SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön bírálattal kezdte a gondolatait, illetve vezérszónoklatát; Hirt Ferenc képviselőtársunk miért bírálja ilyen mértékben ezt a törvényt, illetve olyan gondolatokat mondott el, amelyek adott esetben nem tárgyai ennek a törvénynek.
Lehet, hogy a bírálatának van valami alapja, de nagyon szépen kérem, hogy egyszer egy vagy két napot töltsön el Hirt Ferenccel vagy egy mozgássérült emberrel, nap mint nap, óráról órára menjen vele, és akkor megérti azokat a kívánalmakat, amelyeket ő nem a saját maga érdekében mondott el, hanem sorstársai érdekében. Azokat a kívánalmakat, amelyeket valóban nem biztos, hogy ebbe a törvénybe bele kell tenni, de adott esetben a napjaikat igenis az nehezíti, az bosszantja és az teszi tönkre, ha ezekkel nem törődünk, és ha erre nem hívja fel a figyelmet, akkor mikor fog törődni ezzel a kormányzat.
Ha már ön egy történelmi áttekintéssel kezdte, én közelebbről kezdem, de én is ezzel kezdem bevezetésképpen. Először is egy dátummal: 2003. 2003 a fogyatékos emberek éve volt Európában. Magyarországon ebből a fogyatékos emberek tapasztaltak valamit? Kaptak valamit ezért? Csak azt kapták meg, hogy évek során, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány működése során folyamatosan csökkentek a támogatási rendszerek, folyamatosan csökkent az őket ellátó munkahelyek támogatási összege.
(13.10)
Hiába csóválja a fejét, államtitkár úr, ez így van, 2003 óta folyamatosan csökkennek. (Csizmár Gábor: Nem így van.) Éppen ezért azok az emberek, fogyatékos emberek, akik egyébként tanulni, iskolába és munkahelyre szeretnének járni, és nem a társadalom ellátottjai akarnak lenni és kimondottan csak rászorultjai, ezek sok helyre nem jutnak el, sem iskolába, sem pedig a munkahelyekre. De ki fogom fejteni egyébként később majd a törvény alapján, hogy hol bizonyítja ez az anyag, hogy hol szorítják ki ezeket az embereket önök abban a táblázatban, amit lerajzoltak, leírtak, és amiben nem gondolnak kistelepülésekre, közepes településekre, az ott élő emberekre.
Tehát 2003 után 2005. január 1-je: lejárt az az időpont, az a határidő, amire teljesíteni kellett volna az előző törvényi feltételeket, miszerint az akadálymentesítést meg kellett volna oldani. Egy évig nem tettek semmit, 2005. január 1-jétől fogva nem tettek semmit, majd 2006 elején benyújtottak egy törvényt, amit mi támogattunk, valóban támogattunk azért, hogy végre előrelépés legyen belőle, végre valami konkrét dolgot letegyen a kormány az asztalra, és végre lássuk azt, hogy mikor fejezik be az akadálymentesítést. Azért is támogattuk, mert az akadálymentesítést egyébként nagyon helyesen ez a törvénymódosítás kiterjesztette nemcsak a fizikai akadálymentesítésre, hanem minden más területre. Nagyon helyesnek tartottuk, és ezért azt mondtuk, inkább támogatjuk szavazatainkkal, módosítóinkkal. A módosítókból persze alig fogadtak el, vagy talán semmit nem fogadtak el jellemző módon, de ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy menjen tovább.
Jeleztünk azonban kritikaként két dolgot. Az egyik kritika az volt, hogy kevés a pénz, és nem is jelöl meg konkrétan pénzeket az elkövetkezendő négy évre, illetve a határidőt túlzottan kitolta, főleg az önkormányzati akadálymentesítés esetén. Pontosan ezzel az indokkal később a köztársasági elnök úr vissza is dobta a törvényt, ezért nem írta alá. Most megint eltelt egy év, tavaly tárgyaltuk pontosan ilyen időpontban, eltelt egy év, és idetették önök elénk ezt a törvényt egy toporgás, helyben járás után.
Az előzményekhez annyit hadd tegyek még hozzá, és kérdésként föl is tettük a bizottsági ülésen: az elmúlt években azok a pénzek, amelyeket a fogyatékos emberek életének a támogatására szánt a kormányzat, hogyan hasznosultak? Azokban az épületekben, amelyeket most kényszerűségből, pénz hiányában be kell hogy zárjanak önkormányzatok vagy maga a kormány zár be, például mennyi pénzt költött az elmúlt két, három, négy évben a kormányzat akadálymentesítésre? Jó lenne összeszedni ezeket az adatokat is, mert egyik oldalról elvárják teljesen jogosan önkormányzatoktól, saját magától a kormányzat, hogy az akadálymentesítést megvalósítsa, másik oldalról pedig ezek a pénzek hogy hasznosulnak, és ezek az épületek megmaradnak-e önkormányzati tulajdonban, állami tulajdonban, kórházak, iskolák, önkormányzati intézmények, szociális intézmények, sorolhatnám tovább. Nem kaptunk választ, államtitkár úr, erre. Hiába kérdeztem főosztályvezetőjét a minisztériumban, nem adott erre választ, pedig jó lenne látni, hogy ez valóban pazarlás volt, vagy jól hasznosult-e a pénz.
Ezek után most is fölteszem a kérdést: lesznek-e olyan intézmények, amelyeknek az akadálymentesítését el fogják végezni, majd azt követően egy év múlva, két év múlva, néhány év múlva pénz hiányában, feladat hiányában, nem tudom minek a hiányában be fogják zárni? Jól hasznosulnak-e azok a pénzek, amelyeket valóban oda kellene ezekre a területekre szánni? Tehát az előzményekhez valóban hozzátartozik még a pazarlás is.
A törvény konkrét mondanivalójához néhány dolgot hozzáfűzök. Engedjék meg, hogy először kiemeljem azt, hogy mi a helyes, mi a jó, mi az, amit mi is támogatandónak és elfogadhatónak tartunk ebben a törvényben. Helyes és jó, hogy a közszolgáltatásokat definiálja, pontosan meghatározza a törvény. Nagyon jól tették, és azt is, hogy a civileket, a civil szervezeteket bevonták ebbe, hogy mi is a közszolgáltatások definíciója. Ugyanígy nagyon helyes, hogy az egyenlő esélyű hozzáférést is definiálta pontosan törvény. Ugyanúgy helyes, hogy a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésről is külön rendelkezik, és külön pontban említést tesz a törvény.
Két dolog mindenképp támogatható, bár a kritikákat el fogom később mondani. Az egyik az időpontok előrehozása - itt az önkormányzati intézmények akadálymentesítésére gondolok - 2013-ról 2010-re, illetve hogy anyagi forrásokban többet jelöl meg ez a törvény, mint a tavalyi, egy évvel ezelőtti. Az egy más kérdés, hogy ezek a források nem kormányzati pluszforrások, nem kormányzati pluszösszegek, hanem leírták azt, hogy majd az Európai Unióból beérkező pályázatok és pénzek alapján többet tesznek hozzá, abból tesznek hozzá. Majd az önkormányzatok olyan önrészt tesznek hozzá, 50-60 százalékos önrészt, amelyet elvárnak tőlük, és kötelezően pedig meg kell valósítaniuk azt a feladatot, amelyet a törvény előír.
Ezek után, ha megengedik, én áttérek magára a törvénytervezet bírálatára is. Tudom, hogy önök mindig… - és államtitkár úr biztos el fogja mondani a véleményét akár Hirt Ferenc, akár az én hozzászólásomra, és azt is tudom, hogy a stílusában is olyan lesz, mint minden törvénynél a hozzászólásában, pedig amit mondunk, az építő jellegű lesz most is, Hirt Ferencé is az volt, és az enyém is az lesz. Ennek ellenére várom az ön kritikáját és fogom is állni azokat.
A kormányzat feladatainál, ahol eddig évről évre meghatározta, hogy milyen feladatokat kell megvalósítani, bizonyos szempontból érthető módon kivette a dátumokat. Egyszerűen azért, mert az a pazarlás, amit az új kormányzati negyed építésével elkezdtek, valószínűleg sok-sok minisztérium akadálymentesítését idővel fölöslegessé teszi. A kérdés már csak az, hogy tudják-e ezek a minisztériumok vagy középületek, hogy hova fognak költözni, valóban el fognak-e költözni, ezért érdemes-e még beleinvesztálni pénzt az akadálymentesítésbe, vagy nem kell már semmit tenni érte, mert amúgy is el fognak költözni. De akkor két év múlva, három év múlva, négy év múlva? Nem derül ki ebből az anyagból, tehát semmilyen ütemezés nincs kormányzati területre. A végén persze kapkodás lesz, mint ahogy megszoktuk egyébként az elmúlt években.
Most az önkormányzati területre és feladatokra rátérve, a következőre hívnám föl a figyelmet. A törvénytervezet nagyon helyesen kiemeli - idézetet mondanék -, hogy „a fogyatékos személynek joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben, felnőttképzésben, továbbá felnőttoktatásban vegyen részt”. Nagyon helyes, elfogadható. Csak akkor kérem szépen, hogy lapozzanak át a mellékletre is, a törvénytervezet mellékletére, amelyben a következő megdöbbentő sorokat lehet látni, illetve oszlopokat. 2000 fő alatti településeknél az önkormányzatoknak két feladatot kell elvégezniük, az egészségügyi alapellátás akadálymentesítését, illetve az önkormányzati ügyfélszolgálathoz vagy pedig az önkormányzathoz való bejutásét. És mi van az óvodával? Mi van az iskolával? Ezeken a településeken nem élnek fogyatékos emberek? Adott esetben, ahogy Ferenc is mondta, nem tanítanak fogyatékos emberek? Őnekik oda nem kell bejutni?
De ha megnéznek a táblázaton belül egy másik nagyon szomorú sort, az pedig a középfokú iskolák helyzetére vonatkozik. Középfokú iskolákban, legyen az szakképzés vagy gimnázium, egészen a megyei, illetve fővárosi önkormányzati kezelésű iskolákig nem kell e szerint a törvényjavaslat szerint elvégezni 2010-ig az akadálymentesítést. Hogy áll ez összhangban a törvénytervezet előbb idézett paragrafusával? Miért szorítják ki őket, vagy miért nem akarják segíteni ezeket az önkormányzatokat?
A másik, amire szeretném fölhívni a figyelmet, az maga a pályázat elkészítése. Ha egy önkormányzat valóban olyan akadálymentesítést akar elvégezni és végrehajtani, amely valóban a célját is eléri, komoly tervezés kell hogy megelőzze. Ez sok százezer forint. A legkisebb településeknek sincs sokszor erre pénze, és ehhez még hozzájön az, ha esetleg megnyerik a pályázatot, amelynél az anyag szerint is 3-4,5 millió forintra számítanak kistelepülésenként, az 50-60 százalékos önrész minimum 2 millió forint.
(13.20)
Ezek után egy polgármester, egy képviselő-testület ötször meg fogja gondolni, hogy egyáltalán a pályázatot beadja-e, a másik, hogy miből fogja megvalósítani. Sokkal kisebb önrésszel kell őket bevonni, mert nem fogják győzni, nem fog megvalósulni az az igény, amit a törvény elvár tőlük.
A pénzösszegre még egy pillanatra visszatérnék, amit önrészként, illetve a kormány megjelöl, tehát ha az EU-s támogatások, illetve az 50-60 százalékos önkormányzati önrész mellé a kormány nem tesz hozzá még pénzt a 15 milliárdon felül, akkor nem lesz megvalósítható ez a törvénytervezet, és nem fog végrehajtódni, nem lesz az a cél és az a siker, amit szeretnénk elérni.
Mi is az a cél, és mikor éri el a célját egy ilyen törvény, ami azt hiszem, mindannyiunk közös ügye? Először is akkor, ha minden fogyatékkal élőre gondolnak, tehát nemcsak fizikai akadálymentesítésre, hanem minden más területre a közlekedésben. Tegnap megkaptunk a bizottsági ülésen egy nagyszerű anyagot - dicsérem az összeállítókat -, de ha ebbe valaki beleolvas, és mondjuk csak azt nézzük meg, hogy a vasúti közlekedésben milyen EU-s elvárások vannak, amelyek nem kötelezőek, de előbb- utóbb meg kell valósítani, ehhez képest nemhogy egy mozgássérült-WC nincs a vonaton, hanem föl sem tudnak szállni. Vagy a Keleti pályaudvaron hogy közelítik meg a mozgássérültek a peronokat és így tovább, de a legtöbb pályaudvaron ugyanígy.
Olyan szemszögből kell tehát nézni ezeket a feladatokat és ezeket a célokat, amiket ki kell tűzni, hogy valóban őket szolgálja, és ne pedig csak kipipáljunk egy-egy feladatot, ami megvan, és mehetünk tovább. Az is kérdés és akkor is kérdés, hogy eléri-e a célját egy ilyen törvény meg az a feladat, hogy mit tartanak be belőle és mit tartatnak be belőle.
Tehát akkor, amikor - és tudom, hogy ez nem közvetlenül a törvényhez tartozik - az ember elmegy egy nagy bevásárlóközpontba, és vastag nyakú emberkék, akik kiszállnak a nagy dzsipjükből, elfoglalják a mozgássérültek parkolóhelyét - semmi bajuk nincsen, mert olyan kigyúrtak -, és utána tőlük senki számon nem kéri, sem a rendőrség, sem senki, és amikor odaér egy mozgássérült ember, az pedig kóvályog össze-vissza, és ki sem tud szállni az autójából, és jóval messzebb talál csak parkolóhelyet; ha nem tartatják be az előírásokat, akkor nem lesz belőle semmi. Ugyanígy - ezt azért hangsúlyoztam -, ha az építési előírásokat nem tartatják be, akkor nem lesz belőle semmi.
Rengeteg olyan tapasztalata van Ferinek - nem mondta most el Hirt Ferenc képviselőtársunk -, hogy megoldják ugyan az akadálymentesítést, de összességében nem tudja használni, legyen az mozgássérült-WC, legyen az mozgássérültrámpa, legyen az mozgássérültek liftje. Nem tudja megoldani!
Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezem. Összességében támogatjuk ennek a törvénynek a minél hamarabbi megvalósulását. Mindenképp mellette vagyunk, de módosító indítványokat el kell fogadniuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), pénzt hozzá kell rendelniük, és a határidők pontos fölvetítése mellett lehet csak megoldás és lesz ebből a törvényből megoldás.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket és elnök úr türelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
