DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Boldog új évet kívánok! (Derültség az MSZP-s képviselők soraiban.) 2007 van, és minden év eleje úgy kezdődik normális helyen, hogy az ember levonja a tapasztalatokat az előző éveknek vagy hónapoknak a hibáiból, a rossz szokásokból, a rossz beidegződésekből, és vannak néhány millióan Európában és a világban, akik ezt az alkalmat szilveszterkor arra használják fel, hogy megfogadják, hogy jobbá akarnak válni, és megfogadják, hogy talán hasznosabbá akarnak válni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ahogy ezt az elmúlt másfél órát végighallgattam, úgy gondolom, itt semmi nem változott, és semmi nem fog változni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha minden a régi módjában megy tovább, mint ahogy az elmúlt hónapokban vagy elmúlt években megszoktuk, nagy baj lesz, ha a Fidesz vagy a Fidesz képviselői a függöny mögül hallgatják majd végig minden hétfőn a napirend előtti felszólalásokat, és az is nagy baj, hogyha minden a régiben megy, és a miniszterelnök úr hasonló napirend előtti felszólalásokat tesz. Mert, szeretném rögtön az elején elmondani, nagyívű, szép beszéd volt, szép célokat fogalmazott meg a miniszterelnök úr, csak az a helyzet, hogy valóban bárki elmondhatja ezt a beszédet, csak Magyarország miniszterelnökének sokkal-sokkal több konkrétummal kellett volna előállnia egy ilyen ősz és egy ilyen tél után.
Miniszterelnök úr, azok a célok, amelyeket itt ön megfogalmaz, megfogalmazott, hol váltak a mai parlamenti ülésünk kezdetén előterjesztésekké, törvénymódosításokká, koncepcionális elképzelésekké a nagy reformokra? Mert nem lehet nagy reformokat anélkül megtenni, hogy itt egy-egy területre vonatkozó koncepcionális változásokat nem tudnánk mi, meg a szakmai világban, meg a társadalomban, meg a tudományos életben megvitatni. Hatalmas célokat fogalmazott meg, miniszterelnök úr, de a tettek mezején egy nagy-nagy légüres térben áll az Országgyűlés, alig van értelmes előterjesztés. Tessék megnézni a mai napirendi pontjainkat! Micsoda nemzetközi kötelezettségeink meg jogharmonizációs kötelezettségeink teszik ki a jogalkotásnak az első munkanapját, miközben a Magyar Köztársaság kormányának végrehajtásért felelős első embere gyönyörű terveket fogalmaz meg! Ha ezen sem tudunk változtatni az elkövetkező időszakban, bizony nagy bajban lesz az ország.
Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr elmúlt kétéves beszédeiből megszokhattuk, hogy komoly retorikai légvárakat épít. Mert az egyik oldalról nem tudom azt mondani, hogy nem értek vele egyet, a másik oldalról pedig azt az ürességet hiányolom, ami mellette a tettekben meg az előterjesztésekben már nem valósul meg. Az ország meg az adófizetők, akik ezt a mai felszólalást nézik, csak találgathatnak, hogy mennyi ideig lesz divatban az éppen aktuális miniszterelnöki trend. Csak két dolgot szeretnék kiemelni.
A miniszterelnök úr meghirdetett már itt az Országgyűlésben néhány fontos programot az elmúlt időszakban. 2005-ben, a száz lépés programnál magam is azt hittem, hogy na végre, a középosztály érdekében egy-két ponton talán lesz elmozdulás, aztán az azt követő hónapok rögtön bebizonyították nekem, hogy ez egy retorikai fogás volt, nem több annál. Aztán hallottunk szép programterveket - és mindig csak tervekről hallunk, miniszterelnök úr -, például akkor, amikor a közszolgálatban dolgozók leépítése kapcsán egy vigaszterv is elhangzott, azt úgy hívták, hogy pályamódosító hitelprogram. Szépeket lehetett róla mondani a szószékről is meg a miniszterelnöki székből is, s mire a megvalósítás stádiumába került, addigra néhány tucat ember tudja igénybe venni, olyan feltételeket szabtak.
A miniszterelnök úr nagyon szép szavakat mondott például a zöldenergiáról, hogy micsoda tervek előtt áll a kormány, de ha megnézzük, hogy mit tettek eddig ez ügyben, nyugodtan mondhatom, hogy semmit. Hiszen ez a megújuló energia is egy olyan téma, egy örök gumicsont, amiben, ha jól megvizsgáljuk, nagyon sok a beszéd, és nagyon kevés a tett. Jó példa erre, hogy a szélenergia-befektetők visszautasítása nemrégiben hogy történt meg. De azt is elmondhatom, hogy arról nem szól a miniszterelnök úr az energia kapcsán, hogy az energiatakarékossággal kapcsolatban a kormányzatnak is milyen komoly feladatai lennének a jogalkotás, a végrehajtás területén, pedig az energiatakarékosság kapcsán biztos egyetértünk abban, hogy az el nem fogyasztott energia a legolcsóbb energia, meg talán a legtisztább energia is. Ebben is az európai, sőt az Európai Unióhoz csatlakozott országok között is a legutolsó helyen áll ma Magyarország abban, hogy milyen programokkal rendelkezik az alternatív energiákra.
Nos, tisztelt miniszterelnök úr, az elmúlt időszaknak akár a száz lépés programja, akár az Új Magyarország programja mind-mind hatalmas nagy elánnal előadott programok és tervek voltak, s amikor a megvalósítás fázisába kellett volna kerülniük, akkor vagy semmi nem lett belőlük, vagy édeskevés valósult meg belőlük. Amikor a kormányfő, a miniszterelnök úr például a száz lépés kapcsán ötéves programról beszélt, akkor rögtön kiderült, hogy félregondolt; amikor pedig a hosszú távú adócsökkentésről beszélt, akkor valójában már - az őszödi beszéd óta tudjuk - adónövelésre gondolt, mert a közvéleményt lekötő szüntelen vízióalkotáson és tervgyártáson kívül az elmúlt években semmi nem történt. És még mindig a tervgyártások sokaságával találkozunk a mai napon is. Nos, tisztelt miniszterelnök úr, az első brutális szembesülés 2006-ban, a kormányalakítás után történt. Az MDF korábbi figyelmeztetései ellenére csak akkor döbbent rá a kormány, hogy a szép fordulatok kevesek voltak, és valójában egy nagy politikai ürességet próbáltak és voltak hivatottak eltakarni.
Elvi ellenvetése a reformok ellen a Magyar Demokrata Fórumnak eddig sem volt, a jövőben sem lesz elvi ellenvetése, de a reformfolyamatok végrehajtását, a koncepciótlanságot látva most arra kérjük tisztelettel a miniszterelnök urat, tekintetét ezúttal ne a távoli jövőbe vesse, hanem próbáljon a jelen sürgető kérdéseivel többet foglalkozni: mikor törlik el a középosztályt sújtó méltatlan büntetőadókat, mikor formálódik ki egy hatástanulmányokkal alátámasztott, egységes koncepción alapuló reformprogram, amely már valódi, mélyreható változásokat indít el, és nem a jelenleg gyakorlatként megfogalmazódott, bukdácsoló reformkapkodást kívánja tovább folytatni.
Nos, miniszterelnök úr, amikor igazi reformokról és konkrét előterjesztésekről beszélünk majd, akkor a Magyar Demokrata Fórum a nemzet felemelkedését szolgáló programokban minden bizonnyal támogatni fogja az elképzeléseit.
Köszönöm. (Taps az MDF-es képviselők soraiban. - Dr. Navracsics Tibor és dr. Semjén Zsolt tapsol.)
