DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság március 14-én tárgyalta meg a H/2284. számon benyújtott határozati javaslatot. A bizottsági ülésen több előadó is részt vett, ezért kellő szélességgel és több oldalról tudták megvilágítani a javaslatot a bizottság előtt.
Elsőként Ferge Zsuzsa professzor asszony mondta el, hogy milyen nemzetközi előzményei vannak annak, hogy ma már itthon is foglalkozunk a gyermekek szegénységével, jólétével. Elmondta, hogy milyen nehéz jól megfogni a szegénység, az egyenlőtlenség kérdését, de talán így, a gyermekeken keresztül átfogóbban lehet megközelíteni a problémát, hiszen ezzel együtt a családokról is beszélünk. (Babák Mihály: Szegénység - kézzelfogható.)
Kitért arra is, hogy a szegregáció nem új keletű probléma, és hogy ennek révén erősödik a társadalom tagoltsága. A stratégia három átfogó célja közül az egyik éppen ezeknek a mechanizmusoknak az átalakítása, a másik két cél pedig a szegénység és a kirekesztés szélsőséges formáinak csökkentése, de főképpen az újratermelődés megakadályozása.
Elmondta, hogy rendkívül fontos szerepe van a foglalkoztatásnak, mivel a munka és cél nélküli élet kedvezőtlen folyamatokat hoz létre, és mindezek következménye az, hogy a gyermekek esélyei, életesélyei beszűkülnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a program elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben élő, falvakban felnövő generációk esélyeit kívánja növelni. Hangsúlyozta, hogy nemcsak szakmák, hivatalok, szakemberek és civilek együttműködéséről van szó, hanem politikai együttműködésről is. Úgy fogalmazott a professzor asszony, hogy mindenkit rá kell ébreszteni arra, hogy ez mindannyiunknak a dolga.
A kormány részéről két megszólaló is volt: a Miniszterelnöki Hivatal mint az anyag beterjesztője, illetve a szociális tárca mint az elsőként érintett témafelelős szóltak hozzá a javaslathoz. A Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője szerint mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy egy gyermek sosem tehet a saját körülményeiről, szegénységéről, hátrányos helyzetéről.
Beszélt az ENSZ által felkért bizottság jelentéseiről, amelyek Magyarországról szólnak, ezek pozitív és negatív jelenségekre egyaránt kitérnek. A 2006. évi jelentés azt fogalmazta meg, hogy Magyarországnak egy társadalmi programot kell kidolgoznia - és ez most itt van előttünk. A szociális tárca képviselője azt hangsúlyozta, hogy a stratégia egy új szemléletet erősít meg, azt, hogy együtt dolgozzunk, együtt tegyünk a gyermekek helyzetének javításáért, és hogy a gyermekek érdeke legyen a mindenek felett álló szempont. (Babák Mihály: Helyes!) A Miniszterelnöki Hivatal képviselője elmondotta, hogy első lépésben szabályozási feladatokkal kell megküzdeni annak érdekében, hogy a jelenleg még fennálló jogszabályi nehézségeket elhárítsuk.
Béki Gabriella képviselő asszony öröme mellett türelmetlenségének is hangot adott, mondván, hogy kevés konkrétumot talált a javaslatban, és az egyik ilyen pont a családi pótlék fokozottabb differenciálása a sokgyermekesek között, tehát hogy ne ezer forinttal kapjon több támogatást az a szülő, aki több gyereket nevel, hanem ez a differencia lényegesen számottevőbb legyen, és ennek mihamarabbi elfogadását javasolta.
Aszódi képviselőtársunk több kérdést is felvetett. Véleménye szerint amíg a gazdaságpolitikában nem lesz alapvető változás, addig más fontos ügyekben sem tudunk előrelépni. Egyúttal hangsúlyozta, hogy mindez a szociális biztonság megteremtése nélkül nem elképzelhető.
Juhászné Lévai Katalin képviselőtársnőnk felvetette, hogy az uniós források tervezése során kiemelt szerepet kell biztosítani az ilyen és ehhez hasonló komplex programoknak. Kiemelte a média fontos szerepét mind a program végrehajtásában, illetve az információáramlás elősegítésében.
Végül örömmel tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság egyhangúlag támogatta általános vitára ezt a javaslatot.
És végül engedjék meg, hogy hadd idézzem a jegyzőkönyvből a saját szavaimat, azt mondtam, hogy vegyük tudomásul, hogy a gyermekek esélyét megteremtő nagyon hosszú úton még csak az első lépést tettük meg, de kérem önöket, kedves képviselőtársaim, hogy együtt menjünk rajta végig. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
