DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan fontos törvényjavaslat, mint a büntető törvénykönyv és az ehhez kapcsolódó más törvények vitája kapcsán negyedikként, ötödikként vagy hatodikként megszólalni óhatatlanul nehézséget jelent, mert szinte már mindenki elmondott fontos dolgokat egymás után többször is, és nagyon nehéz megtalálni azt a megfelelő hangnemet, illetve kiemelni azokat a fontos elemeket, amelyek az egyes frakciókat meg tudják különböztetni egymástól, illetve amelyek más lényeges dologra tudják felhívni a figyelmet. Most az az örvendetes szituáció kezd kialakulni, hogy a két oldalon ülő képviselők nagyjából hasonló hangnemben szóltak a törvényjavaslatról. Néhány módosítást szükségesnek tartunk innen is, onnan is, és én is azt tudom mondani a liberális frakció nevében, hogy az eddig felvetett módosító javaslatok döntő többségét indokoltnak gondoljuk. Természetesen önmagában az alapjavaslatot is, de az esetlegesen felmerülő módosításokat úgyszintén.
Magyarország Európai Unióhoz csatlakozását követően közel három évvel láthatjuk, hogy a jogi területen is megváltozott hazánk mozgástere, ami nemcsak jogokat, hanem természetesen kötelezettségeket is jelent. Az európai uniós jogi aktusok, nemzetközi dokumentumok meghatározóak a magyar jogalkotás számára. Különösen fontos a magyar jog számára, hogy nem elegendő önmagában az uniós követelményeknek megfelelni, lehetőség szerint azokat, illetve az azoknak megfelelő jogi megoldásokat minél hamarabb és minél hatékonyabb módon kell beilleszteni a magyar jogrendbe. Kevés területen mélyült olyan gyorsan az uniós együttműködés, mint a büntetőjog terén. Ezenkívül a Btk. kerettényállásait kitöltő jogszabályok is folyamatosan változnak, ami maga után vonja a büntetőjogi szabályozás korszerűsítésének szükségességét is. Ezért is üdvözlendő az a kormányzati szándék, hogy az egyes jogszabályokat, főként az egyes jogágakat ágazati kódexként szabályozó törvényeket időről időre felül kell vizsgálni, és a szükséges módosításokat el kell végezni. De folynak a két talán legklasszikusabb jogágnak, a polgári jognak és a büntetőjognak az új kódexre vonatkozó előkészítő munkálatai is. A Ptk. tervezete a tárca honlapjáról már le is tölthető. Néhány év, és új, átfogó törvények lépnek hatályba mindkét területen.
Ilyenkor persze azonnal adódik a kérdés és a felvetés - ezzel foglalkoztak az előttem szólók is -, hogy helyes-e gyakori jogalkotással beavatkozni a büntetőjog-alkalmazásba. A jogbiztonság egyik kulcseleme a jog kiszámíthatósága, viszonylagos állandósága, de kétségtelen tény az is, hogy a gyorsan változó környezetre, kihívásokra jogalkotási lépésekkel is reagálni kell. Szerintem ebből az következik, hogy időről időre szükséges ezeket a kódexeket felülvizsgálni. Most ennek lehetünk tanúi, ezért úgy gondolom, hogy ez a módosítás indokolt. Természetesen nem kívánom megismételni a miniszteri expozét - értelmesebb lenne végigvenni ezeket az elemeket -, mert alapos és egyértelmű összefoglalóját kaphattuk a törvényjavaslatnak, néhány dologra azonban szeretnék kitérni.
Elhangzott Répássy képviselő úr részéről is, de érintette Bárándy Gergő kollégám és persze az expozé is azt, hogy a mozgóbűnözés milyen veszélyeket rejt. Értem és indokoltnak látszik elsőre az a módosítás, amely az elkobzásra vonatkozó szabályokon változtatna. Megfontolandónak tartom azonban azokat az ellenvetéseket, amelyeket az imént hallhattunk, mert az a véleményem, hogy ha úgy fogalmazzuk, ahogy az a törvényjavaslatban jelenleg szerepel, azaz a 77. § (1) bekezdés d) pontja értelmében el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amit a bűncselekmény befejezését követően a dolog elszállítása céljából használtak, akkor ez egyértelmű kötelezettséget jelent, ugyanakkor időnként fontos, hogy az a nagyon bonyolult szempontrendszer, ami egy konkrét ügy megítélése kapcsán a bíró elé kerül, mérlegelési lehetőséget biztosítson. Ha ennek a lehetőségét rögzíti a törvény, és nem feltétlenül a kizárólagos kötelezettségét, akkor szerintem helyesebb a megoldás, tehát a „kell” kifejezésben látom én a problémát. Ha ezt egy megfelelő módosítással enyhíteni tudjuk és mérlegelési jogkört tudunk biztosítani, akkor véleményem szerint jobban elérheti célját az az egyébként világos indok, hogy ilyen esetekben szükség lehet arra, hogy akár egy nagy értékű jármű elkobzásával is fenyegetetté tegyük a cselekményt a büntetőjog terén.
Egyértelműek a nemzetközi elvárások a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem terén. A Btk. jelenleg is számos, e körben értékelhető magatartást rendel büntetni, ezek mellett azonban a nemzetközi elvárásoknak megfelelően szankcionálni kell azon elkövető magatartását is, aki a gyermek által folytatott szexuális tevékenységért fizetésképpen ellenértéket nyújt, mivel a 14 és 18 év közötti kiskorúval ellenérték fejében létesített szexuális aktus a gyermek egészséges nemi fejlődését, erkölcsi tudatát súlyosan veszélyeztetheti.
Az uniós kerethatározat értelmében büntetendővé kell nyilvánítani továbbá a gyermekek prostitúcióra vagy pornográf tevékenységben való részvételre toborzását. A törvényjavaslat e követelményeknek tesz eleget.
A törvényjavaslat nem rendeli büntetni, ha az elkövető 14. életévét meghaladott, de 18. életévét be nem töltött személyről annak beleegyezésével saját célú felhasználásra készít vagy tart pornográf felvételt. Ez a rendelkezés azonban a bűncselekmény súlyára tekintettel nem vonatkozik arra az esetre, ha ez a személy az elkövető hozzátartozója, avagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll. Ez a rendelkezés nem áll ellentétben a kerethatározat normáival, éppen ellenkezőleg, erre a kivételre a lehetőséget éppen a kerethatározat teremti meg. Hangsúlyozni kell azonban az önkéntességet, valamint azt, hogy ez kizárólag saját használatra készült felvételek esetén lehetséges, és nem jelent büntetlenséget, ha a felvételt olyan személyről készítik, aki az elkövető hozzátartozója, avagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll.
Azt hiszem azonban, hogy az imént elhangzott kritikai észrevételeket érdemes megfontolni. Úgy látszik, egyetértés kezd kialakulni a frakciókban a tekintetben, hogy ezen a szabályon valószínűleg indokolt szigorítani. Azt hiszem, hogy egy alkotmányügyi bizottsági javaslat lenne a legalkalmasabb arra, hogy a mindannyiunkban megfogalmazódó problémákra megfelelő választ adjon.
A gazdasági bűncselekmények egy sajátos szegmensét jelentik a bűnözésnek, és ezáltal a büntetőjog-alkotás számára is külön feladatot jelentenek. Ezek a cselekmények nem sorolhatók az úgynevezett klasszikus, évszázadok óta üldözött cselekmények közé, napjainkban azonban talán a legnagyobb hatásúnak nevezhetjük őket. Ezért fontos, hogy mind a büntetőjogi tényállások alapját képező civiljogi normák, mind a büntetőjogi rendelkezések hatékonyak legyenek, és megfeleljenek a kor követelményeinek. A tavaly nyáron hatályba lépett gazdasági tárgyú törvényekhez igazodva módosít a törvényjavaslat a szükséges mértékben egyes gazdasági bűncselekményeket és szabályoz újra másokat. Ilyenek például a könyvvizsgálói kötelezettségszegés, a csődbűncselekmény, a saját tőke csorbítása vagy a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása elnevezésű tényállások. Ezek nagy részével a tartalmát és a részleteket tekintve is egyet tudunk érteni.
(11.00)
Mindenképpen támogatható a törvényjavaslat azon része is, amely a bűncselekmények értékhatárait igazítja a jelenlegi életviszonyokhoz, ami mindenképpen szükséges, és nemcsak elvi szempontból, hanem az igazságszolgáltatás terheinek szempontjából is. Ezt se felejtsük el, igenis fontos szempont.
Hét éve nem változtak az értékhatárokra vonatkozó szabályok. A vagyon elleni cselekmények esetén a bűncselekményi értékhatár 10 ezerről 20 ezer forintra emelkedik, de ne felejtsük el, hogy a nagyszámú és egyébként gyakran előforduló minősítő körülmények megvalósulása esetén a szabálysértési értékhatáron belül is bűncselekménynek minősülnek e magatartások.
Nagyon gyakran el szoktam mondani, és ennek kapcsán ezt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy szoktuk vizsgálni azt, hogy vajon a büntetőjog hatékonysága hogyan is néz ki, mondjuk, hazánkban, és hogy néz ki más országokban, esetleg szerencsésebb országokban, ahol talán kicsivel jobban működik a büntetőjog.
Én azt hiszem, nagyon érdemes megfontolni azokat a skandináv tapasztalatokat, amelyekről egyszer nagyon érdekes képet kaphattam egy konferencia keretén belül. Ott mindenki részéről az hangzott el, hogy a korábbi skandináv tapasztalatokból kiindulva, ahol egyébként a hetvenes években viszonylag magasabb volt a bűnözés, mint jelenleg, de az elhatározás alapján arra helyezték a hangsúlyt a bűnüldözés terén, hogy gyorsan és hatékonyan kell az eljárásokat lefolytatni, azaz az elkövető biztos lehessen abban, hogy ha komolyabb súlyú bűncselekményt követ el, akkor elkerülhetetlen lesz a felelősségre vonása, és az viszonylag rövid időn belül meg fog történni. Az a harmadik körülmény, amely oly egyértelműen adódik az emberben, hogy súlyos legyen a büntetés, messze nem bír akkora visszatartó erővel, mint az előző két szempont. Tehát teljesen egyértelmű, hogy nekünk arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy ezek az eljárások elkerülhetetlenül lefolyjanak, és gyorsan történjenek meg, főleg nyilvánvalóan a nagyobb súlyú cselekmények tekintetében. Ilyen értelemben ennek az értékhatárnak a megváltoztatása praktikus szempontból, figyelembe véve az életkörülményeik változásait az elmúlt hét-nyolc évben, úgy gondolom, hogy indokoltak, véleményem szerint ebbe értelmetlen lenne belekötni. Nem ez a fontos kérdés, hanem mások, talán az imént említettek inkább fontosak.
Beszéltem már a nemzetközi elvárásokról, az Európai Unióval kapcsolatos követelményekről. Ugyanilyen fontos azonban természetesen az alkotmánybírósági döntések, az ombudsmani jelentések figyelembevétele és a joggyakorlat során felmerült problémák orvoslása.
Elhangzott a büntetőeljárási törvény kapcsán néhány kritikai észrevétel. Ezekhez szeretnék részben kapcsolódni. Államtitkár úr említette, hogy alapvetően technikai jellegű változtatásokról van szó. Nos, az egyiket nem érzem semmiképpen sem annak, talán nem mindegyikre gondolta ezt az összefoglaló jelzőt, mert a büntetőeljárási törvény 470. § (1) bekezdését érintő azon változtatást, amely a katonai büntetőeljárás hatálya alá rendeli a Magyar Honvédség tényleges állományú tagjai által elkövetett bármely bűncselekményt, én eltúlzottnak tartom. De erre vonatkozóan is elhangzott már szinte mindenki részéről, hogy ezt nem tartja helyesnek, sőt az államtitkár úr, megelőzvén ezen észrevételeket, maga is jelezte, hogy látván a frakciók egyöntetű véleményét, az ezzel szembeni ellenállást, talán a tárca maga is módosítani fogja ezt a javaslatot. Én ezt indokoltnak tartanám. A civilesítést ezen a területen egyébként is fontos szempontnak tartjuk, sokkal inkább ellenkező irányú folyamatot látnánk szívesebben, mint azt, hogy az ilyen jellegű eljárások számát növeljük, azaz egyre több ilyen cselekmény tartozzon a katonai büntetőeljárás hatálya alá.
Nagyon helyesnek és jó dolognak gondolom a közérdekű munka hatékonyabbá tételét célzó módosítást. Szinte mindenkit irritál az, hogy egyébként fontos nevelési célzatot is betöltő intézményre vonatkozóan ma nem igazán működnek jól és hatékonyan a szabályok. Ha ezen a téren sikerül pozitív változásokat elérni, akkor ezt is örömteli dolognak tudjuk minősíteni.
Összességében véve a törvényjavaslat előterjesztését az SZDSZ frakciója indokoltnak tartja. Az egészét támogatni tudjuk. Néhány módosítást örömmel vennénk, és azt különösen nagy örömmel vennénk, ha ebben a Házban erre vonatkozóan egyetértés alakulna ki, mert akkor talán nagy többséggel tudjuk a végén a javaslatot elfogadni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
