HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a törvénymódosító javaslatot egyébként a kormány már az ősz folyamán elkészítette, de miután az Európai Központi Bankkal is egyeztették - nagyon helyes módon -, csak utána terjesztették be az Országgyűlés elé, olyan formában, ami tulajdonképpen a mi számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadható, hiszen olyan hiányosságokat, mulasztásokat pótol, amelyre kötelezettek vagyunk, tehát ezt meg kell tenni.
Az előttem szólók elég részletesen ismertették a törvény tartalmát, én csak érinteni fogok egyet-kettőt.
A megkívánt intézményi függetlenség érdekében a Nemzeti Bank elnökének rendelete esetében az igazságügy-miniszter véleményezési joga megszűnik. Ez az a tétel vagy ez az a paragrafus, amely indokolttá teszi, hogy a jogalkotásról szóló törvény is módosuljon, illetve változzon meg. Érdekes lesz a helyzet. Nincs kétségem afelől, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvényt, miután egyszerű feles törvényről van szó, a Ház nyilván el fogja fogadni. A jogalkotásról szóló törvény viszont kétharmados, és ott még lehetünk majd tanúi esetleg érdekes jelenségeknek. No, mindegy.
Egyébként a Hankó Faragó Miklós által említett, a jogalkotási törvény módosítását célzó egyeztető tárgyalásokon az előző ciklusban én is részt vettem. Nagy baj, hogy ennek a törvénynek a módosítása elmaradt, és nagy baj, hogy a viszonyok olyanok, amilyenek. Itt most nem a Nemzeti Bank elnökének és az igazságügy-miniszternek a viszonyáról van szó, az alá- és fölérendeltségi viszonyáról, hanem a magyar jogszabályalkotás minőségéről. A kilencvenes évek elején az Igazságügyi Minisztérium rendelkezett egy olyan kodifikációs főosztállyal, amely a bármelyik minisztérium által elkészített törvényjavaslatokat kodifikálta szakmai szempontok alapján. Nem a vonatkozó minisztérium szakmai szempontjait bírálta felül, hanem igyekezett elérni azt, hogy a magyar jogszabályok sokaságának szellemisége, nyelvezete valahogy egy legyen, tehát kiderüljön, hogy azért valami azonos gondolkodás eredménye ez a jogrendszer.
Ezt a későbbiekben megváltoztatták, ami meglátszik a magyar jogalkotás minőségén, hiszen egyáltalán nem koherens, egyáltalán nem valami összhangot sugárzó együttes tömeg ez. Ráadásul, ha megnézzük, hogy miért van szükség arra, hogy egy-egy törvényt néha egy esztendő alatt háromszor is módosítsunk, akkor annak részben természetesen vannak tartalmi okai, de részben a fogalmazási pontatlanságok azok, amelyek a módosítást indokolttá teszik. Tehát ilyen szempontból nem biztos, hogy ez egy túl szerencsés lépés volt, sőt szerintem a kilencvenes évek elején fennálló viszonyok a jogalkotásnak jobbat tettek, nem sértették az előterjesztők szakmai függetlenségét, de a jogalkotás minőségén ez látszott.
(16.40)
Engedjék meg, hogy az említettekre ne térjek ki, hiszen a vagyonbevallásról szó esett már az expozéban is. Szó esett az euróutánzatokra vonatkozó közösségi szabályozás hazai alkalmazásáról. Engedjenek meg nekem egy olyan dolgot idézni, illetve citálni a javaslatból, amiről még nem esett szó: ez a 17. §-ról szól, annak is a (3) bekezdéséről.
Ennek értelmében a jelenleg működő hitelintézeti elszámolóházak valós pénzügyi likviditási kockázatot nem hordoznak, ezért esetükben nincs létjogosultsága a kockázati alap képzésére való kötelezettség rendeletben való előírásának. Az értékpapír-elszámolóházak vonatkozásában a rendeleti úton történő szabályozás biztosítását a központi szerződő fél szerepét is betöltő tőkepiaci elszámolóház és a központi értéktár funkciójának egy intézményen belüli ellátása indokolta.
A központi szerződő fél teljesítési kötelezettsége közvetlen piaci körülmények között tőkevesztést okozhat, ami akadályozhatja a központi értéktári feladatok folyamatos, zökkenőmentes ellátását. A tőkepiacról szóló törvény 2006. január 1-jétől hatályos módosítása ezért előírja a központi értéktári és elszámolóházi tevékenység teljes szervezeti szétválasztását, emiatt viszont a rendeleti szabályozás is okafogyottá vált.
A (3) bekezdésben foglaltak az MNB-rendelkezések technikai deregulációját is szolgálják. A megnevezett nemzeti banki rendelkezések hatályos jogrendünkből történő eltávolítása pusztán technikai jogtisztulást eredményez, semmiféle érdemi jogalkalmazási relevanciájú változással nem jár. Ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy vannak ennek a törvénymódosító javaslatnak ilyen részei, egyébként fontos, rendkívül fontos, de talán kevesebb figyelmet kap a többinél.
Megismétlem az elején elmondottakat: a Magyar Demokrata Fórum indokoltnak tartja a törvény módosítását és támogatni is fogja. Köszönöm szépen.
