GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha nem kapok megszólítást, akkor nem fogok megszólalni, ezt ígérem, mert nem akarom, hogy feltétlen mindenre én válaszoljak. Nem is gondolom, hogy nekem kell. De a mondatomból kiragadva azt a szót, hogy áldozatvállalás, szeretném megmagyarázni, hogy mire is gondolok.
Én arra gondolok, hogy a munkaerőpiacon való jelenlétünk tekintetében nem csak a kormánynak, nem csak, úgymond, a társadalomnak, nem, mindenkinek - az egyéntől kezdve mindenkinek - van felelőssége is, lehetősége is, meg áldozatvállalási készsége is kell hogy legyen meg képessége is.
Arra gondolok, hogy akkor, amikor egy munkaerőpiacon különféle lehetőségek sorakoznak fel előttünk, és nem biztos, hogy ott helyben és csakis azok, amelyek nekünk megfelelőek, hanem egy picit arrébb, akkor az is áldozatvállalás az egyén részéről, ha elgondolkodik azon, hogy van-e képessége, lehetősége, majd szándéka, mondjuk, a mobilitás tekintetében. Sokszor azzal találom magam szemben, hogy az egyes embernek képessége még lenne is, adott esetben lehetősége is, de szándéka nincs arra, hogy 50 vagy 100 kilométerrel arrébb munkát vállaljon. Nem egyszerű ez, én ezzel teljesen tisztában vagyok. Nem könnyű mindennap két órával - eggyel - korábban felkelve elindulni, és máshol szerepet vállalni.
De azt gondolom, hogy nem azt a világot éljük - nem most: 16 éve nem azt a világot éljük -, ahol az a fajta foglalkoztatási forma és lehetőség áll rendelkezésünkre, mint amit oly sokszor szidunk itt, a Parlament falai között is, adott esetben közösen. Azt gondolom, hogy egy más világhoz másfajta alkalmazkodókészséggel felruházkodott emberekre is szükség van, nem csak kormányokra, másfajta gondolkodású kormányokra. Úgyhogy azért a közös áldozatvállalás tekintetében szeretnék elgondolkodtatni mindenkit.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
