DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Úr! Magyarországon ma legkevesebb 650 ezer honfitársunk szenved cukorbetegségben, közöttük több mint százezer fiatalkorú, gyermek rendszeres inzulinadásra szorul. Ha ők nem jutnak hozzá időben az inzulinhoz, akkor tartós egészségkárosodást szenvedhetnek, esetleg meghalhatnak.
2007. január 11-e gyásznap a magyarországi cukorbetegség történetében: a magyar kormány megszüntette életmentő gyógyszerük 1925 óta tartó ingyenességét. Könyörtelenül tette mindezt, napra pontosan nyolcvanöt évvel azután, hogy először alkalmazták az inzulint ember gyógyítására. Miután közel duplájára, 4-ről 7 százalékra emelték az egyéni egészségbiztosítási járulék mértékét, még rátettek 300 forintot dobozdíj címen az egyébként is már elviselhetetlen gyógyszerkiadásokra. Ha összeadjuk az inzulinra szoruló cukorbeteg gyermekek, fiatalok gyógyszer-, illetve gyógyászati segédeszközköltségeit - ujjbegyszúró lándzsa, tesztcsíkok, fertőtlenítő szerek, injekciós tűk, vércukormérő készülékek és egyebek -, valamint a társbetegségek kezeléséhez szükséges gyógyszereket, akkor éves szinten szerény számítások szerint is több százezer forintra rúgnak a kiadásaik; s akkor még nem beszéltünk a speciális, szénhidrátszegény, zöldségekben gazdag, ugyancsak drága diétáról.
És itt a legújabb gyöngyszem, mely ezt a gondolkodásmódot igazolja: néhány hete OEP-kommandók randalíroznak a háziorvosi rendelőkben, és több százezer forintra büntetik a háziorvosokat, akik kiemelt támogatással merészelnek felírni gyógyszereket, köztük a cukorbeteg gyermekek, fiatalok életben maradásához szükséges inzulint. Azt mondják, azt csak szakorvos, méghozzá kijelölt járóbeteg-gondozó intézetben írhatja fel; hadd utazzon a szerencsétlen beteg, aki labilis cukorbetegsége miatt sokszor megáll az útkereszteződésben, és nem tudja, hol van, émelyeg, szédül - hadd utazzon csak a távoli rendelőkbe!
Kérdezem, miniszter úr: jó ez így? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
