DR. SZIGETI PÉTER
DR. SZIGETI PÉTER
DR. SZIGETI PÉTER, az Országos Választási Bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyek és Urak! Tisztelt Országgyűlés! Törvényes kötelezettségemnek teszek eleget, amikor beszámolok önöknek az Országos Választási Bizottság tapasztalatairól, a helyi önkormányzatok és polgármesterek, illetőleg a települési kisebbségi önkormányzatok 2006. október 1-jei választásáról. Nem szeretném az írásbeli anyagban felsorakoztatott nélkülözhetetlen tényeket, statisztikákat megismételni, inkább néhány súlyponti kérdést ajánlanék a törvényhozó hatalom figyelmébe.
Két olyan problémát említenék a jogászi egyértelműség hiányával kapcsolatban, amelyek az Országos Választási Bizottságot állásfoglalások kiadására késztették, alapvetően azonban a törvényi rendelkezések egyértelműsége problematikus ezeken a területeken, ezeknél a példáknál. Az egyik ilyen összefüggés az, hogy a vegyes rendszerű választásoknál a 10 ezernél nagyobb lakosú településeken a többes jelölés problematikus. Nem abból a szempontból, hogy ne lehetne egy jelölőszervezetnek egy egyéni választókerületben több jelöltet is állítani, mert önmagában ezt a törvény nem tiltja, nem ütközik ez a rendeltetésszerű joggyakorlásba.
(18.40)
Amikor azonban egy választókerületben egy jelölőszervezet több jelöltet is állít, és ezek közül az egyik mandátumot szerez, akkor az ugyanazon jelölőszervezet melletti egyéb jelöltek töredékszavazatot kapnak, és ily módon a töredékszavazatok szempontjából felvethető az esélyegyenlőség problémája, hiszen ugyanazon szervezet mandátumot is kap, és töredékszavazatra is jogosulttá válik. Ebből a szempontból ez a fennálló gyakorlat, de nem ártana, ha a törvényhozó itt kiküszöbölné az esélyegyenlőségnek ezt a sérelmét.
Egy másik hasonló probléma, ami jogértelmezési nehézségeket jelent, pedig ahhoz kapcsolódik, hogy amikor egy jelölési fajtán belül valaki több helyütt is jelölt lesz, mondjuk, több faluban, ebben az esetben a törvény ugyan előírja azt a számára, hogy a választásoktól visszafelé számított tizenkilencedik napon belül nyilatkoznia kell arról, hogy melyik jelöltségét tekinti érvényesnek, azonban nem fűz jogkövetkezményt ahhoz, ha elmulasztja ezt a nyilatkozatot megtenni, ebből a szempontból pedig a választások további bonyolítása roppant problematikus. Ezért az OVB kénytelen volt egy olyan állásfoglalást kiadni, hogy ebben az esetben a nyilatkozat elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy minden nyilvántartásból törölni kell az ilyen többes jelöltet. Nem szép megoldás, itt is a jogalkotó beavatkozására lenne szükség.
Sajnos, a jogalkalmazásban is volt egy-két olyan tapasztalat, amit érdemes önök előtt megemlítenem. Alapvetően azt mondanám, hogy annak ellenére, hogy a jogszabályok itt viszonylag problémátlanok, mégis anomáliák, rendellenességek csúsztak be a jogalkalmazói gyakorlatba mind választási szerveknél, mind bíróságoknál. Nevezetesen, amikor egy szervezet bejelentette önmagát és a jelöltjeit, akkor bizonyos választási szervek megkövetelték azt, hogy a szervezet bejelentkezése mindenképp előbb történjen, noha ez egy nap alatt is történhet, időben előbb, mint az egyéni jelölt bejelentése, mégis erre hivatkozva úgy értelmezték az adott passzust, hogy ebben az esetben az egyéni jelöltet nem szervezeti jelöltként, hanem függetlennek átminősítve vették nyilvántartásba. Ez olyan probléma, hogy a választói akaratnak tulajdonképpen itt a jogalkalmazásban történő megváltoztatása mindenképpen rendkívül szerencsétlennek nevezhető.
Pozitív fejleményekről is számot kell adnia az Országos Választási Bizottságnak akkor, amikor éppen a 2005. évi CXIV. törvény módosítását értékeli, éspedig azt kell mondanom, hogy elsősorban itt a települési kisebbségi önkormányzatok, illetőleg főleg a nemzeti és etnikai kisebbségek megválasztásának módjában hozott ez a törvény jelentős módosulást. Végeredményben megszüntette azt a helyzetet, hogy minden állampolgár szavaz kisebbségekre, és alapvetően a kisebbséghez tartozás az önminősítés alapján történik ebben az új törvényi megoldásban. Köztudott, hogy mintegy kétszázezer ember tartotta magát kisebbséghez tartozónak hazánkban, és a törvény olyan szempontból a fő törekvéseket be is váltotta, hogy körülbelül kétszáz-egynéhánnyal több kisebbségi önkormányzat alakult, mint négy évvel ezelőtt.
Mindenesetre az a megoldás, hogy a kisebbségi jegyzéket állami feladatként a választási irodák vezetői, a jegyzők vezetik, nem teljesen problémátlan, némi visszaélések előfordulhatnak ezen a területen, ezért nem véletlen az, hogy a nemzeti kisebbségi biztos a maga javaslatában itt azt tette meg, hogy a törvényt úgy kellene módosítani, hogy magához a kisebbségi szervezetekhez kerüljön a kisebbséghez tartozásnak a regisztrációja. Tehát itt bizonyos értelemben az a kérdés, hogy a kisebbségi nyilvántartási listákat valamilyen szempontból az állami feladattól függetlenül a kisebbségek tartsák nyilván, illetve hogy adott esetben a kisebbséghez tartozásnak valami objektív kritériuma alapján kontrollálják vagy kontrollálhatják-e ezeket a listákat.
A jelenlegi törvényi szabályozást az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találta, de kétségtelen, hogy mind a két megoldás mellett pró és kontra hozhatóak fel érvek. Ilyen szempontból az OVB-nek az az álláspontja, hogy tulajdonképpen lehetségesnek tart egy olyan szabályozást is, amelyben a kisebbségek saját maguk kezelik névjegyzéküket, ahogy ezt a biztos úr ajánlotta.
Végül pedig meg szeretném ismételni, hogy az önkormányzati választások is megerősítették az országgyűlési választások alatt szerzett azon tapasztalatunkat, amely a választási eljárásban három intézményt mindenképpen megváltoztatna. Azt mondhatnám, hogy ha itt nem is kényszerhelyzet, de indokolt lenne a jogalkotónak lépnie. Az egyik ilyen terület az ajánlószelvények megváltoztatása, alternatív javaslatunk szerint vagy ajánlási ívekkel, vagy az úgynevezett kauciós megoldással, mert az ajánlási szelvények, a kopogtatócédulák 1990-ben, 1994-ben, talán 1998-ban is még motiválták az embereket, politikai részvételre ösztönöztek, mára azonban ez a funkciójuk, ez a motivációs funkciójuk meglehetősen megkopott, és azt mondanám, hogy itt is bizonyos elüzletiesedési gyakorlat terheli a választások tisztaságát.
(18.50)
A kampánycsenddel kapcsolatban megismétlem azt a korábbi álláspontot, hogy itt is indokolt lenne változtatni a szabályozáson: vagy teljesen eltörölni ezt az intézményt, vagy pedig a mérsékelt megoldás szerint abban a körben fenntartani, nevezetesen a rádiók, a televíziók és az írott sajtó esetében, ahol a jogalkalmazás számára nem okoz megoldhatatlan nehézségeket a kampánycsendsértések elbírálása.
Az elektronikus sajtóban, interneten, e-mail, SMS, automata üzenetmódú telefonkészülékek üzenetei esetében nagyon problematikus fenntartani ezt a dolgot, mert úgynevezett csonka tényállások, alanytalan jogsértések megállapításán túlmenni nem nagyon tudnak a választási bizottságok és a bíróságok.
És végül az igazolással szavazás tekintetében is az az álláspontunk, hogy itt a jogalkotónak kell megváltoztatni azt a rendet, ami nem nagyon váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzati választások a törvényes rendnek megfelelően, a jogszabályi kereteket meg nem sértve zajlottak le 2006 őszén, és ebben kulcsszerepet játszottak a választási bizottságok tagjai, a választási irodák, köztisztviselők, közalkalmazottak. Épp ezért az Országos Választási Bizottság nevében hadd fejezzem ki köszönetemet ezen választási irodák valamennyi tagjának és azoknak a köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak, több mint 30 ezer embernek, akik a választások sikeres és törvényes lebonyolításában közreműködtek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és arra kérem az Országgyűlést, hogy fogadja el az Országos Választási Bizottság beszámolóját. (Taps.)
