PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A köztársasági elnök úr 2006-ban a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló, az Országgyűlés által elfogadott törvényt az abban szereplő akadálymentesítési határidők kitolódása miatt megfontolásra visszaküldte a tisztelt Háznak. Ezért az előttünk lévő törvénymódosítási javaslat átdolgozására a kormánynak közel egy éve volt.
Véleményem szerint az idő jót tett a törvényjavaslatnak, mert letisztultabb lett, és jobban megragadhatóvá vált a kormányzati szándék. A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt évek során itt az Országgyűlésben és számos más közéleti fórumon hitet tett a fogyatékossággal élő polgártársaink társadalmi integrációja mellett, és konkrét javaslatokat is tett a kormány és az Országgyűlés asztalára. Javasoltuk a fogyatékossággal élők munkaerőpiacon történő hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését; a diszkrimináló álláshirdetések elleni fokozottabb állami fellépést szorgalmaztuk, illetve a fogyatékos személyek jogait védő Egyenlő Bánásmód Hatóság megerősítését. 2005 októberében „az akadálymentes Budapestért” címmel szakmai fórumot szerveztünk a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete, a Fővárosi Önkormányzat és a BKV illetékeseinek részvételével.
A jelen lévő fogyatékos emberek megfogalmazták javaslataikat a közlekedésükkel, egészségi állapotukkal, hétköznapi nehézségeikkel kapcsolatban. Különösen emlékezetes marad számomra az akadálymentesítéssel kapcsolatos, a magyar helyzetet is jól példálózó azon hozzászólás, amely arról szólt, hogy a kerekesszékes emberek munkahelyhez jutottak, de az állást nem tudták betölteni, mert a munkahelyük épülete nem volt akadálymentesen megközelíthető.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy nekünk, országgyűlési képviselőknek fokozott felelősségünk van abban, hogy ez a helyzet megváltozzon. Bármilyen okból a fogyatékos emberek száma ma több százezerre tehető az országban. Ha ehhez hozzászámítjuk a családtagokat is, akkor most a tárgyalandó törvény több mint egymillió ember mindennapjait és jövőjét határozza meg. Nagy a felelősségünk.
A téma fontosságát kiemelve megemlítenék néhányat a fogyatékos személyekre vonatkozó európai uniós és magyar jogi szabályozás sarkalatos pontjai közül. 1987-ben ajánlást fogadtak el „Középületek akadálymentessége a fogyatékosok szempontjából” címmel. Az ajánlás ösztönözte, hogy az általános akadálymentességi intézkedések kerüljenek összehangolásra az Európai Unió országaiban.
1996-ban újabb ajánlást fogalmazott meg az „Akadálymentesség európai eszméje” című kézikönyv. 1997. október 2-án az amszterdami szerződés többek között a fogyatékos személyek hátrányos megkülönböztetése ellen lépett fel. Ezzel a szabályozással a fogyatékosság kérdése az Európai Közösség kompetenciájába került. Először ismerték el a fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetését mint élő problémát. Hátránya azonban az, hogy közvetlen hatálya nincs az EU országaiban, a fogyatékos embereket közvetlen jogokkal nem ruházza fel, pusztán engedélyt ad a Közösségnek, hogy elhárítsa a hátrányos megkülönböztetéseket.
A 2000. november 27-én kiadott, „Egyenlő bánásmód a foglalkoztatásban és a szakképzésben” című direktíva ismét tiltja a fogyatékosság alapján való hátrányos megkülönböztetést, és elismeri, hogy az diszkriminációhoz vezethet, ha a munkahelyek nem végeznek a fogyatékos emberek igényeihez igazodó, ésszerű átalakításokat.
A 2002. évi madridi nyilatkozat továbbvitte a gondolatot. A befogadó társadalom alapja a diszkriminációmentességgel párosuló pozitív cselekvés. 2003 Európában a fogyatékos emberek éve volt, ezt már több képviselőtársam említette az elmúlt percekben itt, a tisztelt Ház falai között.
Az uniós kitekintés után nézzük meg a magyar jogalkotást! Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben Európában elsőként jelent meg az akadálymentesség definíciója. Eszerint akadálymentes az épített környezet akkor, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük. A törvény meghatározta a közhasználatú építmény fogalmát is.
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) számú kormányrendelet részletszabályokat határozott meg az egyes épületrészeket illetően. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 1999. január 1-jén lépett hatályba. Ebben alapelvként jelent meg, hogy a fogyatékos személyek jogaikkal - állapotukból fakadóan - kevéssé tudnak élni, így indokolt, hogy minden lehetséges módon előnyben részesüljenek. A törvény tartalmazta azt is, hogy a fogyatékos személyeket az akadálymentesítéssel kapcsolatban jogok illetik meg. Erről már Béki Gabriella képviselőtársam beszélt. Joguk van a számukra akadálymentes, érzékelhető és biztonságos épített környezethez. E jog vonatkozik különösen a közlekedéssel és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre.
A jogszabály értelmében a fogyatékos személyek számára tartós bentlakást biztosító épületeket 2010. január 1-jéig, a törvény kihirdetésekor már meglévő középületek akadálymentessé tételét fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig kell elvégezni.
A törvényhez kapcsolódóan számolnunk kell az országos fogyatékosügyi programmal is. Ebben megjelentek az esélyegyenlőség megteremtéséhez szükséges intézkedések és feladatok. A 2006-os törvénymódosítási javaslat 2012-ig, illetve 2013. december 31-ig kiterjesztette volna az egyes közszolgáltatást nyújtó intézmények akadálymentesítése határidejét a 20 ezer főnél kisebb településeken közoktatási, fővárosi és megyei jogú városi területen, egyes egészségügyi, szakképző és szociális intézményeket illetően.
(13.30)
A törvény állami források biztosítását és akadálymentesítési ütemterv készítését írta elő, amely kontrollálható és kikényszeríthető lett volna. Az ügyfélszolgálati rendszerben működő, szolgáltatói tevékenységet végző, magánszférába tartozó szervezetek és a hatósági engedély alapján nyilvános szolgáltatást nyújtó szervezetek is kötelesek lettek volna a törvényi szabályozás alapján az akadálymentesítésre.
Az előzmények áttekintése után nézzük meg a jelen törvényjavaslat egyes tervezett rendelkezéseit. A javaslat pontosítja a korábbi törvény alapfogalmait: közszolgáltatás, akadálymentesség, egyenlő esélyű hozzáférés. Különösen a legutóbbi fogalom cizelláltabb az előző szabályozásnál, hiszen nem elég, hogy valaki egy épületbe bejut, onnan megfelelő módon ki is kell jutnia, vagy például a szolgáltatásokat mindenkinek ugyanolyan feltételekkel van joga igénybe venni. A pontosabb, érthetőbb szabályozás a jogalkotási törvénynek, illetve a jogbiztonság elvének is jobban megfelel.
A javaslat szerint a kommunikációban jelentősen gátolt személyek számára a közszolgáltatások igénybevételekor lehetővé kell tenni a tájékozódás és a személyi segítés feltételeit. Ebben a szakaszban újra megjelenik a kommunikációs akadálymentesítés, azaz a fizikai akadálymentesítésen túlmutató, magasabb szintű esélyegyenlőségi filozófia. A módosítás az eredeti rendelkezéseket a személyi segítés jogával egészíti ki.
A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a központi és a helyi közigazgatás még nagymértékben érzéketlen - tisztelet a kivételnek - a fogyatékos emberek kommunikációs akadálymentesítésre vonatkozó kéréseire. Például e-mailen egy vak személy megkaphatja-e a testületi ülések anyagait, ha rendelkezik egy speciális, az anyagot hangosan megjelenítő szoftverrel? Ezt a példát az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogesetei közül hoztam a tisztelt Ház falai közé. A módosítás ezen szakaszát tehát mindenképpen üdvözöljük, ugyanakkor számunkra kissé bizonytalan még a kötelezetti kör. A jogalkotónak konkrétabban kell kimondani, hogy mely szervezeteknek, állami vagy közigazgatási szervnek mely esetben, jogviszonyban kötelessége a kommunikációs akadálymentesítésről, a személyi segítségről való gondoskodás. A Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, hogy az Országgyűlés és a kormány a jövőben fokozatosabban kövesse nyomon a kommunikációs akadálymentesítés gyakorlati megvalósulását, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium pedig értesítése a helyi önkormányzatokat a kommunikációs akadálymentesítési kötelezettségről, a közigazgatási hivatalok polgármesteri, jegyzői értekezletei vegyék napirendre a kérdést.
Most érkezünk el a módosítás gerincéhez. A javaslatban megjelenik a fogyatékos személyek egyik legfontosabb joga, a fogyatékos csoportok eltérő igényeivel harmonizáló, a nem fogyatékos személyekkel egyenlő mértékű közszolgáltatásokhoz való hozzáférés. A jogosultsági kör egyértelmű, a fogyatékos személyek, a kötelezetti kör azonban a jogbiztonság elve alapján az előző szakasznál kifejtettek szerint pontos meghatározásra szorulna.
Az állami és önkormányzati hatáskörbe tartozó közszolgáltatások esetében a végső határidő 2010. december 31., azzal a kiegészítéssel, hogy a helyi önkormányzatok vonatkozásában a törvény új melléklete szerint évenkénti ütemezés szerint kell a feladatokat végrehajtani.
A módosítás figyelembe veszi a települések lélekszámát, ez alapján differenciál. A kormány alapelve szerint a kisebb település kevesebb anyagi erővel rendelkezik, és így csak fokozatosan tudja biztosítani a közszolgáltatásokhoz való egyenlő mértékű hozzáférést. A nagyobb település, a város és a megyei jogú város kategória gazdagabb, így több kötelezettséget és hamarabb tud vállalni. Felmerült bennem, tisztelt képviselőtársaim, az a kérdés, a javaslat előterjesztője egyeztetett-e az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal, a Pénzügyminisztériummal az egyes települések anyagi kondícióit tekintve. Mindig, minden esetben, tisztelt képviselőtársaim, igaz-e az, hogy a nagyobb település költségvetése nagyobb mértékben teszi lehetővé az esélyegyenlőségi tárgyú beruházásokat? Hiszen vannak olyan kistelepülések, amelyek kiugróan magas helyi bevétellel rendelkeznek, ugyanakkor vannak olyan városok, amelyek a csőd szélén állnak Magyarországon.
A javaslat koherenssé teszi a fogyatékos személyek jogairól és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvényt, a szakképzésről, a felnőttképzésről, valamint a felsőoktatásról szóló törvényt, összhangban van az új országos fogyatékosügyi programról szóló 10/2006. számú országgyűlési határozattal, és a törvényben foglalt kötelezettségek értékelésére, jogi normák hatályosulására az éves beszámoló helyett kétéves értékelést ír elő. Reméljük, hogy az értékelésekből a jövőben átfogóbb és teljesebb képet kaphatunk a magyar fogyatékosok helyzetéről.
A javaslat szerint az Országos Fogyatékosügyi Tanács civil oldali tagjai a kormányzati oldalhoz hasonlóan nem folytathatnak a lobbitevékenységről szóló törvény hatálya alá eső lobbitevékenységet. A kormányzati elképzelés itt a tanács tagjait illetően egyenlő és egységes bánásmódot határoz meg.
A javaslat a 2006. augusztus 15-én hatályba lépett, az Európai Parlament és a Tanács 2006. júliusi rendeletének megfelelően rendelkezik a fogyatékkal élő, illetve a csökkent mozgásképességű emberek biztonságos és akadálymentes közlekedéssel kapcsolatos jogairól.
A törvényjavaslatban ugyan visszaköszön az előző javaslat a köztársasági elnök által kifogásolt, a határidőkre vonatkozó álláspontja, de véleményem szerint tompított formában, a 2013-as határidő végképp kikerült a javaslatból.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyatékos személyek jogairól szóló törvény módosításáról szóló javaslatot összegzésképpen a Magyar Demokrata Fórum az alábbiak miatt támogatja.
Először is a fogyatékosügyi alapfogalmakat korszerűen, kellően differenciáltan és az uniós normáknak megfelelően határozta meg.
A fizikai akadálymentesítésen túl az úgynevezett kommunikációs, információs akadálymentesítés törvényi kötelezettségét pontosítja a fogyatékos személyek érdekeinek megfelelően.
A közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés a szakképzésben, a felnőttképzésben, a felnőttoktatásban való részvétel jogát biztosítja a fogyatékos személyek részére; a légi közlekedésre is figyelemmel van a benyújtott törvényjavaslat.
A javaslat egész szellemiségén tükröződik a 2002. évi madridi nyilatkozatban foglalt fogyatékosügyi jövőkép, hogy a fogyatékosok képesek részt venni a róluk szóló döntések előkészítésében és végrehajtásában. A szegregáció helyett az integrációt kell megteremteni. Itt jegyzem meg, hogy az önkormányzati-állami szemlélet még fejleszthető.
Végül az akadálymentesítés határidejét kiterjeszti ugyan, de védhető módon.
A Magyar Demokrata Fórum ugyanakkor azt javasolja, a kommunikációs akadálymentesítés törvényi megfogalmazásánál ne csak általános kötelezettségek jelenjenek meg, hanem a normaszöveg pontosan határozza meg, hogy az akadálymentesítés jegyében meghozandó esélykiegyenlítő döntéseket mely állami, önkormányzati szerveknek kell meghozni. Az egyes településeket az állam és a jogalkotó ösztönözze, hogy ne várják meg a törvényi végső, 2010-es határidőt a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés tekintetében.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2002. évi madridi nyilatkozatban elfogadott korszerű fogyatékosügyi jövőképhez fel kell nőnünk, ezen a területen is európai polgárrá kell válnunk, befogadó, a fogyatékos személyeket segítő társadalmat kell építenünk, támogatnunk kell az erről szóló kiadványokat, konferenciákat, a civil szervezeteket. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a törvénymódosítási javaslat egy újabb lépést tesz a fenti célok elérésének érdekében, ezért támogatjuk a benyújtott törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
