BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az előbb Gúr Nándor képviselő úr azt mondta, hogy ezekhez a javaslatokhoz vagy véleményekhez, amelyeket az előbb a nők munkába járásával, különösen a vidéki nőket illetően elmondtam, önök is partnerek. Ez egy picikét késve jön, képviselő úr, mert akkor kellett volna ehhez partnernek lenni, amikor a költségvetési törvényjavaslatról vitázott a parlament, ugyanis ezeket az intézményeket az önkormányzatok tartják fenn. Gondolok itt elsősorban a bölcsődére, az óvodára, az általános és középiskolára, de jelen esetben azokról az intézményekről van szó, amelyek a nők munkavállalását segítenék elő, mert tételezzük fel, hogy van munkahely. Ott, ahol a bölcsődék nem működnek, mert 10 ezer lakosszám feletti településeken kell bölcsődét működtetni, bölcsődés korú gyermekeknek talán 8 százaléka helyezhető el a bölcsődében; ugyanígy az óvodákkal is gondok vannak, pontosan azért, mert az önkormányzatok finanszírozása olyan, amilyen.
Egészen addig, amíg ez nem elérhető a dolgozni kívánó és munkahelyet talált nők számára, addig lehet itt akármilyen törvényeket beterjeszteni a parlament elé, ha valaki nem tudja a gyermekét biztonságosan elhelyezni napközben, és el is jutni vele ebbe a bizonyos intézménybe, addig mi itt beszélhetünk fűről-fáról, ettől nem lesz könnyebb a nők helyzete, és nem lesz könnyebb a családok megélhetése. Tehát ezekről akkor kellett volna elfogadni a mi módosító javaslatainkat, amikor ennek itt volt az ideje (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagyis a tavalyi költségvetés tárgyalása során.
