DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosítása már másodízben kerül a parlament elé. A legfajsúlyosabb és hangsúlyosabb része az, hogy megcélozza a 2005 végén lejárt akadálymentesítési határidő újrarendezését. Azt gondolom, ezt valamennyien, akik érzékenyen figyeljük környezetünkben a fogyatékkal élő embertársainkat, fontosnak tartjuk, hisz sok minden történt ugyan az 1998 óta elfogadott törvény kapcsán, ugyanakkor a valamilyen fogyatékkal élő embertársaink még nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel az élet minden területén, mert ennek még nagyon sok feltétele hiányzik.
Mégis előrelépésnek tartom azt, hogy az 1998-ban elfogadott törvény kapcsán mind a kormányzat, mind az önkormányzatok, a hivatalok, de talán fontosabb az, hogy az egész társadalom felelősségérzete, gondolkodásmódja megváltozott. A társadalom szemléletváltását segítette az, hogy az érintettek, a hozzájuk kapcsolódó civil és érdekvédelmi szervezetek folyamatosan konzultálva a kormányzattal, szakmai véleményükkel jelen vannak a döntések előkészítésében, a törvényalkotás folyamatában, valamint annak ellenőrzésében és végrehajtásában is, és egyre több szakmailag megalapozott, alátámasztott, az érdekeltek részéről megfogalmazott véleménnyel segítik a törvényhozás, a kormányzat munkáját.
Egyetértek a köztársasági elnök úrnak azzal a kezdeményezésével, hogy átgondolásra visszaadta a törvényhozásnak az említett és előttünk lévő törvényjavaslatot, hogy egy picit átgondoltabb, szorosabb határidővel rávegyen bennünket - minket, törvényhozókat, a kormányzatot és az önkormányzatokat - arra, hogy a valós, reális helyzetnek megfelelően gondoljuk át, hogyan lehet a feladatokat és a meglévő - s közben európai uniós pénzekkel kibővülő - forrásokat úgy összehangolni, hogy azt a feladatsort, amit az előttünk fekvő törvényjavaslat és melléklete, a táblázat tartalmaz, haladéktalanul végre tudjuk hajtani, illetve, hogy a meglévő határidőket ne kelljen újra módosítani.
(18.40)
Több képviselőtársammal ellentétben én pozitívnak tartom azt, hogy a törvény csak annyit vállal fel, és csak annyi feladat előírását vállalja, amennyinek a teljesítéséhez a források rendelkezésre állnak. A kormányzati felelősség hatáskörébe tartozó épületek, szolgáltatások esetében ez a határidő 2010, ugyanakkor azt gondolom, hogy ha ekkorra valóban hozzáférhetővé válnak azok a közszolgáltatások, amelyeket a kormányzatnak, illetve a most átalakulóban lévő kormányzati intézményrendszernek teljesíteni kell, akkor megnyugtató lesz ez a közel négyéves lehetőség. Körülbelül 4000-4500 intézmény esetében erre a forrást a társadalmi infrastruktúra operatív program és a közép-magyarországi operatív program tartalmazza. Az önkormányzati intézmények esetében körülbelül 28 ezer épületet tartunk nyilván. Ebből 2005 végéig csupán 5 ezer épületet mondhatunk akadálymentesítettnek. Ez az előterjesztés most megteremti annak a feltételét, hogy a hét regionális operatív programból 35 milliárd forint forrás biztosításával további 9 ezer épületet akadálymentesíthessünk.
Tovább javíthatja a helyzetet, hogy valamennyi épület esetében, amelyik építési engedéllyel rendelkezik, követelmény az akadálymentesítés. Ezzel jelentősen bővülhet az akadálymentesített épületek száma, annál is inkább, hiszen a regionális operatív programokban a humán infrastruktúrát szolgáló beruházásoknál is csak az építési törvény betartásával épülhetnek új épületek, illetve hajthatnak végre rekonstrukciót. Ez a horizontális megközelítés az operatív programok többségét és a szakmai programok többségét is áthatja.
Kritika érte a törvénynek azon részét, amely mellékletben, táblázatban tartalmazza azt, hogy mely épületeket és milyen időütemezésben kell az önkormányzatoknak akadálymentessé tenni, illetve kritika érte azt a részét is a törvénynek, amelyben az önkormányzatok önrészének nagyságát taglalja. Ezzel szemben én úgy vélem, felelős gondolkodásmód jelenik meg abban, hogy egységes és egészséges arányt kíván kialakítani a rendelkezésre álló források, az önkormányzatoktól megkövetelhető önrész és az épületek száma között. Felelősen gondolkodó törvényhozó tanul a korábbi gondokból, és úgy tervez, hogy azt teljesíteni is tudja a megadott határidőre.
Az önkormányzatok önrészének meghatározásánál, úgy gondolom, majd a pályázatok kiírásánál, ahogy említettem, az operatív programok keretében történik ez, ott lehet mérlegelni és differenciálni az önrész tényleges mértékének a meghatározásánál, például a települések nagysága szerint vagy aszerint, hogy hátrányos helyzetű térségben helyezkedik-e el vagy nem az adott település.
Itt jegyezném meg, hogy amint már említettem a hozzászólásom elején, az a felelős gondolkodásmód, ami a ’98-as törvény elfogadása óta azért az önkormányzatokat jellemzi és a társadalmat, az önkormányzatok saját maguk is az ügy fontosságát felismerve önerőből is, százszázalékos önkormányzati beruházásként közel 1500 épületet akadálymentesítettek.
Fontosnak tartom azt, hogy a rendelkezésre álló majdani források szakszerű felhasználásához szakembereket vonjunk be, illetve megfelelő felkészítéssel a társadalmi operatív programban 5 milliárd forintot különítettünk el arra, hogy eredményes pályázatok születhessenek, és a szakmaiságot teljes mértékben tükrözzék a kiírások, illetve maguk a pályázatok.
A vitában jogos aggodalom fogalmazódott meg arról, hogy a jelenleg is hatályos törvények megvalósulása kapcsán számtalan probléma jelentkezik. Úgy vélem, nem lehet ennek a törvénymódosításnak a feladata, hogy ezeket szankcionálja. Az állampolgári fegyelem erősítésével, a jogalkalmazás szakszerűségével, a hivatalok következetes magatartásával, a társadalmi ellenőrzés erősítésével kell ezt javítani. (Babák Mihály: Szöveg, szöveg.) Monitorozásban, értékelő bizottságban, az új pályázatoknál pedig rehabilitációs szakemberek jelenlétével kell biztosítani azt, hogy ne szenvedjenek csorbát a törvényben foglaltak.
Az időbeni ütemezésnél is kialakult a vita. A törvény nem tartalmazhatja azokat a végső javaslatokat és határidőket, amelyek még majd az operatív programok kialakításánál évről évre kerülnek meghatározásra, mondjuk, az akciótervekben. Miután látjuk azt, hogy 2010-ig, illetve 2013-ig minden elvárásnak, ami jogos lenne, a források egy adott keretet szabnak, ezért helyesnek tartom azt, hogy prioritásokat állított fel mind a kormányzati, mind pedig az önkormányzati feladatok ellátásánál a törvény beterjesztője. Fontosnak tartom azt azonban megjegyezni, hogy minden ellenkező állítással szemben ennek a prioritásnak a felállításából a szakmai civil érdekvédelmi szervezetek kivették a részüket.
Tisztelt Ház! Többen felvetették, hogy vonjuk vissza ezt a törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy pontosan a fogyatékkal élő személyek jogait csorbítanánk akkor, ha visszaállna az az állapot, amikor csak kizárólag a fizikai akadálymentesítésről rendelkezik a törvény. Úgy vélem, valamennyiünknek az az érdeke, hogy ez a törvényjavaslat kerüljön elfogadásra, és tegyünk arról, hogy az abban foglalt határidők (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a források rendelkezésre álljanak, átlátható és ellenőrizhető törvényt alkossunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
