DR. NYUL ISTVÁN
DR. NYUL ISTVÁN
DR. NYUL ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az egészségügyi bizottság a H/2284. számú, „Legyen jobb a gyerekeknek!” című határozati javaslatot 2007. március 21-én megtárgyalta.
A bizottsági ülésen részt vevő kormányzati képviselő elmondta, hogy az ENSZ állandó bizottsága, amely háromévente tart ellenőrzést, így 2006-ban megállapította, hogy nálunk dicséretes a bölcsődei ellátás, jó az óvodai és közoktatási képzés, a gyermekjóléti törvény fejlesztése folyamatos, így a múlt évtől a családon belüli bántalmazás is büntetőjogi tétel lett. Ugyanakkor a független bizottság szükségesnek tartja akcióterv készítését a gyermekjog védelmében. A legfontosabb feladat a gyermekszegénység enyhítése. Míg a nyolcvanas években a gyermekszegénység főleg a sokgyermekes családokra volt jellemző, ez a családi pótlékkal akkor jórészt univerzálisan rendezhető volt. Ma a fő ok a szülők munkanélkülisége és az alulképzettség. Ha a gyermek esélyegyenlőségében nem sikerül érdemi előrehaladást elérni, a gazdaság és az újraelosztás terén a hosszabb távú fenntarthatóság is veszélybe kerül.
Ellenzéki képviselőtársunk a javaslat előnyeként emelte ki, hogy a krízishelyzetben lévőknél nem a segélyezési rendszer további fejlesztése a kivezető út, hanem az érdemi megoldást az oktatásban és a foglalkoztatásban látja. Az ülésen kifogásként hangzott el, hogy a javaslatból hiányzik a konkrét cselekvési program, a folyamatos beszámolási határidők megjelenítése.
Részletkérdésnek tűnik egészségügyi bizottsági szempontból a prevenció kérdése, amely javaslat szerint ennek időpontját a születéstől tartja kívánatosnak, holott ezt már a fogamzástól kellene kezdeni mint anya-, csecsemővédelmi feladatot. A bölcsődei ellátás terén van tennivaló, hiszen vidéki kistelepülésen nem lehet esélyegyenlőségről beszélni, pedig közös kincsünk a gyermek, és jövőnk záloga a gyermek.
A javaslat nagyon alaposan bemutatja a gyermekszegénység minden összefüggését. Megállapítja, hogy ma nálunk minden ötödik gyermek mélyszegénységben él, és ezek több mint fele vidéken, zömmel kistelepüléseken. Ebből kiindulva megállapítható, hogy más a szegénység mutatója országonként, más Nyugaton és Keleten, de nagyon eltérő ez hazánkon belül városon és falun is. Gondoljunk a nappali ellátást nyújtó intézményekre, az oktatási, egészségügyi ellátáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférésre!
Az egészségügyi bizottságban a prevenció kérdését tágabb értelemben kívánatos értelmeznünk. Igen jónak tartjuk a védőoltások általános gyakorlatát, nagyon jó az együttműködés védőnők és orvosok között, eredményeikre ezért lehetünk büszkék. Jelentősen több iskolai védőnő dolgozik a múlt év óta, akiknek fő feladata a felvilágosítás, a személyi higiéne, táplálkozás, az egészségügyi képzés, ezen belül a terhességgel kapcsolatos tudnivalók és a nem kívánt terhesség megelőzésének ismerete is.
A közösségbe járó, rászoruló gyermekek ingyenes étkeztetése, tankönyvvel történő ellátása is az esélyegyenlőséget szolgálja. Az egészségügyi ellátórendszernek igen fontos szerepe van a gyermekszegénység enyhítésében, de a probléma megoldásának csak egy részét képezheti ez. A stratégia egy generációnyi idő alatt lényeges változtatást tűzött ki célul. Az egészségmegőrzés csak a család és gyermek biztonságával együtt képzelhető el. Az oktatás a piacképes tudás megszerzésének alapvető feladata. Fontos olyan indikátorok meghatározása, amelyek még inkább pontosítják a mélyszegénységben élők között meglévő különbségeket, így például a roma lakosság sajátos jellemzőit is. Kívánatos, hogy a szegénység elleni program a népegészségügyi program szerves része legyen.
Tisztelt Képviselőtársak! Az egészségügyi bizottság a javaslatot egyhangú szavazással elfogadta, és általános vitára alkalmasnak tartja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
