GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az élet produkálja ezt, amit Czomba képviselőtársam mond, nem lehet kizárni, hogy vannak olyan munkáltatók, akik ezt teszik, de még egyszer szeretném jelezni, monitoringozási adatok, mérési-utánkövetési adatok támasztják alá, hogy akinek van esélye és lehetősége önmagát megpróbálni, önmagát megmutatni, azoknak a fiataloknak - vagy éppen bértámogatás keretei között nem csak épp fiataloknak - nagyjából a 60 százaléka képes megragadni támogatások nélkül is a munkáltatóknál. Tehát nem minden munkáltató gondolkodik úgy, hogy csak és azért foglalkoztatok valakit, mert kapok támogatást utána, majd amikor a támogatás csökken vagy lejár, akkor őt félretolom, és majd megyek egy másik ember után, akiért megint csak támogatást kapok. Vannak ilyenek is, de jelzem még egyszer: a 60 százalék azért egy mértékadó hányad, ha az meg tud maradni támogatás nélkül is, mert egyszer volt rá szüksége, hogy lehetőséget kapjon, hogy támogatást kapjon annak érdekében, hogy önmagát meg tudja mondani, és azt hiszem, ez fontos.
Használt egy számadatot Czomba úr, 2002-t és 2005-öt viszonyította, és azt mondta, ha jól emlékszem, hogy ezer fő különbség volt a férfiak foglalkoztatásában. Igen, de 30 ezer fő különbség volt az összes foglalkoztatásbővülés tekintetében. Tehát lehet úgy is ezerről beszélni, hogy nem az egész foglalkoztatotti kör bővüléséről szólunk, meg lehet úgy is 30 ezerről beszélni, hogy a teljes foglalkoztatotti bővülési számokról beszélünk. Ugyanis 2002-ben a foglalkoztatotti szám éves szinten 3 millió 871 ezer volt, és 2005-ben pedig adjunk hozzá 30 ezer főt, és akkor kijön rögtön, hogy 3 millió 901 ezer fő.