GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Lezsák képviselőtársam arról szól, hogy csökkenő esélyek, én meg arról beszélek, hogy a lehetőségek mennyiben mozdulnak előre. Az általam mondottak megvalósult, tényszerű adatokra való hivatkozással párosulnak. Mint mondtam a legelső gondolatomban is - és többször nem kívánom ismételni -: sokkal, de sokkal nehezebbnek tartom a csökkent vagy megváltozott munkaképességgel, a fogyatékkal bíró ember elhelyezkedési lehetőségét, mint az általunk természetesnek vélt sajátossági jegyekkel bírók elhelyezkedését. De ebben a történetben is, ebben a nehéz történetben is közel megduplázódott hat év leforgása alatt a hat évvel ezelőtti és a tavalyelőtti, 2005-ös elhelyezkedési számadat. Azt gondolom, ez nem önmagától történik, hiszen támogatásokon alapul. Azt gondolom tehát, ez mindenképpen eredménynek - ha nem is olyan szintűnek, mint amilyet szeretnénk - könyvelhető el.
A másik oldalról pedig: amikor a különféle támogatások önerőmértékéről szólunk, én mindig azzal találom magam szembe, hogy amikor megváltozott, csökkent munkaképességűek, fogyatékosok támogatásáról szól a történet, a legérzékenyebben nyúl a rendszer ezeknek a folyamatoknak az alakításához. Nem 60 százalékos önerőket, nem 40 százalékos önerőket, hanem 5-10 százalékpontos önerőket kíván meg. Ezt egészíti ki az, ami - ha emlékképeim nem csalnak meg - az egy évvel korábbi költségvetéshez illesztetten az akkori Belügyminisztérium önerő-finanszírozása tekintetében mintegy 50 százalékos többlettel párosulhat lehívható forrásként.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
