BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én olyan szempontból kívánok néhány kérdést körüljárni, amiket itt már a vezérszónoklatok során és az előbbi vitában is hallottunk, nevezetesen, hogy ez a jogszabály nagy többséggel lett elfogadva, hogy ez mindenféleképpen egyeztetve volt a fogyatékosszervezetekkel, és hogy itt majd a jövőben különféle ágazati jogszabályokban minden rendezve lesz. Ilyen szempontból próbálom ezt a kérdést megközelíteni, hogy ez mennyire biztonságos nekünk.
Az tény és az igaz, hogy a törvény szövege köröztetve volt a fogyatékosszervezeteknél, tettek is javaslatokat, ebből néhány bele is került, igen ám, csak a dolog lényege az, azt, hogy mi kerül módosításra, a kiküldő határozta meg, nem pedig fordítva volt a dolog, hogy megkérdeztük volna őket, hogy mit kellene módosítani. Ha az utóbbi szerint történt volna, akkor azt mondom, hogy rendben van a dolog.
A következő problémákat látom. Az egyik az, hogy ennyi idő után, és ha már a köztársasági elnök úr visszaküldése után eltelt egy év, és egyébként közben el lett fogadva egy esélyegyenlőségi törvény, el lett fogadva egy egyenlő bánásmód törvény, meg egyébként most éppen esélyegyenlőség éve van az Unióban, azt gondolom, lehet hogy szerencsésebb lett volna egy kicsit átgondolni azt, hogy a jelenleg hatályban lévő fogyatékosügyi törvény egyáltalán szellemében igazodik-e ehhez a kérdéshez, mennyire kezeli integratív módon a fogyatékosság kérdését. És akkor itt azt kell megállapítani, hogy az a definíció, hogy mit értünk az alatt, hogy fogyatékos, még ezt a régi hozzáállást tükrözi, hogy orvosi szempontból próbálunk meg közelíteni.
Én azt gondolom, sokkal szerencsésebb lenne, ha olyan szempontból közelítenénk meg ezt a kérdést - és egyébként hasznosabb és elfogadhatóbb lenne a fogyatékos vagy korlátozottsággal élő emberek számára is, az európai gyakorlatnak megfelelően, államtitkár úr -, ha figyelembe vesszük azt, hogy ezeknek az embereknek a java része nem tartja magát fogyatékosnak, hanem úgy gondolja, hogy egyébként teljesen egyenértékű tagja a társadalomnak, a családjának, a környezetének, és mi pedig egyfajta címkét teszünk rá. Másrészt pedig nincs igazán beleszólása abba, amikor a folyamatok elindulnak, hogy róla mit állapítanak meg, hogy fogyatékos vagy nem fogyatékos, hogy mit akar ő az életében egyáltalán csinálni, mert elindul egy kérelem, aztán valami őröl, és a végén lesz valami.
Tehát azt gondolom, ha abból a szempontból közelítenénk meg ezt az általános definíciót - és elfogadom azt, hogy ez a jogszabály most szóljon arról, hogy egy általános elvet fogalmazzunk meg, egy generatív jogszabályt, és utána majd ágazati ügyekben a részleteket szabályozzuk vagy pontosítjuk -, hogy azoknak az alapvető emberi jogoknak a gyakorlásában, amiről most már tudjuk, hogy alapvető emberi jogok, és ezek közül különösen kiemeljük a szabad mozgáshoz való jogot, az önálló életvitelhez való jogot és a munkavállaláshoz való jogot - tehát azt mondjuk, ezek különösen -, az ő egyébként különféle fajta korlátozottságai, mennyire befolyásolják az ő mindennapi életüket. Ha ebből a megközelítésből indulunk ki, akkor társadalmi szempontból közelítjük meg ezt a kérdést, nem orvosi szempontból, és sokkal könnyebb ezt a kérdést magukkal az érintettekkel is kommunikálni és megbeszélni, hiszen ez az az orvosi típusú megközelítés, ami most leírva vagyon, a véleményem szerint kissé diszkriminatív, ráadásul nem is fér bele minden olyan eset, amelyik éppen itt támogatásra lenne ildomos.
A másik ilyen kérdés: amikor nekiálltunk annak a megfogalmazásnak, illetve akik készítették a javaslatot, hogy közszolgáltatás, ezt nagyon nehéz megfogalmazni, és a tárca előszeretettel hivatkozik mindig az Unióra. Az Unió a közszolgáltatás fogalmát nem használja, hanem azt a fogalmat használja, hogy közszolgáltatásra kötelezett. Azt gondolom, ha itt is ebből indulunk ki, kicsit tisztább képet kaphattunk volna, és nem fordulna elő az - és ez tényleg egy kicsit szélsőséges példa -, hogy a mostani közszolgáltatás címszó alatt, mondjuk, a rendőrség részéről a gumibotozás például közszolgáltatásnak minősül, mert azt mondja, hogy minden tevékenysége az a rendőrségnek. Azért itt valami probléma van, de ez tényleg.
A másik ilyen kérdés a társfinanszírozás és a finanszírozás kérdése, ami arról szól, hogy a jogszabály azt mondja, ezt egyértelműen uniós források fogják támogatni. És sehol nem jelenik meg - azon kívül, hogy majd az önkormányzatok ennyi és annyi önrészt kell hogy hozzárakjanak -, hogy a kormányzat mennyi pénzt szán ennek a törvénynek a végrehajtására vagy egyébként más jogszabályokban megfogalmazottak végrehajtására. Ez egy olyan fajta sugalmazásnak tűnik, mintha a magyar állam az adófizetők pénzét erre a célra nem nagyon akarná használni, hanem azt mondja, majd azt az Unió pénzéből megoldjuk. Egy kicsi hozzáragasztással ezt a dolgot szerintem kezelni lehetne.
(19.50)
És itt jön az a kérdés, hogy mennyire tudjuk majd ennek az egész jogszabálynak, illetve a hozzá tartozó fogyatékosügyi programnak az egész folyamatát látni. Az Uniónak van egy bevált gyakorlata, amire egyébként magyar példa is van, ez az egészségügyi törvény és a nemzeti egészségfejlesztési program példája, ahol egy szervezetileg elkülönült, önálló monitoringrendszer működik a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet keretén belül, civilek bevonásával meghatározásra kerültek a monitorozás szempontjai, és ez szépen rendesen, ami oda tartozik, azt monitorozza, a megfelelő adatokat a megfelelő helyekre eljuttatja.
Tehát hogyha egy ilyen tanács működik, mint amit ez a jogszabály is leír, lehet, hogy célszerű egy ilyet mellérendelni, és akkor a fogyatékosügyi törvényt, a fogyatékosügyi programot és egyébként mindent, ami ehhez kapcsolódó dolog, azt lehet monitorozni és folyamatában tudjuk látni, és akkor nem okoz esetleg problémát az, hogy kétévente kell-e beszámolni, mert akkor évente a monitorozásnak az eredményeit tudja a parlament értékelni. Ez egy fontos kérdés, mert egyébként akkor menet közben nem lehet módosítani, ha netán nem abban az irányban vagy abban az ütemben történik, mint ahogy elképzeltük.
Ide kapcsolódik még az a kérdés is, hogy ha már egy ilyen nemzetközi év van, mindig az a probléma, hogy ágazati szabályok szabályoznak nagyon sok mindent, és maga a fogyatékosság definíciói is teljesen különbözőek minden ágazati jogszabályban. Emiatt nyilván az ellátások is úgy szerveződnek, úgy tudnak szerveződni, hogy maradnak lyukak. Lehet, hogy célszerű lenne az, ha már egy ilyen év van egyébként Magyarországon is vagy az Unióban, akkor ennek a jogszabálynak a hatályba lépését követően, mondjuk, egy záros határidőn belül a kormányzat végezze el az összes, egyébként fogyatékos embereket érintő rendelkezéseket tartalmazó jogszabályoknak az összhangvizsgálatát ezzel a magtörvénnyel vagy központi törvénnyel vagy alaptörvénnyel. Mert módosítottuk ezt is, aztán van egyenlő bánásmód törvény, van nagyon sok minden, és az ágazati jogszabályok úgy vannak, és történik néha valami az egyes kérdésekben. Tehát célszerű lenne ezt az egészet akkor valamiféle harmóniába rendezni, hogy mindenki lássa, hogy akkor melyik területen pontosan mit is jelent az, hogy fogyatékosok és azoknak az esélyegyenlősége.
Tehát ha ezeket a hiányosságokat lehet pótolni, és ehhez egyébként módosító javaslatokat is adtunk be, én azt gondolom, hogy támogatható maga a jogszabály, hiszen a szándék, amit hallunk, az jó, azzal nincs is probléma, csak azt nem látjuk és azoknak a garanciáit nem látjuk, hogy igazából ez ténylegesen, komplex módon lesz kezelve. Mert jelen pillanatban azért az látszik, hogy az ágazatok között van olyan ágazat - mondjuk úgy, hogy van olyan, mert a “vannak” az túlzás, tehát van olyan ágazat -, amelyik jelentős lépéseket tesz, lehet, hogy azért, mert egyébként neki elkülönített forrásai vannak, ez a foglalkoztatási ágazat, de például az egészségügyi ágazatban azért elég diszkriminatív állapotok uralkodnak fogyatékos társainknak a szolgáltatások igénybevétele tekintetében.
Vagy mehetnénk tovább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ebben a kérdésben… Köszönöm szépen, majd kétpercesekben. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
