CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Rádióhallgatók! Nekik kell hogy mondjam azt a mondatot, hogy ha nem tudnák, akkor ezt a törvényjavaslatot egy évvel és hat nappal ezelőtt az Országgyűlés 342 szavazattal, kormánypárti és ellenzéki szavazatokkal egyszer már elfogadta. Ez a vitából nem derült ki, de úgy tűnik, hogy nem vagyunk képesek kilépni abból a kerékvágásból, hogy ha a kormány valamit javasol, akkor az ellenzék csípőből tüzel rá, még akkor is, ha egyébként egy évvel ezelőtt, mondjuk így, zeneszóval megszavazta.
Érthetetlen számomra éppen ezért az ellenzéki képviselők helyenként dühödt, helyenként nem megalapozott támadása, amikor saját szavazataik ellen fordulnak egy év leforgása alatt. Merthogy mi is történt? Azt a törvényjavaslatot, amelyet egy évvel ezelőtt elfogadtunk, a köztársasági elnök úr azért küldte vissza, mert túl távolinak tartotta a határidőket benne. Ezeket a határidőket közelebb hoztuk. Ha távolságban mérhetném, akkor 2006-hoz képest 2013 volt az akkori elfogadott törvényjavaslatban, hét év, ezt soknak tartotta a köztársasági elnök úr. Most 2007-hez képest 2010 a távolság, ez három év. Tehát több mint a felére lecsökkentettük. Ugyanakkor kinyitottunk egy újabb lehetőséget, ami nevezetesen nem egyszerűen akadálymentesítést jelent, hanem az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségét a közszolgáltatások terén.
Teljességgel érthetetlen azon hozzászólások motivációja, amelyek azt mondják, hogy vissza kéne vonni ezt a törvényjavaslatot, meg nem kéne elfogadni, meg a bizottsági vitában meg kellett volna állítani. Akkor úgy kell ezt érteni, képviselő hölgyek és urak, hogy akkor nem kell idejekorán ezt a bizonyos egyenlő esélyű hozzáférést teljesíteni Magyarországon? Hogy nem kell előrehozni a határidőket? Hogy nem kell forrást biztosítani az akadálymentesítés új határidejéhez? Azt gondolom, hogy nem erre gondolnak. Ezért aztán teljesen érthetetlen és megalapozatlan megítélésem szerint minden ilyen javaslat.
A másik, amit általános megjegyzésként mondanék, hogy ha valaki azt gondolja, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés a közszolgáltatások terén, az akadálymentesítés csak és kizárólag ettől a törvénytől függ, vagy azt hiszi, hogy csak a kormányon múlnak ezek a kérdések, akkor azt hiszem, alapvető tévedésben van, és szerintem nagyon nagyot hibázik, ha ezt akarja elhitetni pont az érintettekkel. Én is meglehetősen csüggedten hallgattam azt a vitát, ami lezajlott a törvényjavaslatról, merthogy ízlésemtől eléggé távol van az, hogy egy ilyen súlyos társadalmi kérdésben, amiben éppen az összefogásnak kéne működnie, a pártok nekiállnak versenyt licitálni, hogy hogyan lehetne irreálisabbnál irreálisabb időpontokat, szituációkat, helyzeteket és költségeket előállítani, ki lesz jobb a versenyben, aki elnyerheti ennek a 600 ezer embernek és családjának a rokonszenvét, mert ki tud még nagyobbat mondani a másiknál. (Pettkó András, Borsos József: Semmi ilyesmit nem mondtunk.)
Azt gondolom, hogy ez egy ízléstelen vita. Annak van jövője és az a jövő, ha olyan szabályokat alkotunk, amelyek betarthatók, ha olyan források kerülnek e törvény mögé, ami alapján a törvényben megfogalmazott követelmények teljesíthetők. Ha ebben jeleskedünk, akkor szerintem többet teszünk, mintha versenyt licitálnánk abban, hogy ki tud többet ígérni, és azután majd nem teljesíteni. Ez egy reálisan teljesíthető törvényjavaslat, a hozzárendelt forrásokkal együtt. A vitában néhányan megkérdezték, Borsos József, Firtl Mátyás és mások, hogy hol van és mennyi a forrás. Természetesen nem kell itt lenni a törvényjavaslat nyitó vitájánál, ahol egyébként a bevezetőmben elmondtam az összegeket. De ha már valaki kérdezni akar, akkor először olvassa el az Országgyűlés jegyzőkönyvét, és ha abban sem talál választ, akkor utána tegye fel a kérdését.
Megismétlem, amit elmondtam az expozéban, 35 milliárd forint van a regionális operatív programokban és 15 milliárd forint a társadalmi infrastruktúra-fejlesztési programban. Tehát 50 milliárd forint van e törvény mögött. És ha a képviselő urak azt kérdezték, hogy miért most került a törvényhozás elé, mert most vagyunk abban a helyzetben, hogy az operatív programokban meg tudtuk tervezni a forrást ezek mögé a szándékok mögé. Ez egy reális, pénzzel, forrásokkal alátámasztott törvényjavaslat.
Ami az előkészítést illeti, Hirt Ferenc komoly kritikákat fogalmazott meg az elmúlt alkalommal még a vezérszónoki körben, és most felvetette, hogy miért csak négy oldal az egész törvényjavaslat. El szeretném mondani, hogy a törvénytervezetet közigazgatási szakemberek, rehabilitációs szakmérnökök, a fogyatékos személyek országos érdek-képviseleti szerveinek képviselői, köztük kerekes széket használó mozgássérült személyek készítették elő. A törvénytervezet első változatát hét regionális konferencián egyeztettük a régió fogyatékos személyeknek szolgáltatást nyújtó vagy érdekeiket képviselő helyi szervezeteivel. A regionális értekezleteken összesen mintegy 700-1000 ember vett részt, az ő javaslataik alapján állt össze. Ez alapján azt kell hogy mondjam, hogy az a kritika, hogy ez nem volt rendesen előkészítve, nem túlzottan megalapozott.
(20.30)
Olyan kollégái vagy olyan sorstársai vettek részt a törvényjavaslat előkészítésében, akiknek a munkáját nem lehet egyszerűen félresöpörni. Lehet, hogy nem ért velük egyet, ezt kétségtelenül el tudom fogadni, sőt a lehető legtermészetesebb, de nem tudomásul venni majdnem ezer ember szakmai munkáját, azt gondolom, hogy nem méltányos az Országgyűlés falai között.
Ebből következik, hogy eszünkben sincs visszavonni a törvényt, hiszen a visszavonás azt jelentené, hogy továbbra is csak az épületek akadálymentesítésére koncentrálunk. Ha a törvény nincs, akkor ennek hiányában nem tudunk a jog erejével olyan kötelezettségeket megfogalmazni pályázati dokumentációkban, amelyeket a látássérült, a hallássérült, az értelmi fogyatékos vagy az autista emberek érdekében kívánunk megfogalmazni.
Ami a határidőket illeti: annyi feladat vállalását írja elő a törvény, amennyinek a teljesítéséhez a források rendelkezésre állnak. 2010 olyan vállalható határidő, amikor az összes épületben hozzáférhetővé válhatnak a közszolgáltatások. Körülbelül 4000-4500 ilyen intézményről van szó a kormányzati intézményrendszerben, a forrást a társadalmi infrastruktúra operatív program és a közép-magyarországi operatív program tartalmazza, a szociális terület akadálymentesítését szolgáló fejezeti kezelésű előirányzat mellett. Az önkormányzati felelősségi körbe tartozó körülbelül 28 ezer épületből 2005. december 31-én 5 ezer épületet mondtak akadálymentesnek. Jelen előterjesztés a hét regionális operatív programban mintegy 35 milliárd forint forrás biztosításával körülbelül 9 ezer további épület akadálymentesítését írja elő.
Ami a forrásfelhasználás szakszerűségét illeti, segítséget a pályázóknak: azt szeretném mondani, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeinek a megteremtését, az eredményes pályáztatást központilag szervezett szolgáltatással fogjuk segíteni, a társadalmi megújulás operatív programban ez már szerepel.
Ami az önrészt illeti - többen felvetették -: fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a jogszabálytervezet nem mond semmit az önrészről, arról csak az indokolásban lehet egy rövid összefoglalást olvasni. Az önrész tényleges mértékéről a pályázati csomagokban fogunk rendelkezni. Úgy tervezzük, hogy az önrész tényleges mértéke több tényező figyelembevételével kerüljön meghatározásra. Ilyen tényező a település nagysága, a település besorolása a hátrányos helyzetű települések közé, az akadálymentesítendő épület alapterülete és a szintek száma, illetve az elvégzendő feladat nagysága, fizikai vagy kommunikációs akadálymentesítés szükségessége.
Fontos továbbá tudni - és itt csak annyit, hogy nem feltétlenül mindig központi források kellenek az akadálymentesítéshez -, hogy 2005-ben az önkormányzatok közel 1500 épületet akadálymentesítettek úgy, hogy ahhoz kifejezetten az akadálymentesítésre kiírt pályázatból egyáltalán nem vettek igénybe támogatást. Ezért azt gondolom, hogy nem lehet az önrészről szóló vitát sematikus, egyszerű számokkal és egymondatos ítéletekkel elrendezni, sokkal bonyolultabb ügyről van szó. Egy hátrányos helyzetű önkormányzat vagy kistérség pályázatánál egészen más önrészt kell elvárni, mint egyébként egy jó forrásszerkezettel bíró, mondjuk, megyei jogú város pályázatánál. Nem ugyanazok az épületek, nem ugyanolyanok a szolgáltatások, nem ugyanolyan akadálymentesítésről van szó, ezeket mind-mind a pályázati csomagokban lehet tisztázni.
Ami az akadálymentesítés megvalósításának problémáit illeti, itt Hirt képviselő úrral szeretnék egyetérteni: az akadálymentesítés megvalósítása során felmerülő problémák valódi problémák, én is azt gondolom, hogy igen sok tennivalónk van még a tervezés, az engedélyeztetés és a kivitelezés során. Ezeknek a problémáknak a megoldása azonban, azt gondolom, hogy nem ennek a jogszabálynak a feladatkörébe tartozik, hanem a jogszabályok érvényesítése, a végrehajtás kérdése, nem pedig a jogszabályalkotás területe.
Ami a személyi segítséget illeti: a személyi segítséghez való jog deklarálása eddig hiányzott ebből a törvényből. Lehet úgy csinálni, mintha nem így lenne, de ez eddig hiányzott ebből a törvényből. Pontosan azért raktuk bele, mert azt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, az ÉFOÉSZ és az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete kérte. Ha önök elutasítják a törvényt, ezt a kérést utasítják el.
A részletes szabályokat egyébiránt a szociális törvény és annak végrehajtási rendeletei tartalmazzák - ezt mondanám Puskás képviselő úrnak - alapvetően a támogató szolgálatokról szóló paragrafusokban, ezért nem itt kell szabályozni, mert létezik rá szabályozás a szociális törvényben; a 1993. évi III. törvényt tessék megnézni, és megtalálja.
Ami az ütemezést illeti: sok kritika, megjegyzés hangzott el a törvényjavaslatban található táblázat tekintetében. Néhány dologra szeretném felhívni a figyelmüket a táblázat értelmezéséhez, és akkor lehet, hogy ezektől a súlyos kritikáktól el fognak tekinteni. Az egyik, ami a középfokú intézményeket illeti - mert többen mondták, hogy a középiskola miért csak a megyéknél szerepel -: ha felütik az önkormányzati törvényt, a 1990. évi LXV. törvényt, akkor azt fogják látni, hogy a középfokú oktatás megyei kötelezettségű feladat. Természetesen vállalhatják nem megyei önkormányzatok is, de kötelező feladatként a megyéknek van szignálva. Hova telepítsük akkor ezt a kötelezettséget, mint amit az önkormányzati törvény telepít? Ugyanez igaz a gyermekvédelmi szakellátás, a szociális szakellátás, az egészségügyi szakellátás kérdésére, hiszen ezek nem a települési önkormányzatok feladatkörébe tartoznak, hanem a megyei szinthez tartoznak, ezért szerepelnek ott, és ezért nem szerepelnek annál kisebb települési létszámoknál és települési önkormányzatoknál, semmi már oka nincs, csak oda címeztük a kötelezettséget, ahol egyébként a feladat van.
Ami a kormányzati felelősségi körbe tartozó épületeket illeti: ott valóban nincs ütemezés, hiszen - ahogy ezt Béki Gabriella képviselő asszony is megfogalmazta - az ilyen típusú feladatmegrendelés nem törvényi műfaj, az egy előírás, amit a kormánynak be kell tartania a saját szervezeti keretein belül. Ami az önkormányzatokat illeti, ott nem tudom, tudják-e a képviselőtársak, hogy kétezer fő alatti lélekszámú településből Magyarországon 2349 létezik, így minden egyes akadálymentesítendő közszolgáltatás megjelölése 2349 kötelezést jelent, amihez ha csak 2 millió forintos központi támogatás biztosítását tesszük hozzá, az máris 4,7 milliárd forint forrás előteremtését jelenti. Nem véletlen tehát, hogy a fogyatékos személyekkel való egyetértésben kettőt jelöltünk meg, az egészségügyi alapellátást és az önkormányzati ügyfélszolgáltatást, hiszen ez máris 9,4 milliárd forintot jelentett.
El kell mondjam önöknek, hogy az érintett érdek-képviseleti szervezetek lényegesen körültekintőbb és méltányosabb vitát folytattak erről a kérdésről, és nem azt követelték a kormánytól, hogy oldjon meg egy hét alatt vagy egy év alatt mindent, hanem egymással összevetették, fontossági sorrendbe tudták tenni az elvégzendő tennivalókat. Ennek hatására került így a törvényjavaslatba a táblázat, nem pedig a kormány saját, egyszerű önkénye vagy szándéka alapján.
Hozzá kell tennem még azt is, hogy akadálymentesítés, egyenlő esélyű hozzáférés a közszolgáltatásoknál nemcsak úgy valósul meg, hogy most előírjuk például az önkormányzatoknak vagy a kormányzati szervezeteknek, és hogy hozzárendelünk forrásokat, hanem úgy is, hogy nem épülhet egyetlenegy olyan épület se Magyarországon a jövőben, európai uniós támogatásból meg különösen nem, amelyik nem akadálymentes. Ezért tehát azt kell mondjam, hogy lényegesen több forrása és költsége van az akadálymentesítésnek és az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésének, mint amennyit mi most itt a vitában felölelhetnénk, mert 2013-ig, ami létezik forrásfelhasználás az uniós pénzekből - ami nem kevés, mert 8000 milliárd forintról beszélünk -, ha az épületben, szolgáltatásban jelenik meg, az nem jöhet másként létre, csak akadálymentes módon, ezért érdemes erre is odafigyelni.
(20.40)
Ezért például az a több száz általános iskola, óvoda, bölcsőde, amelyik felújításra, kialakításra kerül, mind-mind már akadálymentesen fog megtörténni. Most csak azokról beszéltem, amelyekhez a kormány forrást biztosít, és nem beszéltem arról, hogy egyébiránt egy helyi közösségnek, egy önkormányzatnak is, azt gondolom, eszébe kell jutnia, hogy ha meg lehet egyszerű eszközökkel oldani egy akadálymentesítést, akkor nem biztos, hogy meg kell várni hozzá egy központi pályázatot, van neki is felelőssége megoldani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek mellett is köszönöm azt a felelősségvállalást, amit az általános vitában számosan kifejtettek, megfogalmaztak. Bízom benne, hogy a részletes vitában egy sor eddig vitatott ügyben közelebb kerülnek majd az álláspontok, és talán a politikai pártok versengéseiket távol tudják majd tartani ettől a témától, mert azt gondolom, hogy nem itt kell politikai versenyfutásba kezdeni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
