KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Egyetértek önnel, hogy napjaink egyik nagy kihívása Magyarországon is, de a fejlett világban is a népesedés helyzete és a népesség fogyása. Biztos vagyok benne, hogy ezt a negatív folyamatot alapvetően befolyásolja a családi élet biztonsága széles értelemben véve, de nem adott pillanatról adott pillanatra, hanem hosszú távon, tehát ennek a kiszámíthatósága is.
Egyetértek önnel, hogy mindazok a vallott társadalmi értékek, amelyek a gyermekvállalással összefüggnek, jóval szélesebb körét jelölik meg a társadalmi felelősségnek, mint hogy az csak a családtámogatási rendszerben, akár egy szociális támogatási rendszerben kimeríthető volna. Mégis nyilvánvaló módon - a kormányzati eszközrendszert tekintve - a családi élet biztonsága látható módon azokban az országokban a legerősebb - és nekünk is ez irányban érdemes lépéseket tennünk -, ahol magas a foglalkoztatottak aránya, a bérek színvonala, és fejlettek a gyermekjóléti szolgáltatások. Mi a családtámogatási rendszert ezért éppen ebben az irányban gondoltuk átalakítani, hogy megérje inkább dolgozni, hogy a gyermekeket ellátó rendszer bővüljön, és hogy a legszegényebbekhez is eljussanak a támogatások, hiszen tény, hogy az egyszülős és a háromnál több gyermeket nevelő családok szegénységi kockázata a legjelentősebb, ezért aztán világos módon ebből következik, hogy hova kell koncentrálnunk a figyelmet. Azt akartuk elérni - és így a támogatás átalakításával mintegy másfél millió család került kedvezőbb helyzetbe, a gyermekek után járó családi pótlék összege mintegy kétszeresére emelkedett az intézkedéseinknek megfelelően -, hogy oda történjen átcsoportosítás, ahol nagyobb a szükség, ahol éppen az anyagi korlátok nem teszik azt lehetővé, hogy a családban vállalt értéknek, akaratnak megfelelően vállaljanak gyermeket, hogy bővítsék a családjukat.
Sikerült megtartani ugyanakkor a családtámogatási rendszernek azt a kiemelt szerepét, miszerint a gyermeknevelés ténye vagyoni, jövedelmi viszonyoktól függetlenül önmagában is jogalapul szolgál a támogatásra, ugyanakkor emellett behozni egy rászorultsági, célzási elemet is. Lényegesnek tartom, hogy ebben az irányban módosítottuk a családi támogatások rendszerét. Idetartozik a gyermekeket érintő hosszú távú családi megtakarítások intézménye is, a babakötvény, amelyikben szintén van egy, a gyermekre általában irányuló elem és a rászorult családokat külön is támogató elem, kifejezve általában a családi támogatásoknak ez irányú karakterét.
Talán lehet mondani, hogy ezeknek az intézkedéseknek is következménye - bár jeleztem, hogy jóval komplexebb a probléma -, hogy 2006 első tizenegy hónapjában lényegesen mérséklődött a népességcsökkenés üteme Magyarországon. Még mindig fogy a népesség, ugyanakkor a születések száma érzékelhetően emelkedett, a halálozásoké jelentős mértékben csökkent az elmúlt, megelőző 2005-ös évhez viszonyítva. Az előzetes adatok szerint 2006 első 11 hónapjában 91 770 gyermek született, különösen az év második felében volt jelentős a többletszületések száma, hiszen augusztus és november között csaknem 3,9 százalékos emelkedés történt. Összességében az év első 11 hónapjában mintegy 2 ezer gyermekkel, 2,2 százalékkal több újszülött jött a világra, mint az elmúlt év azonos időszakában.
Nyilván elemeznünk kell az okokat, a részleteket is megnézni, hogy mi van a kedvező fejlemények mögött, ne tudjuk be akár aktuálpolitikai vagy napi döntéseknek a következményeket. De jól kell értsük a folyamatokat, és egyetértek képviselő úrral, közösen kell értsük, mert nem napi politikai taktikai kérdésekről van szó. Azt szeretném magam is, ha évtizedek múltán is nagy biztonsággal úgy gondolhatnánk vissza erre az időszakra, hogy a népesedés kérdésében, a gyermekvállalás kérdésében napi politika feletti együttműködés tudott kialakulni a közélet szereplői között, mert nemzeti ügynek tartottuk mindannyian. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
