LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat címében a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szól, valójában maga az előterjesztés leszűkül az akadálymentesítés problémakörére. Ez persze önmagában is lényeges gond, de nem lehet elhallgatni, hogy az akadálymentesítésnek a polgári kormány alatt elindított lendületét lefékező döntések szervesen illeszkednek a fogyatékossággal élők korábban elért vívmányait évről évre megkurtító, szegényítő döntésekhez.
Ebben az akár embertelennek is nevezhető döntéssorozatban egyaránt felelős mind a szocialista-szabad demokrata többségű Országgyűlés, mind a bizalmukból intézkedő kormányzat. 2007, ahogy többször hallottuk, az Európai Unióban az esélyegyenlőség éve. Az egyenlő esélyek mindenki számára elnevezésű európai év Magyarországon a csökkenő esélyek a fogyatékossággal élők számára elnevezést is megkaphatná. Önmagában már ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése is visszalépést tükröz, mivel azt az állapotot szentesíti, hogy az akadálymentesítésnek a polgári, Orbán-kormány alatt tartott ütemét ez a kormány nem tartotta.
Az előttünk fekvő előterjesztés a távoli időbe tolja ki az Európai Unió előírásaihoz történő megfelelés elérésének az időpontját. Mindez véleményem szerint része annak az általános rossz szemléletnek, amely egyre inkább az érdekérvényesítésre kevésbé képes, kiszolgáltatott népességcsoportokra terheli a költségvetés forrásszerzéseit. Ennek jegyében csökkent az elmúlt években drámai mértékben a gyermekes családok életszínvonala, ennek a szemléletnek a jegyében fizettetnek a nyugdíjasokkal többszörös adókat, másfélszeres gyógyszerköltségeket, vizitdíjakat, és jövőre akár az egyhavi nyugdíjat is felemésztő házadót, ingatlanadót. És ennek a szemléletnek a jegyében csattan a költségvetési megszorítások ostora a fogyatékossággal élők hátán is.
Most a köztársasági elnök úrra hárult a kiszolgáltatottak érdekében történő közbelépés feladata. Ezúton is őszinte köszönetemet kell kinyilvánítanom Sólyom László köztársasági elnök úrnak a törődésért, a megkülönböztetett figyelemért.
Az elmúlt években kialakult fogyatékosellenes döntéssorozat szellemiségéhez illeszkedik ez az előterjesztés is. Például irreálisan magas, 50-60 százalékos önrészt szab meg az önkormányzatok számára. Ismerve az önkormányzatok anyagi nehézségeit, a többségük nehezen tudja vállalni ezt a feltételt, azaz néhány év múlva, pályázat ide, pályázat oda, ismét csak ki kell tolni az akadálymentesítés megvalósulásának időpontját.
(19.10)
Aggasztó, hogy a törvénytervezet oly módon is megelőzi az akadálymentesítés végrehajtásának a számonkérését, hogy nem tartalmaz évenkénti teljesítési ütemezést. Fülünkbe visszacsengenek az ingyenes tankönyvellátás ígéretét számon kérő kérdésekre adott kormányzati válaszok, melyeknek ez volt a lényege - idézem -: “megígértük, de határidőt nem ígértünk”. Azóta, azaz 2002 óta sincs ingyenes tankönyv, mert az ígéret mellé nem volt ütemterv mellékelve. Nem lenne szabad ugyanezt a hibát elkövetni és hagyni, hogy ne legyen évenkénti teljesítési ütemterve az akadálymentesítés programjának.
Választókerületemben több, kétezer lélekszám alatti kistelepülés van. Olvasva az előterjesztést, megkönnyebbülten akár fel is sóhajthatnak ezeknek a kistelepüléseknek az önkormányzati képviselői, mert a kétezer lélekszám alatti településeken csak az alap-egészségügyi ellátást és az önkormányzatba való akadálymentes bejutást teszi kötelezővé a törvény, az óvodába vagy az iskolába történő akadálymentes bejutást már nem. Felsóhajthatnak ezek az ezer gond között lavírozó kistelepülési vezetők, megértem őket, mert nincs semmilyen látható forrása az ilyen beruházásoknak. De ha az itt élő s mellőzött, fogyatékossággal élők sóhajait hallom és keserű arcát látom, akkor nem lehetek megértő, és igenis kárhoztatnom kell a rajtuk takarékoskodó kormányzatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
