GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bernáth Ildikó szavait hallgattam, és nagyon sok igazságot vélek felfedezni az elhangzott gondolatokban, ami persze nem egy-egy ciklusnak szóló, hanem évtizedek múlását vagy mulasztását is magában hordozó történésekkel párosul.
Csak gondoljunk abba bele, hogy akkor, amikor általánosságban, a mindannyiunk által oly természetesnek tekintett sajátossági jegyekkel bíró emberek munkaerőpiacon való elhelyezkedését nézzük, akkor is vannak nehézségek. Hogyne lennének a megváltozott munkaképességgel bíró, a csökkent munkaképességgel bíró vagy épp fogyatékkal bíró emberek esetében!
Még nehezebb talán a helyzet abban az esetben, ha nem fizikai értelemben vett fogyatékosságról van szó, hanem szellemi értelemben vett fogyatékosságról. De ahol, mondjuk, a fizikai értelemben vett fogyatékosság sajátossági jegyei állnak fent, ott sem egyszerű a helyzet. Azt hiszem viszont, hogy e tekintetben vannak pozitív irányú elmozdulások. Vannak olyan, akár tipikusan beruházási jellegű finanszírozási források, vagy ha éppen nem beruházási jellegű, akkor magához az egyénhez illesztett, pozitív diszkriminációval felruházott bértámogatási juttatások, amelyek ha nem is teszik könnyűvé, de megkönnyíthetik vagy könnyebbé tehetik az ilyen sajátossági jegyekkel felruházkodott, megáldott emberek sorsát, elhelyezkedési lehetőségeit.
Persze ezt megelőzően azt is számba kell venni, hogy meggyőződésem szerint ezeknek az embereknek a helyzetbe hozása is nehezebb, már olyan értelemben, hogy a képzésük, az ismeretekhez való hozzájutási lehetőségük is nehezebb. Példák támasztják alá, hogy akkor, amikor 2-3 százalék a képzésben részt vettek aránya ebből a körből, akkor nyilván érthető, amiről beszélek, hogy miért is nehezebb a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük.
Köszönöm szépen.
(19.00)
