szerepének újszerű, bonyolult kölcsönhatásokkal működő kombinációja, tehát úgy gondolom, hogy az a feladat, amire a Pénzügyminisztériumban a reformügyekért felelős kormányzati tényezőkkel vállalkozunk, alkalmazkodási feladat az új körülményekhez, és ebben egymást kell és tudjuk segíteni.
Az a tapasztalatunk, hogy az állam hagyományos funkcióin túlmenően mindenekelőtt a humán vagy másként fogalmazva a szellemi tőke fejlesztése terén jut meghatározó szerephez. Ez elsősorban a munkaerő minőségének javításában, a korszerű oktatási rendszer kifejlesztésében, az informatika és az elektronikus kommunikáció, valamint a kutatás és a fejlesztés, az innováció terjedésének támogatásában, a közegészségügyhöz való hozzájárulásban jut kifejezésre. A mai beszélgetés alapján is úgy gondolom - és nagyon hálás vagyok a tisztelt Országgyűlésnek a bennünket támogató megjegyzéseire és a nagyon érdekes gondolatokért -, hogy e kérdéskörhöz tartozik azonban a szociális leszakadás és a marginalizáció meggátlására, a társadalmi összetartás erősítésére és az esélyegyenlőség biztosítására irányuló újszerű állami szerepvállalás, nem kevésbé a gazdaságban a globalizációs és regionalizációs folyamatok esetlegesen egymást keresztező hatásainak kivédésére vagy éppen a környezettudatos gazdálkodás előmozdítására, továbbá a vállalatokkal és a munkavállalókkal kialakítandó érdekegyeztetési és koordinációs mechanizmusok működésére irányuló tevékenységek.
Tehát ebben a szabályozási csomagban, amelynek a téziseit felvázoltuk, messze többről van szó, bár ez nagyon fontos része - mint ahogy a képviselő úr szóba hozta -, hogy valahogyan oldjuk meg azokat a koherenciazavarokat, azokat a problémákat, amelyek a szabályok értelmetlenségében, összhanghiányában vannak. Csak egyetlen példát tudok mondani: nyilvánvalóan nagyon sok iskola van, ahol sérült gyerekeket oktatnak. A mostani szabályok szerint nekünk szigorúan el kell számolni azokkal a nyomtatványokkal, ahol a gyerekek sérültségének mértékét orvos igazolja, és ha ez az igazolás éppen nem időszerű - volt az Országgyűlésnek is ezzel gondja -, akkor az Állami Számvevőszék nincs abban a helyzetben, hogy minősítse, hogy ki milyen társadalmi állapotban van, mit tud tenni. Érdemes végiggondolni, hogy szükség van-e például egy ilyen szabály vitelére; ezt példaként mondtam.
(13.30)
Úgy gondolom, hogy ezek az érdekegyeztetési és koordinációs mechanizmusok adják az állam fő kontúrját és mozgásterét, és e kereten belül lehet és kell meghatározni a legfontosabb közfeladatok tartalmát és terjedelmét, az általuk való hozzájutás módját, vagyis a finanszírozható állami feltételrendszert. A közfinanszírozás ugyanis parttalanná és átláthatatlanná válik, ha az állam nem dönt egyértelműen arról, hogy konkrétan melyek azok a javak, szolgáltatások, amelyekről maga gondoskodik. Fontos annak világos elkülönítése is, hogy az adott feladat ellátása melyik kormányzati szinthez kapcsolódik.
A múlt évi ellenőrzési tapasztalataink a korábbiaknál is hangsúlyosabbá teszik, hogy túl nem becsülhető jelentőségű a tét: a gazdaságpolitika és a pénzügyi rendszer nemzetközileg is elfogadható hitelességének visszaállítása és megerősítése, a következetes stabilizáció és annak talaján a reformok sikeres kibontakozása, határozott megvalósítása. Nincs nagyon sok időnk, ezért hoztuk ezeket a téziseket, és ezért szeretném megköszönni a Pénzügyminisztérium munkatársainak, személy szerint a Pénzügyminisztérium vezetésének is, hogy jó szívvel álltak hozzá, és ezekről a szakmai vitákról, amelyeket szűkebb körben lefolytattunk, a létező legérdekesebb benyomásokkal állhattunk fel. Vannak olyan tételek, amelyeknél az embernek voltak olyan pillanatai, hogy ez most elfogadható, és volt, amikor arra gondoltunk, hogy változtatni kell.
De abban mindnyájan és mindig egyetértettünk, hogy alapvetően a feladatokból és nem az intézményekből kell kiindulni, és úgy kell megoldani ezeket a szabályozási lépéseket, hogy azok ne bonyolultabbá tegyék a rendszert. És azokban az esetekben, amikor ezt bizonyítják a hatásvizsgálatok vagy a bevezethetőség feltételrendszere - mi a magunk részéről ebben szeretnénk megtalálni a továbbiakban a helyünket -, akkor habozás nélkül el kell állni, mert mit ér az a szabályozás, amit nem lehet betartani, vagy amelyik gúzsba köti az abban szereplő gazdasági szervezeteket és másokat.
Tehát az előttünk álló időszakban nemcsak a költségvetési rendszer teljes mechanizmusát kell korszerűsíteni és az ehhez szükséges szabályozást megalkotni, arról is gondoskodni kell, hogy megfelelően kapcsolódjon össze az új költségvetési mechanizmus, valamint az állampolgárok kilátásait és pénzügyi biztonságát nem veszélyeztető, de feltétlenül modernizálódó közfeladat-ellátás. Mindezt pedig, bármilyen bonyolult és nehéz, csakis oly módon lehetséges megoldani, hogy egyidejűleg karakteres egyensúlyteremtő és -őrző gazdaságpolitika érvényesüljön, és ez jusson következetesen érvényre.
Az Állami Számvevőszék a maga részéről megköszönve az értékes támogatást, az elismerő szavakat - egy kicsit az ember pironkodik is ezért, és a kollégáira gondol -, köszönettel veszi az Országgyűlés támogató, jóindulatú megjegyzéseit és a Pénzügyminisztériumnak, a kormánynak is a kedvező hozzáállását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
