MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nemrég emlékeztünk történelmünk talán legszörnyűbb, visszataszító eseménysorozatára, több százezer magyar állampolgár szervezett és előre elhatározott elpusztítására, a magyar holokausztra. Félmilliónyi honfitársunkat gyűjtötték össze és szállították haláltáborokba csupán azért, mert zsidók voltak, vagy annak minősítették őket, valamint cigány embertársainkat, bár német megszállás alatt, de magyar segítséggel, a magyar közigazgatás, a csendőrség és mások aktív közreműködésével. A német megszállás után hamar összegyűjtött vidéki zsidóságot szinte teljesen megsemmisítették, gyermekeket, idős embereket, asszonyokat, tisztes, nagyrészt magyar polgárokat pusztítottak el, égettek el, füstté váltak és porrá, iszappá a legnagyobb haláltáborokban. Auschwitz a legnagyobb magyar temető.
Megrendülten emlékeztünk erre az élet menetében és itt az Országgyűlésben is. Rég nem tapasztalt egységben nyilvánítottuk részvétünket és együttérzésünket az áldozatok és utódaik iránt. Mégsem lehetünk elégedettek, a köznyugtalanság és szorongás nem csillapult, hanem sajnos növekedett, mert növelték felelőtlen és magukról megfeledkezett provokatív szélsőjobboldali erők, amelyek ősi, megpiszkolt, összemocskolt és eredeti jelentésüktől megfosztott történelmi szimbólumainkat vették elő, nem várván meg, hogy a történelem és a nemzeti katarzis megtisztítja azokat. Eredetlegendánk és mondavilágunk turulmadarára és egyes Árpád-házi királyaink sávos zászlajára gondolok.
Nem Emese álma jut eszünkbe, hanem az 1919-ben alakult Turul-szövetségek nekivadult zsidóverő egyetemistái, a zsidótörvényeket követelők, a numerus clausus megszorításait keveslők, a fajvédelmi törvényt követelők, zsidó testvéreinket mindenhonnan kiszorító, majd az életből is eltávolító szörnyetegek rémlenek fel. Árpád-sávos zászlók alatt vonultak fel a nyilasok, a hungaristák, nemzetünk latin nevét is megpiszkolva, Árpád-sávos karszalagot viseltek a szegény szerencsétlen embereket, gyermekeket, asszonyokat, öregeket, az embermentő Salkaházi Boldog Sárákat Dunába lövő nyilas pártszolgálatosok, a keretlegények, a hóhérolók.
Ezeket a szörnyűvé vált szimbólumokat idézik fel olykor tömegesen magukról megfeledkezett emberek, félelmet, szorongásokat keltve, felidézve történelmünk legszörnyűbb időszakát. Hiszen még nagy számban élnek köztünk az áldozatok hozzátartozói, és azokat is felháborítja, akik tisztában vannak a múlt sötét árnyaival, hiszen a szélsőjobb akkori tombolása, a nyilasterror hatalmas károkat okozott az ország egészének, mindnyájunk alapvető érdekei sérültek. Tanulmányértékű összefoglalás jelent meg erről Murányi Gábor tollából. Felelőtlenül felidézni, esetleg a múlt felszínes ismeretében, ezeket a szörnyű erőket, súlyos hiba. De sunyi módon, passzívan támogatni, és szűk látókörű pártpolitikai célokra befogni, vagy a háttérből inspirálni fasisztoid megnyilvánulásokat - súlyos bűn a magyar társadalom, a nemzet és a sokat szenvedett emberek ellen.
Sajnálatos, hogy nagy nemzeti ünnepeinken, legutóbb március 15-én a legnagyobb ellenzéki tömörülés vezetői rendezvényeiken nem tiltakoztak a nagyszámú, nyilas időket felidéző sávos zászló ellen, de hasonló történt a hódmezővásárhelyi kórházért szervezett tüntetés során és másutt. Viszont jó példaképp említhetem az április 1-jén Lipótmezőn, az OPNI fennmaradásáért rendezett demonstrációt, ahol a szervezők összetekertették a sávos zászlókat, elejét vették a szélsőséges megnyilvánulásoknak, valóban a betegekért, szeretett kórházukért tüntettek. Elég volt a sunyi félelemkeltésből, nem tűrhetjük! Nulla tolerancia, ez a jelszavunk. Ez a csendes többség, a tisztességes, jó szándékú emberek óriási többségének az akarata.
Nagyon nagy a politikai vezetők, a rendezvényszervezők felelőssége. Ne engedjék meg a lappangó antiszemitizmus, a rasszizmus bármely formájának megjelenését, a gyűlöletbeszédet. Ha hallgatnak, eltűrik, nemcsak cinkosokká, de bűnrészesekké válnak. Semmiféle percelőny nem éri ezt meg, higgyék el! Hatása ellenkezőjére fordul. De ami a legfőbb, erkölcstelen, megengedhetetlen, hosszú távon nem lehet erkölcs nélkül politizálni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
