DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már látom azt, hogy az Országgyűlésben is mind az általános, mind a részletes vita során az egyik legnagyobb vita - ahogy egyébként a jogalkalmazók és a jogtudomány képviselőinek a körében is - akörül fog kirajzolódni, hogy miért szükséges egy új Btk. elfogadása előtt egy ilyen széles körű módosítás.
Hadd emeljem azt ki, hogy egyelőre az új Btk.-nak az általános része készült el vagy készült el majdnem, tehát a különös rész még hátravan, illetve készülőben van. Ennek az elfogadása akár egy-két évet is igénybe vehet, és egyrészt amit az államtitkár úr is az expozéjában kiemelt, hogy uniós kötelezettségünk van több jogszabály módosítására, ezenkívül a gazdasági törvények módosítása során is szükségessé válik a Btk. módosítása az értékhatárok valorizációja miatt is, az Alkotmánybíróság is kötelezi a törvényalkotót arra, hogy a javaslatban szereplő bizonyos módosításokat megtegye.
Ezenkívül hadd emeljem ki még azt is, hogy a gyakorlatnak van igénye bizonyos törvényhelyek módosítására, és azt gondolom, hogy ez bizonyos helyeken - és itt ki fogom emelni, hogy hol - nem tűr halasztást, hiba lenne tovább halogatni; talán az is hiba volt, hogy eddig halogattuk ezeknek a törvényeknek a megváltoztatását.
Összefoglalva: az MSZP-frakció egyetért a szabályozásnak a szükségességével, egyetért a szabályozás irányával, annak tartalmával - azért azt hozzáteszem, hogy egyes tényállásoknak a módosítását kisebb-nagyobb változtatásokkal tudja csak elfogadni.
Először is a hozzászólásomban kiemelném a törvénynek azokat a részeit, amiket a frakció kiemelten fontosnak tart a tervezetben, és úgy tart kiemelten fontosnak, ahogy az egyébként megfogalmazásra került, és rá fogok világítani a hozzászólásomnak a második részében a törvényjavaslatnak azokra a részeire, amelyeknél a változtatás szükséges, de nem úgy, ahogy azt az előterjesztő benyújtotta.
Az államtitkár úr is kiemelt jelentőséget tulajdonított az elkobzás törvényi szabályozása megváltoztatásának. A javaslat - ahogy az expozéban is elhangzott - kiterjeszti az elkobozható javak körét olyan dolgokra, amellyel a bűncselekményből származó dolgot elszállították, itt valóban alapvetően a gépjárművekről van szó. Hadd emlékeztessek arra, hogy eddig ebben a körben csak bűncselekmény eszközéül használt dolgokat, illetve az olyan dolgokat, amit erre szántak, lehetett elkobozni, és így, mondjuk, azt a gépjárművet, amivel a lopott fát az erdőgazdaságból elszállították vagy a kifogott halakat az orvhorgászat során elszállították, nem lehetett elkobozni. A módosítással teljes körűvé válik tehát az elkobzás alkalmazhatósága, tehát nemcsak az eszközül használt és az arra szánt dolgokat lehet majd innentől kezdve, hanem azt is, amit a dolog elszállítása céljából használtak.
Hadd emeljem ki azt is, hogy ha valaki mást kér meg, hiszen ilyen eszközzel nem rendelkezik, és azért mondom, hogy teljes körűvé válik a szabályozás, mert ha mást kér meg arra, hogy elszállítsa ezeket a dolgokat, akkor ott bűnpártolást követ el ez a másik ember, és innentől fogva a Btk. 77. § (1) bekezdés a) pontja alapján ez a dolog, ez a jármű továbbra is a jelenleg hatályos szabályozás szerint elkobozhatóvá válik.
Mit szolgál, és alapvetően kinek az érdeke, tehát elsősorban kiknek az érdeke ez a módosítás, és mi az, ami miatt az MSZP-frakció ezt kiemelten fontosnak tartja? Egyrészt - ahogy államtitkár úr is említette - a mozgóbűnözés visszaszorítása érdekében fontos. Másodsorban azoknak az embereknek fontos, akiknek szinte őrizhetetlen vagyontárgyak vannak a birtokában, tulajdonában, hiszen ebben az esetben, ha az eszközül használt gépjárművet elkobozzák, akkor, bár furcsa, hiszen az intézkedés értelemszerűen a bűncselekmény elkövetése után alkalmazható, mégis preventív jellegű, hiszen többet ez az ember általában nem fog tudni hasonló bűncselekményt elkövetni, és ez sokkal komolyabb visszatartó erő is másrészt egy ilyen elkövető számára, mint mondjuk egy kicsi, enyhe súlyú büntetés.
Az államtitkár úr szintén utalt a csempészetre, mi szerint is változik. Én azt gondolom, hogy a jogalkalmazásban régóta várt szemléletbeli változást tükröz a Btk. 312. §-ának megváltoztatása, illetve az ezt érintő módosítási javaslat, miszerint is nem a csempészett áru értéke lesz a minősítés alapja, hanem a vámbevétel csökkenése.
A korábbi szabályozás igencsak igazságtalan volt, hiszen gondoljuk el azt, hogy ha valaki egy 1 millió forint értékű árut hozott be az országba, és abból azt vallotta be, hogy az az áru 900 ezer forintot ér, míg a másik esetben szintén 1 millió forint értékű árut hoz be, és azt vallja be, hogy az 100 ezer forintot ér, akkor a vámbevétel csökkenése az államnak összehasonlíthatatlanul nagyobb a második esetben, mint az elsőben, és a büntetési tétel és a minősítés is egyébként ugyanaz a jelenlegi szabályozás szerint a két esetben. Ezt változtatja most meg a törvény, és tényleg a jogalkalmazásban régóta várt változtatás ez. Innentől, tehát ebből kifolyólag természetes az, hogy a törvényi változással a vámorgazdaság mint olyan megszűnik, mint külön bűncselekmény, és az orgazdaság tényállása kiegészül a csempészettel. Én azt gondolom, hogy ez kifejezetten koherensebbé teszi a büntető törvénykönyvet.
Ki szeretném azonban emelni azt, hogy alapvetően egyetért a frakció és én is egyetértek azzal, hogy a csempészet alapeseténél büntethetőséget kizáró okot állapítson meg a törvényalkotó a módosító javaslat elfogadásával, annyi kiegészítéssel, hogy ha valaki a vádirat benyújtásáig megfizeti a vámterhet, hiszen értelemszerűen nagyobb érdeke fűződik, komolyabb érdeke fűződik a társadalomnak ahhoz, hogy a vámbevétel végül is befolyjon az államkasszába, mint az, hogy egy csekély súlyú büntetést kapjon az elkövető, azonban meggondolásra érdemesnek tartom azt, hogy itt a büntethetőséget kizáró ok helyett inkább egy korlátlan enyhítés lehetősége kerüljön megfogalmazásra, hiszen a kizáró oknál gyakorlatilag, ha egy kicsit túlzás is így fogalmazni, de szinte a bűncselekmény elkövetésére sarkallja a törvényalkotó az állampolgárokat, míg hogyha korlátlan enyhítést tesz csak lehetővé, akkor én azt gondolom, hogy ezt a célt megfelelőképpen tudja biztosítani, tehát a törvényalkotói szándék ez esetben nem szenved csorbát.
A bűncselekményi értékhatárokról is beszélt az államtitkár úr. Itt hadd emeljem ki, amellett, hogy teljesen egyetértek, egyetértünk abban, hogy 1999 óta ebben változás nem történt, tehát szükséges az inflációhoz, a valós életviszonyokhoz alakítani az értékhatárokat, illetve nem szükséges csekély súlyú bűncselekmény esetében a büntetőeljárás teljes szigorú garanciarendszerét biztosítani, hanem a gyorsabb, hatékonyabb szabálysértési eljárás kellőképpen, kellő hatékonysággal biztosítja a társadalom védelmét, emellett hadd emeljem ki azt is, hogy az Alkotmánybíróság többször rávilágított arra, hogy a büntetőjognak az egyik, talán fogalmazhatok így, alapelve az ultima ratiós jellege. Ez azt jelenti, hogy csak akkor szabad, és csak azt szabad büntető tényállásba foglalni, kriminalizálni, ami feltétlenül szükséges, és más egyéb jogszabállyal a társadalom védelme nem biztosítható. Én azt gondolom, hogy a 20 ezer forintos, illetve más esetben a 100 ezer forintos értékhatár alatt elkövetett bűncselekményeknél ez nem szükséges, tehát nem szükséges büntető jogszabály alkotása. Ugyanilyen okokból támogatjuk a Btké. 27. és 28. §-ának a módosítását az értékhatárok tekintetében.
A gazdasági bűncselekmények körében egyetlenegy dologra szeretnék rávilágítani és kiemelni: ez a csődbűntett tényállásának a módosítása.
(10.30)
Azt gondolom, ez tipikusan egy olyan törvényi rendelkezés, egy olyan törvényhely, ahol a jogalkalmazó többször fogalmazta meg a változtatási igényét, ugyanúgy, ahogy egyébként a jogtudományban többen ezt megtették. Úgy hiszem, úgy gondolom, hogy a változtatás megfelel a jogalkalmazás során felmerült problémák orvoslására is, és ez a jogtudományban meghatározott fő irányok mentén történt meg a törvényjavaslatban. Tehát úgy vélem, és nemcsak ezzel, hanem a gazdasági bűncselekmények körében megfogalmazott változtatásokkal is egyet lehet, egyet kell érteni.
Kiemelném még a személyi vagyont károsító készpénzt helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés törvényi tényállásának a módosulását. Itt helyesnek tartjuk azt, hogy csak magánindítványra lehessen büntetni a hozzátartozó sérelmére elkövetett ilyen jellegű bűncselekményt. Ugyanígy van ez egyébként az összes vagyon elleni bűncselekménynél, s bár ez gazdasági bűncselekménynek minősül, a társadalomban betöltött szerepét tekintve mégis nagyon hasonlít a vagyon elleni bűncselekményekhez. Azt gondolom, hogy ez a javaslat is abszolút mértékben támogatható.
Van azonban néhány olyan pont, amelyet - ahogy jeleztem is a felszólalásom elején - csak kisebb-nagyobb módosításokkal tartunk elfogadhatónak. Ilyen a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, és ehhez kapcsolnám és egyben beszélnék róla, a Btk. 202/A. §-ának a beiktatása, illetve konkrétan annak a (2) bekezdése. Tudjuk azt, hogy a európai uniós irányelveknek megfelelően szükséges ennek a törvényi tényállásnak az újraszabályozása - mármint a tiltott pornográf felvétellel való visszaélésnek -, azonban hadd emeljem ki azt, hogy az előterjesztő a mi meglátásunk szerint elmulasztotta az előkészületi, a toborzási cselekménynek a pönalizálását. Tehát azt gondoljuk, és azt fogjuk javasolni, hogy a felhívással - mint az egyik előkészületi magatartással - egészüljön ki a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, és így ezzel a módosítással, azt gondolom, maradéktalanul megfelel majd a jogalkotó az Európai Unió előírásainak és egyébként a praktikumnak is.
Hadd emeljem ki - és azért mondtam, hogy együtt tárgyalnám a 202/A. §-ban foglalt rendelkezésekkel, vagy együtt szólnék róla, hiszen ott megfogalmazásra kerül a (2) bekezdésben -, hogy az bűncselekmény, ha valaki a 18. életévét be nem töltött személyt üzletszerű kéjelgésre felhív. Tehát ott ez az előkészületi magatartás viszont pönalizált. Én azzal, hogy már most kiemelem, hogy a cselekmény igencsak veszélyes a társadalomra, a cselekmény súlyosan veszélyezteti a kiskorú egészséges szellemi, erkölcsi és testi fejlődését, mégis úgy gondolom, hogy a (2) bekezdést a javaslatból mellőzni kell, méghozzá azért, mert erről már egy ennél súlyosabb büntetési tételkerettel fenyegetett bűncselekmény keretében a törvényalkotó rendelkezik, ez pedig a kiskorú veszélyeztetése. Hiszen azt gondolom, könnyen belátható, hogy ha valaki züllött életmód folytatására próbál rábírni egy kiskorút, ennek része az is, ha üzletszerű kéjelgésre igyekszik rábírni a kiskorút. Viszont azt kiemelem, hogy ennek a büntetési tétele súlyosabb. Tehát duplán szabályozna a törvényalkotó egy bűncselekményt, ráadásul a hatályos szabályozás szerint ez szigorúbban büntetendő, tehát azt gondolom, helyes az, ha a 202/A. §-ból végül is a parlament csak az (1) bekezdésben foglalt módosítást fogja majd elfogadni.
Felvetődhet természetesen a kérdés, hogy akkor vajon miért nem illeszthető bele a tiltott pornográf felvétellel való visszaélésnek az előkészületi magatartása ugyanebbe a logikába. Én azt gondolom, azért nem, mert azért aközött, hogy valaki, mondjuk, egy felvételt készít, vagy megpróbál rábírni egy kiskorút üzletszerű kéjelgésre, óriási különbség van, és míg az egyik esetben biztosan meg fogják állapítani - ahogy eddig is megtették - a bíróságok azt, hogy a kiskorú veszélyeztetése megvalósul, a másik esetben én ebben egyáltalán nem vagyok biztos, sőt azt gondolom, hogy ha - az én meglátásom szerint - helyesen értelmezik a törvényt, akkor erre nem kerülhet sor. Tehát itt viszont szükséges a törvényi módosítás, főleg azért, hogy megfeleljünk az Európai Unió elvárásainak.
Kiemelném még azt is, és nyilvánvalóan a részletes vitában ezt részletesen ki fogom fejteni, hogy a Btk. 204. § (7) bekezdésében foglalt fogalommeghatározások az én meglátásom szerint pontatlanok és nehezen értelmezhetőek, ezért ennek biztosan az átfogalmazását fogjuk javasolni.
Kardinális kérdés ebben a módosításban az én meglátásom szerint a lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés, illetve a fegyvercsempészet bűntettének egy tényállásba történő foglalása. Azt gondolom, ez az előterjesztői álláspont helyes és támogatandó. És amit még kiemelnék, abszolút támogatandó az a privilegizált eset, amely az engedéllyel tartott lőfegyver behozataláról, kiviteléről, illetve az országon történő átszállításáról rendelkezik. Ugyanis - és csak egy nagyon rövid példával hadd éljek, hogy mennyire szükséges ez -, ha valaki, mondjuk egy osztrák állampolgár észreveszi azt, hogy az általa engedéllyel tartott lőfegyvere ott maradt a kesztyűtartójában, a határ előtt három kilométerrel, megpróbál átjönni a határon, őt megfogják, a jelenlegi törvényi szabályozás szerint ebben az esetben 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Azt gondolom, mindenki belátja, hogy ez nem méltányos, és a büntetőjogi arányossági alapelvnek sem felel meg. Egyébként zárójelben mondom, hogy ez egy konkrét eset is volt, 3 évet ült az illető. Azt gondolom, hogy ez abszurd. Tehát a törvényjavaslat ezt a hibát most kiküszöböli.
Azonban mindenképpen szükségesnek tartjuk, tartom a lőfegyverrel visszaélés alapesete büntetési tételének a megváltoztatását 2-8 év helyett 1-5 évre, a következő indokok alapján - bár tudom, hogy ez egy kényes téma -, ugyanis a koherenciát és az arányosságot ez biztosítja a megváltoztatott törvényi tényálláson belül. Nem hiszem, hogy helyes akár a lőfegyverrel visszaélés minősített esetét hasonlítani, mondjuk, a nemzetközi fegyverkereskedelemhez, hiszen jelenleg a büntetési tételek bizony egy szintre hozzák ezzel.
Másrészt pedig - és nem akarom bagatellizálni, hiszen a lőfegyverrel visszaélés egy súlyos bűncselekmény, sőt bűntett, és annak is kell maradnia - hadd emlékeztessek arra, hogy ha valaki lőfegyverrel követ el bűncselekményt, akkor ott nemcsak ezt a tényállást állapítják meg, hanem azt is, amilyen bűncselekményt elkövetett, általában annak a minősített esetét, tehát magyarán szólva nem 1-5 éves büntetési tételkerettel lesz fenyegetve az elkövető, hanem annál jóval magasabbal. Azonban ha valaki egyszerűen csak magánál tart egy lőfegyvert, egy pisztolyt vagy egy átalakított, lőfegyverré minősített pisztolyt, vagy lőfegyvernek minősülő pisztolyt, azt ugyanolyan büntetési tételkerettel fenyegessük, ugyanolyan büntetéssel, mint, mondjuk, a halált okozó testi sértést vagy a gondatlan emberölést, azt gondolom, hogy ez nem felel meg az arányosság alapelvének. Ezért azt gondolom, hogy ennek a bekezdésnek a módosítása szükséges. A módosítással természetesen szükségessé válik majd a minősített esetnek az átfogalmazása is.
Egy dolgot kívánok még kiemelni, ami igen fontos. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásánál, úgy gondolom, indokolt nemcsak a büntetési tételkeretnek a csökkentése, hanem a gondatlan alakzat dekriminalizálása is. Ugyanis ez a bejelentések tömegét indukálja. Feleslegesen köt le erőforrásokat, rontja a pénzmosás üldözésének a hatékonyságát, teljesen felesleges többletköltséget okoz a költségvetés számára, és semmivel, de semmivel nem növeli a bűnüldözés hatékonyságát. Ezt nemcsak én mondom, hanem a Nemzeti Nyomozó Iroda, amely kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik e témakörben, szintén ezen a véleményen van, semmivel nem rontaná a bűnüldözés hatékonyságát, ha a gondatlan alakzat kikerülne a törvényből. Mi tehát erre fogunk indítványt, módosító javaslatot előterjeszteni.
Ehhez még hozzátennék annyit, hogy nem követeli meg az Unió azt, hogy kriminalizáljuk a gondatlan alakzatát ennek a bűncselekménynek.
(10.40)
Összefoglalva, a büntetőeljárási törvényben megfogalmazott módosításokhoz annyit tudok hozzátenni, hogy azokkal a frakció teljes mértékben egyetért, azokat támogatja. Mindazokkal a módosításokkal, amelyeket elmondtam, felvázoltam, a törvényjavaslat elfogadását a frakció támogatni tudja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
