BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Nagyon fontos törvényjavaslatról tárgyalunk, hiszen hazánkban több ezer fogyatékos, illetve fogyatékkal élő ember és több ezer olyan család van, ahol fogyatékos a családtag vagy fogyatékkal született a gyermek, illetve valamilyen baleset kapcsán azzá vált.
Nemcsak hazánkban fontos az, hogy hogyan élnek, milyen körülmények között azok a gyermekek, illetve azok a felnőttek, akik valamilyen fogyatékossággal kényszerülnek együtt élni, hanem fontos ez az egész Európai Unióban. Bizonyára önök is megkapták már azt a meghívót, amelyik március 5-én a “2007 - egyenlő esélyek mindenki számára” európai év magyarországi nyitó rendezvényére invitálja a képviselőket és a résztvevőket. Ebben a meghívóban szerepel többek között az is, hogy az európai év célja, hogy az Unió polgárai még inkább tisztában legyenek az egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentes élethez kapcsolódó jogaikkal és kötelezettségeikkel. A kitűzött célok elérése érdekében a 2007-es év során figyelemfelkeltő akciókra, találkozókra és eseményekre, információs, népszerűsítő és oktatási kampányokra, valamint kutatásokra és tanulmányok elkészítésére kerül sor.
A meghívó természetesen nem említi a törvényhozást és a törvényhozással kapcsolatos feladatokat, de nekünk, képviselőknek az a feladatunk és kötelességünk, hogy a törvényhozás során gondoskodjunk azokról a honfitársainkról, akik erre joggal számítanak, és tegyük hozzá, rá is szorulnak.
A benyújtott törvényjavaslat, amelyet ma itt tárgyalunk, többek között foglalkozik a korai fejlesztéssel, illetve az ehhez kapcsolódó feladatokkal is.
(18.50)
Ezt én nagyon helyesnek tartom, hiszen a korai fejlesztésre mérhetetlenül nagy szükség van, sőt évről évre egyre több család veszi igénybe, illetve szorul erre a korai fejlesztésre.
Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre több olyan kisbaba születik meg és marad életben, akik néhány évvel ezelőtt vagy akár tíz évvel ezelőtt is bizonyára nem maradtak volna életben. De ez még kevés ahhoz, hogy beilleszkedjenek a gyermekek közösségébe, illetve a későbbiek során önmaguk számára is értelmes feladatokat, munkát találjanak, és azt el is tudják látni. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükséges ez a bizonyos korai fejlesztés, ami egyrészt a koraszülötteket ellátó kórházi osztályon vagy a koraszülötteket ellátó kórházban ellátott feladatokból, terápiákból áll, illetve a pedagógiai intézet égisze alatt vagy más megoldás keretében végzett fejlesztési munkából.
A probléma ezzel kapcsolatban az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma ennek a korai fejlesztésnek a szolgáltatási színvonala, a szakmai felügyelete, irányítása közel sem egységes. Más-más módon, más-más eszközökkel próbálják meg ellátni ezt a feladatot a megyei önkormányzatok, illetve a kistérségekben létrehozott intézmények vagy az intézményekhez sorolt feladatokat ellátó személyek. Ennek az egyik legnagyobb problémája - az egységes szakmai irányítás és kontroll mellett -, hogy a pénzügyi források, amelyekről egyébként már az előző hozzászólásokban is gyakorta szó esett, nem állnak megfelelő módon rendelkezésre. Nagyon szűkös keretek között tudják a feladatukat elvégezni, ez pedig oda vezethet, hogy nem kapják meg a gyermekek azokat a szolgáltatásokat, azokat a fejlesztéseket, amelyekkel megelőzhetővé válna az, hogy később, akár amikor már eléri a kamaszkort vagy amikor felnőtté válik, olyan állapotba kerüljön, hogy egy életen át tartó intézményi ellátásra szoruljon. Hihetetlenül sok családi tragédiát és bánatot okoz a szülőknek az, hogyha a gyermeküket nem tudják megfelelő módon ellátni, mert ezzel a megelőző ellátórendszerrel gyakorlatilag nagyon sok gyermeken és családon lehetne segíteni úgy, hogy ne váljanak egy életen át olyan sérült emberekké, akik a szülők halálát követően egyedül nem lesznek képesek megbirkózni a mindennapi feladatokkal.
Ez a törvényjavaslat arról is szól, hogy a vonatkozó jogszabályok szerint a korai fejlesztésen túlmenően a szakképzésben, a felnőttképzésben, továbbá a felsőoktatásban is vegyen részt a fogyatékos személy. Én szeretném arra is felhívni az önök figyelmét, hogy vannak olyan sérült gyermekek, akik középsúlyos értelmi fogyatékosok, illetve ezen belül esetleg még más sérüléssel is küzdenek, mozgáskorlátozottak, gyengén látók vagy siketek. Ezeknek a fiataloknak vagy gyermekeknek az ellátása egy meghatározott korig bentlakásos intézményekben, iskolákban történik. De mi van akkor, amikor elérik azt a bizonyos életkort, ami után az iskola falai közül kikerülnek a most már fiatal felnőttek? Nincsen olyan intézményrendszer, amelyik az ő foglalkoztatásukkal, foglalkozásukkal, a megtanult készségek szinten tartásával foglalkozna. Nagyon sok olyan eset van, sok olyan helyzetről tudok, hogy a fiatal visszakerül abba a kis községbe vagy faluba, ahonnan bekerült az iskola falai közé, és ott a hosszú, küzdelmes évek önfeláldozó és fáradságos munkájával megszerzett készség sajnos leépül, mert nincsen senki, aki megfelelő szakmai tudással, felkészültséggel a fejlődését segíthetné. Miközben örvendetes, hogy ez a törvényjavaslat ezzel foglalkozik, de nagyon-nagyon hiányolom belőle azt, hogy nem esik szó arról, hogy ezt milyen feltételekkel, milyen szervezet, milyen pénzügyi forrásokból fogja ellátni a jövőben.
És röviden, már többször szó volt itt az akadálymentesítésről, ehhez szeretnék még röviden néhány dolgot elmondani. 2005-ben volt egy pályázati lehetőség, amelyben az intézmények akadálymentesítésre pályázhattak. Több intézmény összefogott, közös pályázatokat nyújtottak be, megnyerték, megcsinálták a külső akadálymentesítést. Ez volt az első ütem. A pályázat eredetileg három ütemben volt meghirdetve. A második ütemben további folytatásról nem tudnak az intézményvezetők, ami a belső akadálymentesítést, illetve annak a kiépítését és folytatását tette volna lehetővé. Mert nem elég az intézménybe bejutnia, mondjuk, egy iskolába egy vak vagy gyengén látó gyermeknek, hanem az épületen belül is el kell tudni igazodnia, és ott is igénybe kellene tudni vennie azokat a feltételeket, amelyek a tanulását elősegítik. Én nagyon szeretném, hogy amikor a vita lezárul, az államtitkár úr a viszontválaszában tájékoztatna bennünket arról, hogy mi történt ezekkel a lehetőségekkel, csak tájékozatlanságból nem tudnak róla az érintettek, avagy valóban valamilyen oknál fogva elcsúszott ez a program.
Röviden összefoglalva: a törekvéssel egyetértek, de a feltételek ezeknek a céloknak a megvalósításához hiányoznak vagy hiányosak. Akkor lenne ez kerek egész, hogyha ezek a feltételek, nevezetesen a pályázati (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) lehetőségek és a pénzügyi források is legalább megemlítésre kerültek volna.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
