DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága március 19-ei ülésén tárgyalta meg az országgyűlési határozatot és a „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégiát, és azt a képviselők egyhangú szavazatával ajánlja általános vitára az Országgyűlésnek. A bizottságban érdemi és élénk vita zajlott erről a napirendi pontról.
Engedelmükkel öt olyan tartalmi egységbe foglalnám össze a vitának a lényegét, amelyet ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim egyaránt érintettek. A kulcsszó, amely körül a vita zajlott, hogy hogyan legyen egy nemzedéknyi program, hogyan alakuljon a gyermekeknek az egészsége, a tanuláshoz, a tudáshoz és a munkához való joga, és mit tehetünk ennek érdekében, mit ajánl ez a nemzeti program.
(10.00)
Hogyan segíthetjük a foglalkoztatás elterjedését a szülők körében, ezzel akadályozva meg a gyermekszegénység kialakulását és újratermelődését?
A kormánypárti és ellenzéki padsorokban valamennyi képviselő hangsúlyozta, hogy a gyermekek szegénysége önmagában nem értelmezhető, hiszen az minden alkalommal a szülők helyzetéhez kötődik. Volt olyan képviselőtársam az ellenzéki padsorokban, aki kifejezetten felhívta erre a figyelmet, amellyel egyébként a kormány előterjesztője is egyetértett.
Nem mehetünk el amellett, hogy az Európai Unióban Magyarország vezeti azt a statisztikát, ahol nincs aktív kereső a családokban, mert nem az a jellemző, hogy részfoglalkoztatásban vagy atípusos foglalkoztatásban vesznek részt a szülők, hanem inkább az a jellemző, hogy vagy egyik szülőnek sincs kereső foglalkozása, vagy kétkeresős családmodellben élnek és növekednek fel a gyerekek.
A tanulás és a foglalkoztathatóság összekapcsolódása volt a másik ilyen nagy tartalmi blokk, amiről beszéltünk. Itt az ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim arra hívták fel a figyelmet, hogy a lakóhely nagysága, kicsinysége, a központtól való távolsága, a megszerezhető tudás és a képzés vagy annak a hiánya milyen mértékben határozza meg a következő generációk, a gyermekeink foglalkoztathatóságát, a piacképes tudás megszerzését. Éppen ezért azt is hangsúlyozták a képviselők, hogy arra is nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy olyan szakképzést és olyan képzést nyújtsunk a gyerekeknek, amellyel megszerezhetik azokat a képességeket, azt a tudást, amivel eredményesen helyezkedhetnek el a munkaerőpiacon.
A harmadik ilyen blokk a szociális ellátórendszer megléte vagy annak a hiánya és annak a befolyása a gyermekek helyzetére, jólétére, életminőségére. Hiszen a gyermekek közösségbe illeszkedése, a korai habilitációja, az alapvető közösségi normák elsajátítása már a bölcsődékben és az óvodákban nagy hangsúlyt kell kapjon. Ahol ez az ellátás nem hozzáférhető a gyerekek számára, ott az esélykülönbségük már ebben az életkorban is megnyilvánul.
A negyedik ilyen téma a lakáshelyzet volt, amiről ellenzéki és kormánypárti képviselők is szóltak. Vagyis abban a helyzetben, ahol a gyerekeknek nincs megfelelő lakása, nincs megfelelő szociális ellátásuk, ott bizony az esélyhátrányról már nem is kell különösebben beszélni.
Végül a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés mint ennek az esélyteremtésnek vagy az esélyhátrányok megszületésének a terepe kapott még különösen nagy hangsúlyt.
Ennek a programnak a legnagyobb erénye, hogy egy generációra kiható programot tervez, ezért különösen fontos, hogy az akciótervek megfelelően konkrétak, határozottak, ellenőrizhetők és követhetők legyenek. Ezzel ajánlja a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság általános vitára a parlamentnek ezt az anyagot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
