KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy ön mellett mindenekelőtt a parlament ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága elnökeként a legnagyobb elismeréssel szóljak Ferge Zsuzsa professzor asszony és munkatársai tevékenységéről, tudniillik röpke egy év alatt rakták le az Országgyűlés elé és a kormányzat mellé azt az országgyűlési határozattervezetet, amelyet most itt tárgyalunk. A legnagyobb elismeréssel lehet csak munkájukról szólni.
A „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégia megvalósításának legfőbb célja - ahogy itt többen elmondták - a gyermekszegénység csökkentése és a gyermekek esélyeinek javítása. Különböző kutatások erre is céloztak, és statisztikai adatok alátámasztott eredményei szerint Magyarország az uniós középmezőnyben foglal helyet a gyermekszegénység kérdéskörét tekintve, célja pedig értelemszerűen a fennálló helyzet lényeges javítása, amelynek eredményeképpen létrejött az említett nemzeti stratégia átfogó programtervezete, és megfogalmazódtak a legfőbb célkitűzések.
Fontosnak tartom felhívni a figyelmet a nemzeti stratégia megvalósításának tervezett időtartamára. Ez egy 25 éves program, és a 2007-2032 közötti időszak csak egy jövőben kibontakozó, hosszú társadalmi folyamat megvalósításának a kezdete. Ennek értelmében kifejezetten nagy hangsúlyt kell fektetni a nemzeti stratégia céljai megvalósítása alatt és azt követően is a tervezett utókövetési rendszerre és monitoringbizottságra mind központi, mind területi, helyi szinten, hiszen a rövid és középtávú célkitűzések megvalósulása a kulcsa a program hosszú távú eredményességének. A háromévente készülő kormányzati cselekvési program és a hároméves ciklusokról történő beszámoló mellett helyi, területi szinten is hangsúlyt kell fektetni a konkrét tervek megvalósítására és az ellenőrzésre a hatékonyság érdekében.
Itt szeretném megjegyezni, hogy Hoffmann Rózsa képviselő asszony célzott arra, hogy nem tartalmazza a konkrétumokat ez a cselekvési terv, illetve ez az országgyűlési határozat. Szeretném megjegyezni, hogy a regionális operatív programok és a most készülő regionális cselekvési tervek azok, amelyek a bázisát megteremtik ennek a programnak, hiszen ott kerülnek elfogadásra a konkrét intézkedések, legyen ez a gyermekek napközbeni ellátásától kezdve az intézményfejlesztésig bezárólag.
Nézzük a gyermekszegénység hátterét: a gyermekszegénység tanulmányozása esetében a szülők társadalmi és vagyoni helyzetének tanulmányozásáig kell visszanyúlni. Az országgyűlési határozat javaslatának melléklete részletes statisztikai adatokat tartalmaz a hazai helyzet minél pontosabb bemutatása érdekében.
Tisztelt Ház! Magyarországon a rendszerváltozást követően négy forrását különböztethetjük meg a társadalmilag szegény rétegeknek. Az egyik csoportba azok tartoznak, azok a szegények, akik már a rendszerváltás előtt is szegények voltak. A másodikba azok, akik a rendszerváltást követően váltak szegényekké, a harmadikba a demográfiai szegénységet és a negyedikbe az úgynevezett etnikai alapú szegénységet soroljuk. A demográfiai szegénység szempontjából különösen veszélyeztetettek azok a családok, amelyek három vagy annál több gyermeket nevelnek, és a családfő 40 év alatti, azok a családok, ahol csak az egyik szülő rendelkezik jövedelemmel, valamint a gyermeküket egyedül nevelő szülők.
A nemzeti stratégia II. fejezetében átfogó képet kapunk számokban és arányokban kifejezve a jelenlegi hazai helyzetről, a demográfiai szegénységet tekintve. Az adatokból látható, hogy a legveszélyeztetettebb csoport a háromnál több gyermekkel rendelkező családok csoportja, de sajnos már a két gyermeket nevelő családok esetében is jelentős nehézségekkel kell szembenézni jövedelmi, megélhetési szempontból.
Az etnikai alapú szegénységet tekintve megállapítható, hogy esetükben legalacsonyabb az iskolai végzettség, legmagasabb a munkanélküliség, következésképpen nagyon alacsony jövedelemmel rendelkeznek. Felvetődik a kérdés, mármint hogy a gyermekszegénység kérdése mennyiben romakérdés is egyben. Meg kell hogy állapítsuk: nem az. Ennek alátámasztása érdekében jelezni szeretném, hogy hozzávetőlegesen a szegény gyermekek kétharmada, a legszegényebb gyermekek fele nem roma. A felmérések azt igazolják, hogy a roma népességhez tartozás jelentős mértékben befolyásolja az egyén társadalmi és vagyoni helyzetét, a szegénységhez vezető főbb társadalmi tényezők között tartjuk számon mind a gyermekek, mind a felnőttek tekintetében.
Mindezeket tekintve úgy gondolom, hogy a nemzeti stratégia sikeres megvalósulása érdekében rendkívül nagy hangsúlyt kell fektetni a roma gyermekek helyzetén történő változtatásra. A konkrét cselekvési terveket tekintve ugyanakkor ez nem feltétlenül jelent eltérést azoktól a tervektől és programoktól, amiket a gyerekszegénység mint átfogó problémakör kezelése érdekében kell megvalósítani.
(10.30)
A stratégia különösen az oktatás területén alapvető fontosságú célkitűzésként fogalmazza meg a roma származású gyerekek esetében az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításának érvényesítését. A stratégiában megfogalmazott elvek és célok megvalósítása esetén a roma gyerekeknek ugyanazon támogatások és intézkedések igénybevételére van lehetőségük, mint a nem roma gyerekeknek, ennek következtében pedig a gyerekek esélyegyenlőségének előmozdítása is megfelelően megvalósulhat oly módon, hogy a stratégia a kérdést nem kifejezetten romakérdésként, hanem komplexebb mivoltában, minden gyerekre kiterjedően kezeli.
Tisztelt Országgyűlés! A mellékletben megfogalmazottak alapján a gyermekszegénységhez vezető főbb társadalmi tényezők a felnőtt népesség szegénységéhez vezető tényezők következményei. A stratégia az okokat statisztikai adatokkal történő szemléltetés útján mutatja be, nem tesz közöttük különbséget súlyossági szempontból, helyesen rámutatva arra, hogy egyes problémák nem léteznek a többi nélkül. Az egyszerűbb átláthatóság érdekében azonban, sorrendiség megállapítása nélkül természetesen, én magam szükségesnek tartom felsorolni a szegénység kialakulásához vezető legfontosabb okokat és tényezőket. Lássuk! Az alacsony aktivitási arány és magas munkanélküliség, az alacsony iskolai végzettség és a szakképzettség hiánya, a lakóhely- és lakásproblémák, a rossz egészségi állapot, a fogyatékossággal élés és a roma népességhez való tartozás. A gyermekek helyzetére nézve fokozott veszélyt jelent, amennyiben egyedül élő szülő nevelése alatt állnak, a családjukban valaki fogyatékossággal él, és ha kisgyermek van a családban.
Szeretnék kitérni a szegénység újratermelődésének szemléltetésére, illetve magára a jelenségre is magyarázatot keresni. Az újratermelődés egyik legfontosabb eleme a mobilitás inter- és intragenerációs értelemben egyaránt. A szegénység újratermelődésének, amely értelemszerűen negatív irányú mobilitást feltételez, mint ahogy a stratégiában foglaltak is rámutatnak, két legfontosabb színtere a család és az iskola. Bár a stratégia konkrétan nem nevesíti, leszögezhetjük, hogy a szegénység újratermelődése részben bizonyos mobilitási csatornák mentén történő stagnálás vagy éppen negatív változások eredménye.
A gyermek-szülő viszonylatban megfigyelhető mobilitás lehetőségét tekintve véleményem szerint érdemes megvizsgálni három mobilitási csatornát, az azon végbemenő változásokat. Az egyik: a legszélesebb mobilitási csatorna a foglalkozási csatorna. A gyermekek számára társadalmilag elvileg biztosított, de a program megvalósítása során a hiányosságok kiküszöbölésére hangsúlyt fektetve biztosítani kell, hogy a gyermek szüleinek foglalkozása ne determinálja a gyermeket a foglalkozásának megválasztásában. Ennek érdekében biztosítani kell számára a támogatást ahhoz, hogy ambíciójának megfelelően, teljesítményének függvényében lehetősége legyen a tankötelezettség idejének letelte után a különböző közép- és felsőfokú oktatási intézmények látogatására és tanulmányok folytatására.
Leginkább az oktatáspolitikán keresztül van ugyanis lehetőség arra, hogy befolyásoljuk a társadalmi mobilitást, az egyes osztályok, rétegek zártságát, nyitottságát. A nemzeti stratégiában megfogalmazottak alapján is megállapítható, hogy az oktatási rendszer csak tovább mélyíti az amúgy is fennálló szakadékokat, az iskolai szegregáció következményeként a hátrányok csak nőnek, ahelyett, hogy az általános tankötelezettség, az elvileg mindenki számára hozzáférhető közoktatás enyhítene a fennálló különbségeken. Az anyagi dimenzió mentén már korlátozottabbak a lehetőségek, az előrelépés ebben az esetben a foglalkozási csatorna mentén történő előrelépés függvénye.
A legkevesebb változtatási lehetőség a kulturális dimenzió mentén figyelhető meg, amely az oktatásnál, tanulmányok folytatásánál jóval tágabb kategória, magába foglalja a szülő által a gyermeke számára átörökített kulturális tőkét. A kulturális tőke olyan hétköznapi és azon túlmutató műveltséget foglal magában, amelyet a gyermek nemcsak az iskolában, hanem legfőképpen családi közegben szerezhet meg, és olyan elemeket tartalmaz, mint bizonyos szintű igény kialakítása, neveltetés, megfelelő szocializáció. A kulturális tőke megszerzése a legtöbb esetben a pénztőkével történő rendelkezés függvénye. A nemzeti stratégia megvalósításának sikerét jelentené, ha az említett három, foglalkoztatási, anyagi és végső soron a kulturális dimenzió mentén pozitív változás lenne tapasztalható.
A parlamenti bizottsági ülésen professzor asszony elmondta: „ami gyorsan segít, az általában sokba kerül”. Egyetértünk. Számomra és a szocialista képviselők számára is evidencia, hogy a legnehezebb helyzetben lévők sorsán kell számottevően és hatékonyan segíteni a közeljövőben. Nem engedhetjük meg, hogy gyermekek éhezzenek, ne járjanak óvodába és iskolába. (Babák Mihály: Ez jól hangzik, csak így kell csinálni.) Nem engedhetjük meg, hogy a szülők a kilátástalanságból csak egy kivezető utat találjanak: az alkoholt és a drogot. Nem engedhetjük meg, hogy az adósságfelhalmozást a lakásvesztés kövesse, majd azt a mérhetetlen nyomor és nélkülözés. Tehát, képviselőtársaim, meg kell szakítani azokat a bizonyos rossz köröket.
Azt hiszem, mindannyian tudjuk: aki rossz helyre születik, az rossz iskolába fog járni. Aki rossz iskolába jár, az nem kap tisztességes képzést, aki nem kap tisztességes képzést, az nem szerez szakmát, aki nem szerez konvertálható tudást, az nem kell a munkaerőpiacon, és kezdődik minden elölről, ugyanúgy.
Képviselőtársaim! Rám és a szocialista frakció minden egyes tagjára számíthatnak. Köszönöm a figyelmüket, és akkor, úgy gondolom, egyhangú támogatással el tudjuk fogadni ezt a stratégiát és országgyűlési határozatot.
Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm, képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
