HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Furcsa helyzetben vagyunk, amikor immár sokadik esztendeje az Állami Számvevőszék előző évi munkájának tevékenységéről szóló jelentést kell tárgyalnunk, hiszen mint minden esztendőben, ebben az esztendőben is azzal a megállapítással kell kezdeni a hozzászólást, hogy az elvégzett munka kifogástalan, a személyi feltételek, az infrastruktúra és az egyéb olyan szükséges körülmények, amelyek a munka kifogástalan minőségét garantálják, rendelkezésre állnak, és ezekkel a lehetőségekkel az Állami Számvevőszék vezetése, dolgozói igen kiválóan élnek. Viszont külön kell szólni - és minden előttem szóló nagyon ügyesen oldotta meg ezt a feladatot - a jelentés tartalmáról, ami tulajdonképpen a kormány és az Országgyűlés, valamint egyéb intézmények munkáját minősíti; itt már bizony sok a kifogásolnivaló.
A jelentéssel kapcsolatban, ami az Állami Számvevőszék munkáját ismerteti, a Magyar Demokrata Fórumnak csak dicsérő szavai vannak, érdemi kifogása, negatív jellegű észrevétele nincs. A vita mégsem felesleges, mert az ÁSZ-jelentés mindig segít újragondolni, hogy az elmúlt év során milyen negatív és pozitív események játszódtak le az államháztartás területén. Ezek egy része nyilvánvalóan ismétlés, hiszen a 2005. évi zárszámadást és a 2007. évi költségvetést a parlament megvitatta. Ebben nagy segítséget jelentett az ezekhez készített ÁSZ-vélemény; másrészt azonban a jelentés olyan vizsgálatokról is beszámol, amelyeket az elmúlt évben a plenáris ülésen nem exponáltak az Országgyűlés előtt. Nem ismétlem meg, hogy az ÁSZ hány jelentést tett közzé, hiszen ezt az előttem szólók elmondták, de az ÁSZ a jelentésében megmutatja az éves ellenőrzési kapacitás megoszlását a különböző típusú feladatok között; mi ezt a feladatfelosztást természetesen tudomásul vesszük. A létszámcsökkentés következtében az ellenőrzési napok száma mintegy 5 százalékkal, 3339 nappal csökkent, de hogy ez negatív hatást gyakorolt volna az ÁSZ munkájára, azt nem tudjuk megítélni; bízunk benne, hogy nem így van és nem így történt.
Érdekes esztendő volt a 2006-os, hiszen a választás évéről van szó, és tavaszig a kormánykoalíció - az ÁSZ-jelentés szerint is - folytatta azt a teljesen megalapozatlan, ígérgető politikáját, aminek eredménye a költségvetés erőteljes fellazulása volt, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Aztán a választások után mintha a koalíció megvilágosodott volna, és amit a szakértők, az Állami Számvevőszék, a Magyar Demokrata Fórum és az összes parlamenti ellenzéki párt, valamint külföldi minősítő intézetek jeleztek, végre ők is tudomásul vették, hogy tarthatatlan az a túlköltekezés, ami a költségvetést és a kormányzati politikát jellemezte. Nagy változás sajnos ezek után sem történt.
A fogadkozások ellenére a 2006. esztendő sem hozott érdemi változást a közpénzek elosztásában és kezelésében, csak a társadalom terhei emelkedtek meg jelentős mértékben. Most ebben a kérdésben újabb fogadkozásokkal találkozunk, amelyek többek között a miniszter úrtól, a miniszterelnök úrtól, a pénzügyminiszter úrtól hangzottak el a Nemzeti Bank április 19-i konferenciáján. Ennek az ígéretnek a lényege, hogy a költségvetés rendszerét szigorú és nehezen átléphető feltételek, garanciák mellett újraszabályozzák, hosszabb távú költségvetési gondolkodás veszi kezdetét, és ebben a munkában az ÁSZ, a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium egyaránt szerepet vállal.
(11.40)
A végső szót természetesen az Országgyűlés mondja majd ki az elképzelések szerint, a Házszabály ehhez szükséges módosításával együtt.
Az ígéretekből úgy tűnik, hogy az Országgyűlés a közpénzek beszedésében és felhasználásában visszakapja az őt megillető szerepet, vagyis megszűnik a költségvetési törvény formális volta. A költségvetési törvény az elmúlt tíz esztendőben többé-kevésbé formális volt, mivel egyrészt a kormány megalapozatlan törvényjavaslatai alapján a koalíció irreális döntéseket hozott a tárgyévi gazdálkodásról, másrészt mivel ezek a tervek sohasem teljesültek. A zárszámadásból minden módosítást, törvényváltoztatási javaslatot a kormánypárti többség gondolkodás nélkül szavazott meg, így emelte törvényi szintre azt a gazdálkodást, ami az előző évben nem volt törvényes. A jövő tehát biztatónak tűnik, de erről Karinthy Ferenc jut eszembe, aki a hetvenes évek végén azt mondta, hogy ez egy előszezoni ország, mert minden majd csak lesz. Jó lenne, ha egyszer már nem a jövőről, hanem a jelenről is hallanánk pozitív beszámolókat.
Az ÁSZ ebben a jelentésben beszél az általa kidolgozott, „A közpénzügyek szabályozásának tézisei” című vitaanyagról. Ezek a javaslatok nagyon jónak tűnnek, valószínűleg segítenének a rendcsinálásban, ha erre a kormányzatban, illetve a tisztelt Házban pártállástól függetlenül valós lenne a szándék. Engedjék meg, hogy itt kitérjek az előttem szóló képviselőtársam által elmondottakra, hiszen javaslat született annak idején egy költségvetési bizottság, illetve olyan szervezet felállítására, amely ezt ellenőrizné, és elhangzott egy másik javaslat egy hivatal felállítására. Ez a múlt héten, az előbb említett konferencián történt meg. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy a hatályban lévő törvényeket illene a kormánynak és az Országgyűlés többségének betartani, és akkor sem az egyik, sem a másik szervezetre nem lenne szükség. Ha az Állami Számvevőszék minden évben letett jelentése például minősíti a költségvetési törvény tervezetét, és minden évben jelzi, hogy bizony a bevételek felültervezettek, a kiadások alultervezettek, és ebből nagyon nagy baj lesz, ez nem egy túlkomplikált képlet. Úgy tűnik, hogy ezt általában minden normális ember képes megérteni, kivéve a pénzügyi kormányzatot és a parlamenti többséget, mert soha nem veszik figyelembe. Semmi mást nem kellene tenni, csak a hatályos alkotmány és törvények alapján működő számvevőszéki jelentéseket komolyan venni, és abban a pillanatban a helyzet megváltozna. Állíthatunk fel új hivatalokat - mi a garancia arra, hogy egy ilyen költségvetési hivatalnak az észrevételeit ugyanez a gondolkodás vagy ugyanez a fajta mentalitás figyelembe fogja venni, és fejet hajt előtte? Számomra és a Magyar Demokrata Fórum számára az égadta világon semmi. Tehát először az alapoknál kellene rendet tenni.
Az elmúlt esztendőkben az államháztartásról szóló törvényt tizenkét alkalommal módosította a kormánytöbbség. A tizenkétszeri módosítás eredménye végül az lett, hogy ma a pótköltségvetés benyújtásához szükséges eltérés a sarokszámoktól egy nagyságrenddel nagyobb, mint a kilencvenes évek elején jellemző volt, az 5 százalékot meghaladja. Ez azt jelenti, hogy olyan mozgástere van a kormánynak, amely alkotmányjogi kérdéseket is felvethet, hogy a montesquieu-i elvek alapján a parlament képes-e az ellenőrző funkcióját betartani vagy érvényesíteni. Nem képes, mert itt úgy át lehet szabni a költségvetést parlamenti jóváhagyás nélkül, ahogy akarjuk vagy ahogy akarják. Az csak egy zárójeles megjegyzés, hogy a jelenlegi államháztartási törvény szerint annak a kormánynak, amelyik pótköltségvetés benyújtására vetemedne, lehet, hogy elment a józan esze, olyan nehéz és olyan komplikált. Tehát itt sok dolgot rendbe kellene tenni, és sok dolgot kellene átgondolni.
De visszatérve az ÁSZ javaslatára, amely a közpénzügyek szabályozásának a téziseit tartalmazza, ennek legfontosabb üzenetei, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás szabályozását szilárd elvi alapokra kell helyezni. A közpénzek elfolyásának ott a legnagyobb a veszélye, ahol a köz- és a magánszektor érintkezik. Egyetértünk, felléptünk ellene, de ez ma nagyon sok párt- és magánérdeket sért, a változtatásokhoz eddig nem nagyon találtunk partnereket. Ebből a jelentésből azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy az ördög soha nem alszik, de roppant anyagias lett.
Végül, hogy a szabályozás sarokköve az állam feladatainak meghatározása, ezzel teljesen egyetértünk, de pont a múlt héten volt egy olyan ötpárti egyeztetés, ahol kiderült, hogy az öt parlamenti pártnak az állam feladatáról vallott nézetei meglehetősen távol esnek egymástól.
Az ÁSZ a jelentésében beszámol a különböző államháztartási alrendszerekkel kapcsolatos tapasztalatairól. A legfontosabb problémák között említi az államadósság látványos, 1000 milliárd forint körüli állandósult éves emelkedését. Ezzel párhuzamosan a megszorítások következtében érthető módon megindult a helyi önkormányzatok eladósodása is, ami 2002 és 2005 között több mint kétszeresére, 440 milliárdra emelkedett. Látványos emelkedés következett be 2000 és 2005 között a társadalombiztosítási alapok éves hiányában is, az emelkedés ötszörös volt. Az államadósság hiányát 822 milliárd forinttal növelték a hitelátvállalások a különböző gazdálkodó szervezetektől, amelyekben nagy szerepet játszott a Nemzeti Autópálya Zrt.-től átvállalt hiteltartozás. Összességében megállapítható, hogy az autópálya-építés finanszírozásával kapcsolatos határtalan ötletburjánzás, kreatív könyvelés és a valószínűleg tetemes tévútra tévedt pénz jelentősen megemelték az autópálya-építések kiadásait, a nemzetgazdaság terheit.
Jó gondolat volt, hogy a 2007. évi költségvetés kapcsán törvényben írták elő, hogy az államháztartás elsődleges egyenlege nem lehet negatív, illetve a későbbiekben pozitív kell hogy legyen. Ma már ez az egyetlen reális eszköz ahhoz, hogy miután nagy privatizációs bevételekre, inflációs trükkökre nincs reális lehetőség, az államadósságot csökkentsük a következő tíz esztendőben. Ma ugyanis az államháztartás kiadásainak egyik legnagyobb tétele az adósság után fizetendő bruttó kamat, ami 2006-ban 970, 2007-ben pedig becsléseink szerint 1200 milliárd felett lesz.
Az ÁSZ-jelentés részletesen foglalkozik a 2005. évi zárszámadás tapasztalataival. Erre most azért nem térnék ki, mert az akkori gazdálkodást és a kormánykoalíció törvényhozó tevékenységét a miniszterelnök úr őszödi beszéde annyira tömören, plasztikusan és közérthetően jellemezte, hogy ezt úgysem lehet felülmúlni.
A 2007. évi költségvetést ugyan az óvatosság jellemezte a bevételi és a kiadási adatokban, valamint a makrogazdasági paraméterekben, de ez a törvényjavaslat sem foglalta össze és vezette le a tervezetek, illetve a megvalósult intézkedések, folyamatok számszerűsített hatásait. Ez komoly hiba volt. Ezt kifogásolta többek között az Európai Unió is a konvergenciaprogram elfogadásánál, és valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy bizalmatlanságának jeleként negyedéves jelentést kért a kormánytól a költségvetés helyzetének alakulásáról.
A költségvetési törvényjavaslatban az ÁSZ, az MDF és mások is figyelmeztettek, hogy egyes adónemek alkotmányellenesnek minősülhetnek. Ma már tudjuk, azok is voltak. A kormány a napokban is azzal foglalkozik, hogy az elvárt adónak nevezett új adót hogyan tudja törvénybe foglalni, ahelyett, hogy az adóellenőrzést, illetve az adójogszabályokat hozná a kívánatos szintre. A korszerű és hatékony közigazgatás jelszava és az adóhivatal működése mintha ellentmondásban lenne egymással. Mindezek ellenére a sok megszorítás, ami a magyar vállalkozókat és az egész lakosságot alaposan megrázta, a pénzügyi egyensúly szempontjából eredménnyel járt, hiszen a pénzügyminiszter úr nemrég jelentette be, hogy a 6,8 százalékra tervezett hiány prognózisát 6,6 százalékra módosítja. Hogy valójában ennek a változásnak mi az oka, azt még nem lehet megmondani, de feltehetően a siker okozója a magas infláció, ami viszont a tervezett felett legalább egy százalékkal vagy még többel fog realizálódni.
Lehet, hogy valamelyest közelebb kerülünk a pénzügyi egyensúlyhoz, de sajnos ezt ma még mindenképpen a bevételek emelkedése hozza az adók és járulékok tekintetében, illetve szerepet játszik benne a fogyasztói ártámogatások komoly leépítése. Mi az egyensúlyt a közkiadások átgondolása és a kisebb, hatékonyabb állam megvalósulása és a versenyképesség növekedése - ez most csökken - alapján tartjuk elfogadhatónak. Bár a pénzügyi egyensúly is természetesen fontos.
Az ÁSZ az államról a jelentésben azt írja: „A 2007. évi költségvetési törvényjavaslatban is a közszférát illető létszámleépítés dominált, az állami feladatellátás és szervezeti kereteinek felülvizsgálata, a feladatellátás teljesítménykövetelményeinek meghatározása körvonalaiban is alig volt érzékelhető. A kormányzati létszámcsökkenés előírása önmagában, megfelelő feladatértelmezés és differenciálás nélkül nem jelent hosszú távon megoldást.” Ezzel természetesen csak egyet tudunk érteni.
(11.50)
Úgy tűnik, újabb komoly átszervezések előtt állunk, legalábbis ezt ígérik a különböző változtatási bizottságok, amelyek nem túl adekvát módon reformbizottságnak nevezik magukat. Évközi struktúraváltás, fejezetek között feladat- és előirányzat-átcsoportosítás az elmúlt évek során sok volt, ám ezek az ÁSZ szerint többnyire problémát okoztak a feladatok zökkenőmentes, szakmai szintű ellátásában. Ezt, mondjuk, a Józsefvárosban tömören úgy fogalmaznák, hogy a kormány nagyon rosszul működött. Ezek az átszervezések nem voltak dokumentumokkal alátámasztva, sem gazdasági, sem pénzügyi, sem számviteli szempontból nem voltak kellően átgondoltak, ezekhez nem fejlesztették ki a megfelelő monitoringrendszereket sem. Vagyis a korszerűsítés, ha röviden össze akarom foglalni, nem volt korszerű.
A jelentésben elmondottakat összegezve megállapítható, hogy a kormány 2006-ban sem működött megfelelően, és ezzel egy újabb évet vesztettünk. Javaslom a tisztelt Ház minden egyes tagjának, hogy alaposan tanulmányozza ezt a jelentést, mert ez mindnyájunk számára hasznos. Javaslom továbbá, hogy mutassunk nagyobb nyitottságot a megállapítások megvalósítása, a szükséges törvénymódosítások elfogadása érdekében. A Magyar Demokrata Fórum köszöni az ÁSZ 2006. esztendei munkáját, és javasolja és természetesen elfogadja a jelentést.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
