PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahhoz, hogy az Országgyűlés előtt lévő jelentésről tudjunk vitatkozni, és korrekt képet tudjunk alkotni, vissza kell pörgetni az idő kerekét egészen 2002 decemberéig, amikor az Országgyűlés a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ kérésének megfelelően, az MSZP támogatásával módosította a kábítószerrel való visszaélésre vonatkozó büntetőjogi szabályozást.
Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy komoly vita zajlott le az Országgyűlésben és a sajtó nyilvánossága előtt, amikor az új kormány 2002 őszén benyújtotta a Btk. módosítását.
(13.00)
Számos vitatható törekvés mellett a legkomolyabb nézetkülönbség a kábítószerekkel kapcsolatos büntetőpolitikai témakörben alakult ki. A szocialista-liberális többség által javasolt liberális büntetőpolitikai fordulat nemcsak szakmai vitát, hanem sokkal inkább egy nézőpontbeli erkölcsi és értékrendeket ütköztető vitát alakított ki, amely több hónapon keresztül zajlott itt, a tisztelt Ház falai között is.
Az MDF és a Fidesz nem tudott azonosulni a szocialisták következetlenségével és a szabad demokraták által vallott „mindent szabad” gondolkodásmóddal. Az akkor elfogadott módosítás a lovak közé dobta a gyeplőt a kábítószerek elleni küzdelem területén, egy olyan helyzetben, amikor az előző kormány által elfogadott szigorúbb büntetőpolitikai elvek eredményei már megmutatkoztak. S ezen a ponton vitatkoznék Gusztos Péter képviselőtársam vezérszónoki felszólalásával: igenis, megmutatkoztak az előző kormány pozitív intézkedései.
Hónapokon keresztül kértünk, érveltünk és módosító javaslatokkal próbáltuk jobb belátásra bírni a parlament többségét, sajnos sikertelenül. Az akkori törvénymódosítás valamennyi mennyiségi esetben enyhítette a kábítószer-terjesztés, -forgalmazás és -kereskedés büntetési tételeit. Enyhítette az iskolákban és azok környékén való kábítószer-kínálás, -terjesztés büntetési tételeit; a csekély mennyiségű kábítószer kínálása esetén, alanyi jogon választható elterelés esetében kizárta a büntethetőséget.
A törvényjavaslat visszatért ahhoz az álságos logikához, miszerint nem szól a fogyasztás büntetéséről, ám megtartotta a megszerzés és a tartás büntethetőségét. Elmondtuk, mutassanak példát arra, hogy valaki úgy tud kábítószert fogyasztani, hogy azt előtte nem szerzi meg vagy nem tartja magánál. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy még inkább nehéz lesz úgy a megszerzést vagy a tartást üldözni, ha közben számítani lehet arra, hogy az illető vészhelyzetben el fogja fogyasztani, vagy a törvényjavaslat által felkínált úton arra hivatkozik, hogy saját fogyasztásra, netán arra, hogy közös fogyasztásra szerezte meg, illetve tartja magánál. Külön is figyelmeztettünk arra a súlyos veszélyre, hogy nehéz lesz a kábítószer terjesztését bizonyítani, ha a törvényjavaslat bizonyos határig alanyi jogon büntetlenséget ígér, s ezzel azt üzeni a kábítószer-kereskedőknek és -terjesztőknek, hogy készüljenek fel a náluk lévő kábítószer éppen szükséges mennyiségű adagolására, kiporciózására vagy elfogyasztására.
A Magyar Demokrata Fórum értékrendjével összeegyeztethetetlennek tartotta azt a logikát és érvelést, hogy a kábítószer-fogyasztás magánügy, és a társadalomnak, a közösségnek kevés köze van ahhoz, hogy ki fogyaszt vagy ki nem fogyaszt kábítószert, és azt sugallja, hogy mindenki úgy rombolja az egészségét, ahogy akarja.
A kábítószer fogyasztását semmilyen módon nem lehet bátorítani, hanem gondoskodni kell arról a teljes intézményrendszerről, ami megelőzi, gyógyítani tudja a rászorulókat, büntetni tudja a visszaélőket, a tiltott szerhez fordulókat, és ez nem magánügy. Folyamatos intézményes felvilágosítás indokolt - nem kampányszerűen, alkalmanként -, és ezzel párhuzamosan egy olyan szankciórendszer, amely a megfelelő helyzetben a megfelelő eszközhöz tud nyúlni. Ha a családok, az orvosok, a pedagógusok, a társadalom döntő többsége elutasítja a kábítószert, akkor az állam sem tűrheti meg, pláne nem hozhat bátorító szabályozást. Pedig a 2002-ben elfogadott és 2003 márciusában életbe lépett szabályozás ilyen volt. Nem engedélyezni vagy eltűrni kell az önsorsrontást, hanem minden lehetséges eszközzel megelőzni.
A kábítószerhez pénz kell. A kábítószer megszerzéséhez nagyon sok pénz kell, és ezt a pénzt meg kell szerezni. A függőség pedig igen nagy úr. Ha nincs munkával és szépszerivel pénz, akkor lesz a bűnözés útján. Aki ennek a folyamatnak teret enged, ezt a folyamatot eltűri, az egyszerűen felelőtlen.
Ezzel a felelőtlenséggel szemben fogalmaztuk meg érveinket és kérdéseinket a kormánypártok felé. Mit képviselt a Magyar Demokrata Fórum akkor? A tervbe vett enyhítések ügye túllépett a T/1218. számú törvényjavaslat jelentőségén, túlhaladta a büntető törvénykönyv általános enyhítését. Milyen kérdéseket vetettünk fel nyílt levél formájában, amit Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke minden képviselőtársamnak eljuttatott?
Nem köteles-e az állam másokat gátolni abban, hogy ilyen veszélyes helyzet kialakuljon? Nem kötelessége-e az államnak, hogy akár a legszigorúbb büntetésekkel megtiltsa a kábítószerek kínálatát és árulását? Nem kell-e gondot fordítani arra, hogy az engedékeny szabályozás mellékhatásaként ne gyengüljön a drogok állami ellenőrzése? Tűrnie kell-e békésen az államnak a kábítószer-fogyasztási szokások elterjedését? Polgárjoggá kell-e emelnie az államnak a közös, illetve csoportos kábítószer-fogyasztást? Gyengíteni kell-e az iskolák köré vont állami védőburkot? Vagyis valóban engedményeket kell-e tenni a dílerek és a drogfogyasztás felé ahhoz, hogy eredményes megelőzés történhessen?
Az MDF kérte, maradjunk óvatosak a vita hevében is, és gondoljuk át még egyszer: merre mutat, hová vezet a tervbe vett módosítási szándék. Egy-két hónap nem a világ, és a döntéshozók, a politikusok, a mi felelősségünk, hogy ennek a szerteágazó problémának valóban megnyugtató és hosszú távra szóló megoldása legyen. Kinyilvánítottuk, a Magyar Demokrata Fórum az ilyen megoldások keresésében és megtalálásában partner. Így elhalaszthatjuk a végső döntést mindaddig, amíg a megelőzés kölcsönösen megnyugtató eszközeiben közös megoldást tudunk találni, széles körű társadalmi és szakmai vitákat követően. Sajnos ez nem így történt. A kormánytöbbség párbeszéd helyett élet- és alkotmányellenesen megváltoztatta a Btk.-t.
Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság 244/B/1999. számú határozatában megsemmisítette a Btk. kábítószerrel való visszaélés tényállásának több szabályát is. Erről a jelentés első három oldalán olvashatunk. Az MSZP-SZDSZ-koalíció által módosított hatályos szabályokat, azok jelentős részét alkotmányellenesnek találta az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság kimondott egy igen fontos dolgot, amiről a 2002-es módosítás kapcsán komoly vita folyt. „A hatályos rendelkezések - a korábbiaktól eltérően - a fogyasztást kifejezetten nem nevesítik, ám a megszerzésen, a tartáson, a termesztésen és az előállításon keresztül büntetni rendelik. Miután azonban a fogyasztás a felsorolt elkövetési magatartások valamelyikének megvalósítása nélkül nem képzelhető el, egyértelmű, hogy ezt a büntetendő cselekmények köréből a szabályozás megváltozása sem iktatta ki.”
Tisztelt Ház! A Btk. a kábítószerrel visszaélés szabályozása körében tartalmaz a kiskorúak fokozott védelmét célként elismerő szabályokat. A szabályozás eredménye, azaz a védelem szintje azonban jogbizonytalansági tényezők és „egyezménykonformitási” hiányok következtében nem minden tekintetben áll összhangban a nemzetközi szerződések céljaival és követelményeivel, így az alkotmány 7. § (1) bekezdésébe ütközik. Nem felelnek meg a kiskorúakat a nemzetközi szerződések alapján megillető védelmi szint követelményeinek a Btk. 282/B-C. §-ának a függő fogyasztókra vonatkozó - privilegizált megítélést tartalmazó -, illetve 283. §-ának a büntetőjogi jogkövetkezmények alóli mentesülést biztosító egyes rendelkezései sem.
Ahogyan a 282/B. § önállóan és egységes tényállásban vonta szabályozási körébe a 18 év alatti személyek fokozott veszélyeztetésének szankcionálni kívánt esetköreit, úgy a 282/C. § egységes tényállásban szabályozta a függő fogyasztók valamennyi magatartását. Ez utóbbi körben azonban a kiskorúak fokozott védelmét biztosító külön szabályok nem jelennek meg. A függő fogyasztó cselekményének megítélése az alapesetnél - 282. § (1) bekezdése - enyhébben minősül akkor is, ha magatartásával összefüggésben kiskorú jut kábítószerhez, vagy az ő felhasználásával kerül sor a visszaélésszerű magatartás tanúsítására. Az Alkotmánybíróság eddigi határozataiból kiviláglik, hogy a gyermekek fejlődésének kockázatoktól történő megóvását olyan értéknek tekinti, amely még a klasszikus alapjogokkal szemben is elsőbbséget élvezhet.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az eljárás megszüntetésének lehetséges okai - jórészt még ismételt elkövetés esetén is - kiterjednek a Btk. 282/B. §-ában foglalt azon cselekményekre is, amikor a 18. életévét betöltött személy 18. életévét be nem töltött személy felhasználásával követ el egyes fogyasztói vagy forgalmazói típusú cselekményeket, illetve ha ezekre minősített intézmény területén vagy környezetében kerül sor. A törvény továbbá tágítja a kedvezményre jogosult személyi kört azzal, hogy - a Btk. rendszerében egyébként sehol máshol nem szereplő módon - a 21. életévet be nem töltött elkövetőket részben a kiskorúakkal vonja egy kategóriába azokban az esetekben is, ha 18, illetve másik 21 év alattival együtt vagy annak felhasználásával, illetve minősített intézmény területén követnek el fogyasztói típusú cselekményeket.
Minthogy a függő fogyasztókra - a korábban kifejtettek szerint - egyébként sem vonatkoznak a Btk.-nak a gyermekkorúak fokozott védelmét biztosító szabályai, esetünkben az elterelésre még további lehetőségek is vannak. A törvény a kedvezmény lehetőségét számukra életkori határ nélkül, akár ismételten is biztosítja, s ez alól a minősített intézményekben, illetve annak környékén történő együttes fogyasztáshoz kapcsolódó kínálást és átadást sem veszi ki.
A Btk. nem állít fel a kedvezmény igénybevételével kapcsolatos korlátokat az olyan, nem függő felnőtt korúval szemben sem, aki a 18. életévet be nem töltött személy felhasználásával követ el bűncselekményt. Nem rendezi továbbá megfelelően a saját használatra vonatkozó mentesülési esetkörök egyes fordulataiban annak a fiatalkorúnak a helyzetét, akit mentesülésben részesülő elkövető saját érdekében fogyasztói típusú magatartáshoz használt fel.
(13.10)
Az adott ügyben így éppen a cselekményben részt vevő fiatalkorú lehet az egyetlen, aki a felelősségre vonást nem kerüli el. A 282. § (6) bekezdéséről van szó.
Ezzel összefüggésben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a határozat IV. fejezetében kifejtettek szerint a mentesülés esetköreiben használt egyes bizonytalan jogfogalmak már önmagában a fiatalkorúak érdekeinek érvényesülése ellen hatnak, mi több, egyenesen helyzetük súlyosbodását idézik elő. A rosszul érvényesített kriminálpolitikai megfontolások is sértik az alkotmánynak a kiskorúak intézményes védelmét garantáló 16. §-át, és végeredményben a gyermekegyezménynek a törvényhozó feladatkörét behatároló védelmi kötelezettségeivel ütköznek.
Az előző pontban jelzett helyzetet tovább rontja, hogy a törvényszerkesztés sajátosságai folytán néhány esetben szinte megállapíthatatlanná, de legalábbis eseti jogalkalmazói értékeléstől függővé válik a felelősségre vonás alóli mentesülés érvényesülésének tényleges hatásköre. A Btk. 283. §-a az egyes fordulatok esetében csupán utaló szabályok útján állapítja meg az eljárás megszüntetésének alapjául szolgáló bűncselekményi alakzatokat. Az egyes pontokhoz fűzött visszautalások azonban olyan törvényhelyeket jelölnek meg, amelyek valamennyi esetben már maguk is visszautalást tartalmaznak. Ennek függvényében az Alkotmánybíróság a gyermeki minőségből származó, az alkotmány 16. §-ának abszolút védelme alatt álló jogok, a nemzetközi szerződések hivatkozott rendelkezései, valamint a Btk. vizsgált szabályai között olyan feloldhatatlan ellentmondásokat és hiányosságokat állapított meg, amelyek kiküszöbölése elsődlegesen csak a megsemmisített rendelkezések újrakodifikálásával és ennek során a nemzetközi szerződésekkel összefüggésben megállapított mulasztás megszüntetésével együttesen lehetséges.
Tisztelt Képviselőtársaim! A feltűnően liberális MSZP-SZDSZ-drogpolitikát az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Megállapíthatjuk, hogy az Alkotmánybíróság is nemet mondott arra az elvetlen és következetlen fordulatra, amit a liberálisok a büntető törvénykönyv módosítása során áterőltettek. Ez különben a jelentés első három oldalából egyértelműen elolvasható. Fontos döntést hozott az Alkotmánybíróság, ami abból is látszik, hogy szokatlan szigorral, ám kellő határozottsággal a beiktatott módosítás jelentős részét megsemmisítette, és hatályon kívül helyezte. A kábítószerekkel kapcsolatos büntetőpolitika számos vitatott kérdését pedig alkotmányos elvek mentén értékelte és meghatározta.
Úgy tűnik, az Alkotmánybíróság megadta a választ a beszédem elején a képviselőtársaimnak feltett kérdésekre, és igazat adott nekünk, magyar demokratáknak. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a Btk. továbbra is bünteti a fogyasztást. Rámutatott, hogy a kormány a kábítószerekkel szembeni fellépés során nem hagyhatja figyelmen kívül a fiatalkorúak és a gyermekek fokozott védelmét, az ezt garantáló nemzetközi egyezményeket. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy olyan szabályozás született, amely következetlen, indokolatlanul bonyolult, és ezért jogbizonytalanságot eredményezett. Jó példa erre a felelősségre vonás alóli mentesülés, amely szinte megállapíthatatlanná, de legalábbis eseti jogalkalmazói értékeléstől függővé vált, így előfordulhatott, hogy éppen a cselekményben részt vevő fiatalkorú lehetett az egyetlen, aki a felelősségre vonást nem kerülhette el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszabb idő és elemzés szükséges ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság határozatát részletesen is értékeljük, egy azonban biztos: az Alkotmánybíróság az előző kormány idején az MDF vezette Igazságügyi Minisztérium által megalkotott szabályozás elveivel sok tekintetben egyező álláspontra jutott.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a jelentés jogi változásait elemeztem, a beszámoló többi részére a következő felszólalásomban fogok kitérni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)
