DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita funkciója, mint tudjuk, a törvényjavaslat szükségességével, szabályozási elveivel való foglalatosság, az ebben való állásfoglalás, ezeknek a kérdéseknek, az ide kapcsolódó problémáknak a megvitatása.
Az itt elhangzott korábbi felszólalások is gyakorlatilag ennek a megközelítésnek a jegyében hangzottak el, részben és meglehetősen részletes terjedelemben, dicséretes módon a törvényjavaslat egyes elemeit boncolgatva, és azokból vonva le következtetést a törvényjavaslat szükségességével kapcsolatosan, illetőleg szabályozási elveivel kapcsolatosan, de részben általánosságban is.
A korábban most elhangzott felszólalásokban, úgy érzem, a hangsúly a törvényjavaslat egyes megoldásainak az elemzésére helyeződött, és talán bizonyos egyensúlyteremtés okából is én inkább azt a gondolatmenetet vállalom magamra, amely általánosságban nem annyira a törvényjavaslat egyes részletes megoldásait illeti, hanem általánosságban elemzi a törvényjavaslat szükségességével, alapelveivel kapcsolatos kérdéseket.
Nos, ennek jegyében nézzük, mivel indokolta a kormány a törvényjavaslat benyújtását, illetőleg kéri ehhez az Országgyűlés támogatását. Két indokot lehet felfedezni, amely egyébként a törvényjavaslathoz fűzött indoklásban is megjelenik. Az egyik, hogy az uniós jogalkotásnak, a közösségi jognak való megfelelés kívánja e törvény megalkotását és elfogadását, ez a nemzetközi jogi kötelezettségeknek történő megfelelés. A másik érvrendszer pedig az, hogy a hatályos büntetőjogi rendelkezésekkel kapcsolatos újabb tapasztalatok teszik szükségessé azt, hogy egyes, társadalomra veszélyes cselekmények hatékonyabb büntetőjogi üldözését biztosítani tudjuk. Ezek olyan okok és olyan célkitűzések, amelyek valóban indokolttá teszik, tehetik egy ilyen törvényjavaslatnak az elfogadását.
Mindenesetre - és úgy gondolom, e törvényjavaslat vitájánál nem felesleges erről beszélni - a törvényi szabályozás általános szempontjait érdemes általánosságban értékelni, és hogy így mondjam, különös figyelem körébe vonni, tudniillik egy törvényjavaslat megalkotásánál két egymással versengő, bizonyos fokig versengő követelmény kielégítésére van szükség. Az egyik, hogy az a törvényalkotás feladata, hogy szülessenek olyan törvények, amelyek alkalmasak funkciójuk betöltésére, vagy ha már van ilyen törvény, és nem teljesen alkalmas a feladata betöltésére, akkor ez a törvény módosításra kerüljön. Tehát ez az egyik követelmény, hogy a törvények legyenek alkalmasak funkciójuk betöltésére.
A másik követelmény viszont a jog stabilitása. Nagyon fontos követelmény, erről is beszélt néhány előttem szóló vezérszónok. Arról van szó, hogy a törvények szerepéből és funkciójából adódóan fontos, hogy ezek a szabályozások lehetőséghez képest állandóságot mutassanak, ne legyenek egyik napról a másik napra változóak, hiszen itt normatív jellegű szabályozásról van szó.
Más oldalról megfogalmazva a jogi stabilitás követelménye az előbb említett két versengő követelmény közül, tehát a második követelmény a jogi stabilitás követelménye, a jogbiztonság szempontjának a megvalósulását szolgálja.
(11.10)
Labilis jog mellett nincs jogbiztonság, és jogbiztonság hiánya esetén nincs jogállam, vagy legalábbis - ha talán ez most túlzó megállapítás volt, akkor pontosítanám - labilis jogalkotás mellett vagy labilis jog mellett, változékony jog mellett, jogbiztonság hiánya mellett a jogállamiság súlyos hiányosságot szenved.
A jog stabilitása kapcsán külön ki kell emelnem, hogy a törvényalkotás és a törvény alapvető szerepe az életviszonyok legmagasabb szintű absztrakt, normatív és tartós szabályozása. Ennek kell megfelelnie a törvényalkotásnak, és ez a követelmény kapcsolható össze és kapcsolódik össze a jog stabilitásának és a jogbiztonságnak a problematikájával.
Különösen igaz ez, tisztelt képviselőtársaim, a büntető törvénykönyv vonatkozásában. A különböző törvények körében - az alkotmányon kívül - talán a büntető törvénykönyv az, amely tekintetében leginkább megfogalmazható kiemelkedően fontos követelmény a jogalkotás, a jogi rendezés stabil módja. Hiszen a büntető törvénykönyv meghatározott csomópontjai ősi erkölcsi parancsokon nyugszanak; olyanokon, amelyeket már hatezer évvel ezelőtt megfogalmaztak - a tízparancsolat néhány markáns szabályára gondolok, a ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen, ne rágalmazz parancsaira, és még említhetném -, amelyekre büntetőjogi szabályok épülnek részletező módon.
Természetesen tudjuk, hogy az élet, a való világ ennél sokkal bonyolultabb, és ez szükségessé teszi még más, büntetőjogi szaknyelven mondva büntető tényállások megállapítását, más, társadalomra veszélyes cselekmények büntetőjogi üldözését is, de ezeknek is vissza kell kapcsolódniuk az erkölcsi alapokhoz. Tehát ezeket az erkölcsi alapokat tekintve kell hogy lássuk a jogi szabályozás stabilitásának a fontosságát.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Csak példaként említem, erre a törvényjavaslatra szerencsére ez nem jellemző: a politika el szokta követni a büntetőjog területén, hogy úgy mondjam, az illetéktelen beavatkozás hibáját, szereptévesztését, amire történelmi példákat lehetne mondani. Ilyen büntető tényállásként jelent meg az ötvenes években például a feketevágás bűncselekményének a fogalma vagy a deviza-bűncselekmény. Olyan történések voltak a büntető jogalkotás területén, tisztelt képviselőtársaim, amelyek csak arra voltak alkalmasak, hogy miután a társadalom nem tudott azonosulni az adott szabályokkal erkölcsileg, nem érezte igazán követendőnek, ezek a megoldások lejáratták a törvénybe vetett bizalmat, és aláásták a törvény tiszteletét.
Emellett még jogalkotási csapdaként beszélnem kell arról, hogy általában a javítások, a gyakori változtatások is alkalmasak arra, hogy ezzel a hatással járjanak, lerontsák a törvények tiszteletét, magyarán: hatékonyságát. Ezért fogalmazódhat meg az a követelmény, egy kicsit folytatom Bárándy Gergely képviselőtársam gondolatát, ő ugye arról beszélt, hogy csak feltétlenül szükséges esetekben szabad büntetőjogi megoldáshoz nyúlni. Messzemenően egyetértek ezzel. Azt teszem hozzá, hogy a büntető törvénykönyv további módosítására is csak akkor szabad sort keríteni, ha az minden körülmények között szükséges ahhoz, hogy a törvény a funkcióját betöltse.
Elnézést kérek, képviselőtársaim, hogy ilyen hosszasan foglalkoztam a törvények állandóságának, ugyanakkor funkcionális szerepük biztosításának a viszonyával, de úgy gondolom, fontos téma ez, és amikor egy büntető törvénykönyv módosításáról tárgyalunk, talán nem elpocsékolt idő az, ha ezekkel a gondolatokkal részletesebben foglalkozunk.
Mindezek alapján tényleg ennek a törvénynek a szükségessége szempontjából az a tisztázandó kérdés, hogy mi a helyzet az új büntető törvénykönyvvel. Tudjuk, hogy készül, de nem tudjuk, hogy milyen stádiumban van, és nincs világos képünk erről. Mert ha közel van egy új büntető törvénykönyv megalkotása, akkor el lehet jutni arra az álláspontra, vagy végig kell gondolni azt a szempontot, hogy szabad-e ezt megelőzően mégoly szükséges törvényi módosításokat végrehajtani. Ha ez messze van, akkor viszont valóban meg kell tennünk azokat a módosításokat, amelyek a társadalom hatékony büntetőjogi védelmét szolgálják, illetve nemzetközi elvárásoknak, így az uniós elvárásoknak is megfelelnek. Nem kaptunk erre nézve világos választ.
Talán megint Bárándy Gergely volt az, aki arról beszélt, hogy az új büntető törvénykönyv általános része nagyjában-egészében megvan, a különös része még nincs meg. Ha ez így igaz - én nem tudom -, akkor én is hajlok arra a véleményre, hogy nem kell várni, nem szabad talán várni az új büntető törvénykönyv parlament elé hozatalára, mert ha ez valóban csak abban a stádiumban van, ahogy képviselőtársam mondja, akkor lehetséges, hogy erre még hosszú évek elteltével kerülhet majd csak sor.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magának a törvényjavaslatnak az érdemével kapcsolatosan: általánosságban a Kereszténydemokrata Néppárt nevében leszögezem, hogy a törvényjavaslatban szereplő célokkal, irányokkal alapvetően egyetértünk. Az egyes részkérdésekkel kapcsolatosan én most - eltérően korábban felszólaló képviselőtársaimtól - nem fogok részletekbe bocsátkozni. Azokat a különvéleményeket, kritikákat, javítandó megoldásokat, amelyeket szükségesnek tartunk érvényesíteni, módosító javaslatok formájában meg fogjuk jeleníteni. Úgy tudom, hogy bizottsági szinten is már megjelent módosító javaslat, és nyilván a részletes vitában mód lesz majd ezeknek a szakmai, szakpolitikai kérdéseknek az aprólékos megvitatására. Tehát én itt most nem fogok részleteiben végigmenni a törvényjavaslat különböző megoldásain.
Általánosságban azonban a törvényjavaslat megoldásait illetően azt a véleményünket szeretném itt prezentálni, hogy úgy látjuk, hogy a javasolt megoldások négy csoportba sorolhatók. Vannak olyan elemei ennek a törvényjavaslatnak, amelyeket minden változtatás nélkül támogathatónak tartunk, és támogatni is fogunk. Vannak ugyanakkor olyan megoldások, amelyek, úgy látjuk, hogy túlbonyolítják a jelenlegi szabályozást, és az ilyen bonyolult megoldásokat nem támogatjuk, ezeket ellenezzük. Nem teszi szerencséssé az a büntetőjogi célok megvalósulását, ha a jogi szabályozás nemcsak hogy változékony, hanem ráadásul túlzottan komplikált, és a jogkövető számára vagy akár a jogalkalmazó számára is nehezen követhető.
Vannak olyan elemei ennek a törvényjavaslatnak, amelyek módosításokkal támogathatók, de valóban szükségesek bizonyos módosítások, ahogy ez elhangzott a bizottságokban is, illetve itt néhány elem tekintetében tulajdonképpen eddig minden frakció, kormánypárti és ellenzéki frakció részéről is elhangzott. Vannak olyan javaslatok végül - ez a negyedik csoport -, amelyek korrigálni akarnak korábbi szabályokat, korábbi rendelkezéseket olyan helyzet mellett, hogy nem vitás, hogy a hatályos szabályozás nem tökéletes, azonban megítélésünk szerint mérlegelésre szorul az, hogy a korrekció feltétlenül szükséges-e; megint annak az elvnek a tükrében, hogy csak akkor szabad és csak akkor kell hatályos büntetőjogi szabályt megváltoztatni, ha annak a korrekciója a szabály funkciója, érvényesülése érdekében feltétlenül szükséges.
(11.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi sem értünk azzal egyet a Fidesz frakciójával együtt, hogy a Btk. módosításával összekapcsoltan kerüljön sor a Be. módosítására. Igazából tartalmi összefüggések ezt nem indokolják, és azt gondoljuk, hogy amilyen különös súlya van a büntető törvénykönyvnek és egy büntető törvénykönyv mindenkori ilyen átfogó jellegű módosításának, olyan különös súlya, alkotmányos jelentősége van a büntetőeljárási törvényeknek és a büntetőeljárási szabályoknak is. Tehát nem tartjuk szerencsésnek, hogy ezt a kormány idekapcsolta, és nem szánt erre egy önálló törvényjavaslati keretet.
Ugyanez a véleményünk a büntetés-végrehajtással kapcsolatos szabályozással is, ez is egy másik jogi szabályozás kérdése, amit véleményünk szerint külön törvényben kellett volna a parlament elé hozni. Megjegyzem, hogy bár mindezt kifogásoljuk, ezt a két „árukapcsolást”, a két témának az idekapcsolását - annyi közös természetesen van a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárás és a büntetés-végrehajtás között, hogy mindegyik kérdéskör a büntetőjog világával foglalkozik, tehát még egyszer, ezeknek a kérdéseknek az idekapcsolását - bár kifogásoljuk és helytelenítjük, de ezért önmagában nem fogjuk a törvényjavaslatot elutasítani, tehát ez önmagában számunkra most nem olyan szempont, hogy ezért ne támogatnánk egy egyébként szükségesnek és jónak látszó törvényjavaslatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve: a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nyitott a büntető törvénykönyv ésszerű módosítására. Úgy gondolom, ez a vita fogja kialakítani azt a képet, annak a képnek a végső formáját, melynek tükrében eldönthető, hogy most ma időszerű-e az új Btk. törvényjavaslata beterjesztésének bevárása nélkül ezt a törvényt megalkotni. A már eddig elhangzott adatok szerint én is inkább arra hajlok, hogy ez időszerűnek látszik. Ebben a vitában és ennek az eredményeként meghozandó döntésekben természetesen a Kereszténydemokrata Néppárt a közjó érdekét szem előtt tartva, a büntetőjog eszközeinek hatékonyabb érvényesítése érdekében konstruktív szerepet kíván vállalni, és együtt kíván működni az e célokat szolgáló parlamenti pártokkal.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
