ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Lassan kezdjük már megszokni, amikor a miniszterelnök vagy éppen a kormány tagjai reformról beszélnek, a munkavállalókat, a köztisztviselőket és a közalkalmazottakat a rettegés fogja el. Ez a szó paradox módon a mai Magyarországon inkább jelent megszorítást, elbocsátást, sőt egyre gyakrabban egy korábbi, már túlhaladott fejlettségi fokra való visszatérést. Ez a jelenség az eddigi tapasztalatok szerint fokozottan sújtja a kormány mostohagyermekeit, a kistelepüléseket és a vidéki lakosságot.
A 2118/2006. számú kormányhatározat ezt a folyamatot látszik igazolni, amikor a kis létszámú és úgymond alacsony hatékonyságú szervezetek, például a bíróságok átszervezésének lehetőségére kér javaslatot az OIT elnökétől, a legfőbb ügyésztől és az MTA főtitkárától. Számomra úgy tűnik, mintha ismét a vidék felett kongatnák meg a vészharangot.
A városnyi méretű nagyközségeket a bíróságok jelenleg is kiválóan működő rendszere és eloszlása szolgálja ki eredményesen immáron hosszú ideje. A kormány megszorításai nyomán sajnos számolnunk kell a bíróságok terhének növekedésével, hiszen az elszegényedett, reménytelen helyzetbe sodort társadalmakban elkerülhetetlen a megélhetési bűnözés növekedése.
Tisztelt Államtitkár Úr! Mit rejt valójában az igazságügyi reform a bíróságok számára? Hogyan szeretnének ennek a ráadásul önök által előidézett feladatnövekedésnek megfelelni, ha valóban csökkentik a kisebb bíróságok számát? Ön szerint a jövő kistérségi központjai földhivatalok, ÁNTSZ-kirendeltségek, bíróságok, rendőrkapitányságok nélkül képzelendőek-e el? Ha nem, miért haladunk mégis ebbe az irányba?
Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
