TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság parlamentjében nincs olyan képviselő, aki ne értene egyet azzal, hogy egy generáció alatt a jelenleginek töredékére csökkenjen a gyermekek és családjaik szegénységének az aránya. Minden bizonnyal azt is támogatja, hogy szűnjön meg a gyermeki kirekesztés, szegregálás és a mélyszegénység minden szélsőséges formája, csökkenjen az életesélyeket romboló devianciák előfordulása.
Szorgalmazza azt is, hogy alapvetően alakuljon át azon intézmények és szolgáltatások működésmódja és szemlélete, amelyek ma hozzájárulnak a szegénység és a kirekesztés újratermelődéséhez, jól tudva, hogy ezeknek az intézményeknek és szolgáltatásoknak a mainál sokkal nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a gyermekek képességeinek kibontakoztatásához, ahhoz, hogy felnőttként értelmes tevékenységek révén, teljes jogú polgárként kapcsolódhassanak a társadalom vérkeringésébe.
Azt is tudja, hogy egy országgyűlési határozat önmagában nem helyettesíti a gyerekek esélyének jobbításáért rövid távon megkezdhető kormányzati intézkedéseket, ezért szükségesnek tartja a kormány mielőbbi cselekvési tervét, ami a konkrét lépéseket is részletezi.
(10.20)
Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjai egyetértettek az előterjesztő képviselőjének azon indokaival is, amikor a gyermek esélyeinek javítására szolgáló közpolitika kialakításának jogi, morális és gazdaságfilozófiai indokaira hívta fel a figyelmet. Bizottságunk feladat- és hatásköréből adódóan főképpen az oktatási szegregáció kérdéseire és a szegénység szociológiai karakterének megváltozott voltára tért ki részletesebben. Számos kérdés és észrevétel mellett több képviselőtársam megfogalmazta annak fontosságát, hogy program, országgyűlési határozat és hozzá kapcsolódó, 2032-ig szóló nemzeti stratégia kerül az Országgyűlés elé.
A Miniszterelnöki Hivatal képviseletében jelen levő előadó mondanivalójához kapcsolódóan többen hangsúlyozták, hogy a társadalom igényének megfelelő, rugalmas, a gyerekek elhelyezését ellátó rendszer kerüljön kialakításra a bölcsődétől kezdve a felsőoktatási intézményekig, természetesen megfelelően képzett alkalmazottakkal. Nem tartható tovább, hogy a szegény ember gyermekének oktatási esélyeit alapjaiban ássa alá a magyar közoktatás szélsőséges szelektivitása. Magyarország egyike a világ azon országainak, ahol iskola- és osztályszinten a leginkább elkülönülnek egymástól a könnyen tanítható, jó képességű, középosztálybeli gyerekek, illetve a tanulási nehézségekkel küszködő, nehezebben tanítható, szegény és iskolázatlan családokból származó gyermekek.
Több nemzetközi felmérés, összehasonlító felmérés is megmutatta, ma a magyar a világ egyik legszegregáltabb iskolarendszere. Márpedig - ez elhangzott az expozéban is, képviselőtársaim eddigi hozzászólásaiban - a magyar foglalkoztatási szint sem növelhető érdemben a képzetlen munkaerő álláshoz jutási esélyeinek radikális javítása nélkül, hosszabb távon pedig ez nem kevesebb, mint a közoktatás rendszerének mélyreható átalakítása. Ebben az összefüggésben kérdésként fogalmazódott meg, hogy egy átfogó program nem sért-e középosztályi érdekeket akkor, amikor vállalkozóktól, képzettebb rétegekből, jobb iskoláktól csoportosítana át eszközöket az iskolázatlan munkaerő, illetve a nehezen képezhető gyerekek és tanáraik támogatására.
Többen rákérdeztek a meghirdetett program forrásaira is, különös tekintettel - azt gondolom, ez teljesen nyilvánvaló - a jelenlegi költségvetési helyzetre.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégiáról szóló, H/2284. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslatot 18 egyhangú igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartja, az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.
Elnök Úr! Köszönöm. (Taps.)
