ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tavaly, amikor a parlament megkezdte ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját, jómagam is végighallgattam az általános vitában elhangzottakat, sőt mi több, Filló Pál és Bernáth Ildikó ezzel kapcsolatos tévévitáját is végignéztem. A tegnapi ülés megkezdése előtt bizonyos kérdésekben a miniszterelnök úr is nagyon kategorikusan fogalmazott. Ilyen például - amit képviselő asszony is említett - a szakképzés kérdése a fiatal pályakezdők esetében. Gúr Nándor is többször felhozta, hogy Magyarországon ma az elhelyezkedés egyik rákfenéje - főleg a fiatal pályakezdők esetében - a gyakorlati képzés hiányosságainak a megléte, valamint az alacsony képzettség hiányának (Sic!) a megléte; tegnap erre is volt visszahivatkozás.
(14.20)
Én a legnagyobb problémát ott látom, és erre Bernáth Ildikó képviselő asszony is többször hivatkozott, hogy talán úgy kellene megfogalmazni, és olyan ötpárti folyamatot kellene elindítani ebben a kérdésben, amelyben megpróbáljuk Magyarország hosszú távú foglalkoztatási stratégiáját megfogalmazni. Hiszen a legnagyobb probléma pontosan ott van, hogy egyfajta stratégia hiánya miatt tulajdonképpen nincsenek meg azok a felvázolt víziók, koncepciók, ami alapján az emberek saját magukat is - akár a képzés területén, akár hogyha kiesnek a munkapiacról - egy átképzési folyamatba be tudják illeszteni. Tehát egy olyan prioritás, amivel tulajdonképpen saját maga számára is foghatóvá válik az, hogy milyen jövőképzetet tud saját magának felsorakoztatni.
A munkahelyteremtés, ez az elsődleges és a legfontosabb kérdés. Az elmúlt év végén, valamint ez év elején felmerült, ami számomra kissé döbbenetes, hogy a demográfia kérdése, a nyugdíjkorhatár esetleges felemelése maga előtt fogja tolni és tulajdonképpen újból napvilágra fogja hozni azt, hogy az 50 év felettiek, valamint a pályakezdők között kialakult elhelyezkedési ellentét hogyan kezelhető. És itt szeretném az államtitkár úr figyelmét felhívni arra, hogy ez a probléma Magyarországon valóban egyre élesebben fogalmazódik meg, és ez a probléma, ez a kérdéskör az 50 év fölöttiek esetében az elhelyezkedés tekintetében, valamint a fiatal pályakezdők esetében és a nyugdíjkorhatár esetleges megemelésével tulajdonképpen milyen további válságot fog jelenteni a későbbiek folyamán az ország számára.
Itt volt a Start-program kérdése. Tulajdonképpen számottevően nem bizonyítható az, hogy olyan nagy mértékben tudtak volna elhelyezkedni az állampolgárok, hiszen a gazdasági élet szereplői, tehát a vállalkozások, a hazai kis- és középvállalkozások, amelyek ma Magyarországon valóban a foglalkoztatás többségét adják és biztosítják, tulajdonképpen a jelenlegi adózási rendszer sajnos az ő esetükben is - a képviselő asszony visszahivatkozott erre - olyan fokú szigorítást és elvonást von maga után, hogy nem tudnak továbblépni, nem tudnak fejleszteni. És talán pontosan ezekben a kérdéskörökben kellene egy olyan gazdaságpolitikát kialakítani, amivel tulajdonképpen ösztönözzük a vállalkozásokat a beruházásokra, ösztönözzük a foglalkoztatás bővítésére.
És bizonyos esetekben tulajdonképpen megoldást ad maga a törvényjavaslat is ezekre a kérdésekre, csak sajnos hosszú távon és nagy értékben, nagy foglalkoztatási lefedettséget nem fog tudni biztosítani. És itt van a legnagyobb probléma, tehát a magyar parlamentnek ezt kellene a törvénykezés területén sokkal komolyabban megfogalmazni, és olyan törvényt kialakítani, amivel valóban ösztökéljük a hiányszakmák pótlását, tulajdonképpen a gyakorlati foglalkoztatás erősítését. Ezzel a pályakezdő fiatalok esélyét tudjuk növelni.
A másik oldalon pedig valóban a hazai kis- és középvállalkozások számára kell megteremteni azt a légkört, azt a miliőt, amivel tulajdonképpen a foglalkoztatás területén lévő, adott esetben felesleget - fogalmazzunk így - fel tudja szívni. Hiszen a legnagyobb probléma a gazdasági társaságok létkérdése, a létszámleépítés esetében van. Hiszen a mai viszonyok között több ezres nagyságrendű létszámleépítés következik be az átképzések hiányában, értem itt azon személyeket, akik gyermeket nevelnek, vagy adott esetben a gondozásra szoruló családtagjukkal kénytelenek otthon maradni hosszú időszakon keresztül, és utána sokkal nehezebben kerülnek vissza a munka világába. Tehát ezekre a kérdésekre kellene közösen egy olyan választ találni, amivel az elhelyezkedésüket elő tudjuk segíteni.
Sok esetben valóban előfordul az is, hogy tulajdonképpen - ez főleg az 50 év felettiek esetében adódik elő - olyan adminisztratív felvételi eszközökkel próbálják meg kiszorítani a piacról az 50 év felettieket, amiről nekünk, parlamenti képviselőknek igenis törvényt kellene hozni, és szigorúan alkalmazni a végrehajtás területén is, hogy a diszkrimináció elve ne tudjon megfogalmazódni. Ez akár a nők esetében, akár az 50 év feletti férfiak esetében, vagy adott esetben a megváltozott munkaképességgel rendelkező 50 év felettiek elhelyezkedése kérdésében irányadó. De nemcsak az 50 év feletti megváltozott munkaképességűek esetében, hiszen ma a fogyatékkal élőkről is szó volt a törvényjavaslat kapcsán. Tehát ebben a kérdésben is egy sokkal átfogóbb rendszert kellene kialakítani.
Egészen biztos, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is minden olyan kezdeményezést támogat, amely a vállalkozások esetében a piacra jutást elősegíti, aztán itt van a fogyasztóvédelem kérdése, a hazai termék piacvédelmének kérdése, de párhuzamosan ugyanígy ide lehet sorakoztatni a munkaerő-felesleg felszívását akár a fiatal pályakezdők esetében, akár az 50 év fölöttiek esetében is.
Nekem is az a véleményem, amit Bernáth Ildikó is megfogalmazott, hogy elsődlegesen a munkahelyteremtésre, a munkahelyteremtés feltételeinek a biztosítására kellene a hangsúlyt fektetni. És egészen biztos, hogy ha ebben a kérdésben előre tudunk lépni, akkor ezek a megfogalmazások, a törvényben megcélzott korcsoportok vagy adott esetben a pályakezdő fiatalok esetében is sokkal könnyebben tudunk előrelépni.
És valóban, az oktatás, az átképzések hangsúlyát sokkal jobban kellene támogatni, de sajnos a mai keretek között, az oktatási törvényben, valamint a másod- vagy harmadszakmák megszerzésével nem látjuk azt az ösztökélő rendszert, amivel az állampolgárok egy munkaköri beosztásból kikerülvén valóban egy olyan oktatási, képzési rendszeren tudnának keresztülmenni, amivel az esélyeiket valóban növelni tudnák.
Nekem az egyik vesszőparipám sajnos az, hogy a regionális munkaügyi központok létrehozásával a figyelem pontosan a kistelepülések esetében vagy az abszolút kisvárosok esetében sajnos ki fog kerülni abból a körből, amiben tulajdonképpen az eseti-egyedi problémákat is lehetne kezelni. A munkaügyi központok regionális rendszerének a kialakítása során felvetettük ezt a problémát, ugyanúgy regionális szinten is. A regionális testületekben ülő képviselők, a választott képviselők és tulajdonképpen a munkaadók, a munkavállalók is felhívták erre a figyelmet, hogy nemhogy csökkenne az elérhetőség, hanem egyre nagyobb távolságot fog jelenteni az állampolgár számára az elérhetőség.
Ahogy Bernáth Ildikó képviselőtársam is elmondta, bizonyos elemekkel egyet tudunk érteni, a koncepciókkal egyet tudunk érteni, bizonyos támogatási rendszerekkel, könnyítéssel egyet tudunk érteni, de sajnos magának az átfogó rendszernek a kialakítása és annak az érzékelhető megléte hiánya miatt magát a törvényt így nem tudjuk támogatni. Ezért egészen biztos, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt ebben a kérdésben tartózkodni fog.
De hogyha az államtitkár úr és a miniszter úr is hajlandó arra, a tavalyi évben is több alkalommal elmondtunk, hogy egy ötpárti stratégia kialakítása mentén próbáljuk meg a hazai foglalkoztatást, munkahelyteremtést, gazdaságélénkítést, a hazai kis- és középvállalkozások helyzetét megbeszélni, és azokra valóban olyan törvényeket megalkotni, amelyek egységben kezelik a hazai munkahelyteremtés és a munkavállalás kérdését is.
Köszönöm a figyelmüket, ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani.
