DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen ezeket az ügy jelentőségét kiemelő észrevételeket. Valóban úgy van, hogy a világ egyik legfontosabb, küszöbön topogó problémájáról beszélünk, amikor az éghajlatváltozásról beszélünk.
Magyarországon a világ országai közül a legelsők között végeztünk el egy olyan átfogó tudományos vizsgálatsorozatot, amelyről Bencsik János képviselő úr is megemlékezett; a Magyar Tudományos Akadémia és a környezetvédelmi és vízügyi tárca együttesen egy hároméves kutatássorozatban tárta fel, hogy Magyarországnak mi mindent kell tennie annak érdekében, hogy csökkentse a már itt lévő éghajlatváltozás káros hatásait. Nincs akadálya annak, hogy ezt a tisztelt Ház tagjai megkapják, és gondoskodni fogok arról, hogy amikor ennek a kutatásnak a jelentése elkészül, összeállnak azok a kötetek, akkor ezek hozzáférhetők legyenek az önök számára.
Ugyanígy nagyon fontosnak érzem azt, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia, amely ennek a kutatásnak a pár héttel ezelőtt lezárt eredményein alapul, egy széles társadalmi egyeztetéssel készüljön el, és ebben a folyamatban a politikai pártok képviselői, szakértői is vegyenek majd részt. Ez egy olyan ügy, amely nem egy kormányzati ciklust érint, amely évtizedekre határozza meg azt, hogy milyen irányban haladunk tovább. Nyilván fontos az az észrevétel is, hogy olyan ügyekkel is kell foglalkozni, mint amilyenek az országban jelentkező víztöbblet és vízhiány kérdései, amilyeneket az ország elsősorban az Alföldön, a Duna-Tisza közén és a Tisza-vidéken él meg. De természetesen az ország más részei sem maradnak mentesek ezektől a kérdésektől.
A tavalyi esztendőben hatalmas belvíz volt ebben az időben az országban, egypár hónappal később pedig egy rendkívüli árvízzel szembesültünk, amihez hasonló korábban soha nem fordult elő ebben az országban. Megváltozott a folyóink vízjárása.
Nagy jelentőségű az, amit Turi-Kovács képviselő úr mondott, hogy ezzel a problémával valóban foglalkozni kell, de azért hadd mondjam neki, hogy szó sincs arról, hogy megálltak volna azok az árvízvédelmi fejlesztések, amelyek ezzel foglalkoznak. 2006-ban több mint 20 milliárd forint volt a művek fejlesztésére és helyreállítására fordított költségvetési kiadás. Ez óriási összeg, főleg, ha azt vesszük, hogy az előző kormányzati ciklusokban éves átlagban olyan 5 milliárd jön ki.
Tehát úgy vélem, hogy ezt az ütemet tartani kell, és az Új Magyarország fejlesztési tervben a következő hétéves finanszírozási időszakban is évenként egy hasonló nagyságrendű összeget kell költenünk az árvízvédelmi és vízgazdálkodási fejlesztésekre.
Nyilván ez egy komoly igény, és ez a komoly igény mindemellett nem tud mindent megválaszolni. Nem tudja például, a Vásárhelyi-terv nem is tervezte azt, hogy ebből egy víztározórendszer legyen. Az egész vízmegtartás, vízvisszatartás problémája egy külön átfogó programnak lehet majd a része. A Vásárhelyi-terv árvízvédelmi, árapasztó célokkal létesíti a tározókat, tisztítja meg a hullámtereket és erősíti meg a védműveket. A program egyébként ebben az esztendőben is folytatódik jelentős létesítményekkel és a következő évek fejlesztéseinek az előkészítésével.
De hogy visszakanyarodjak magára az éghajlatváltozás alapkérdésére is és az itt szereplő törvényjavaslatra, a kiotói jegyzőkönyvre, egyet kell értenem Nagy Andor képviselő úrral is, aki azt mondta, hogy a környezet és a gazdaság érdekeit össze lehet egyeztetni. Össze is kell, ugyanis ez a csökkentés, amelyet a kiotói jegyzőkönyvben Magyarország vállalt, ez a 6 százalék, egy, a mi hazánkhoz hasonló méretű ország esetében a világ összkibocsátásának az 1 százaléka körül van. Tehát ez egy nagyon pici arány. Ha az 1 százalékot csökkentjük 6 százalékkal, ezzel még nem oldottuk meg a Föld sorsát. Itt valóban egy globális összefogásra van szükség, és ahogy Szabó Vilmos képviselő úr is mondta, nem lezárt a folyamat. Az Európai Unió azt javasolja - és ez kerül éppen a holnapi napon a környezetvédelmi miniszterek tanácsának a napirendjére, ahol jómagam is támogatni fogom ezt az álláspontot -, hogy 2020-ig a Föld fejlett országai 30 százalékos kibocsátáscsökkentést kell hogy vállaljanak annak érdekében, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedése a 2 Celsius-fokot ne haladja meg.
Nyilván ennek van egy kondíciója, hogy más térségek is csatlakozzanak hozzánk, tehát az Egyesült Államok, Kína, India, Brazília kibocsátáscsökkentéséről is szó van. De ha ezek nem teszik, az Európai Bizottság javaslata az, hogy az Unió tagállamai akkor is vállaljanak el egy 20 százalékos csökkentést a 2020-ig terjedő időszakra, ami nagyjából a magyarországi kiotói tartalékokat ki is teszi.
De nyilván ebben a programban előbbre is kell néznünk; hogy ha nem akarjuk, hogy 2 Celsius-foknál nagyobb legyen az átlagos hőmérséklet-emelkedés - és ez az a limit, amire a tudósok azt mondják, hogy a rendszer még nem ér el katasztrofális változásokat, ha efölé kerül, már nagyon bizonytalan, hogy mi történik -, akkor 2050-ig a Föld fejlett országainak 60-80 százalékos kibocsátáscsökkentéssel kell számolnia. Ez egy teljesen más energiajövőt jelent, teljesen más gazdasági perspektívát jelent a Föld számára.
Ha nem tesszük, ott van a másik oldal. A brit kormány felkérésére Nicholas Stern, a Világbank korábbi vezető közgazdásza készített egy jelentést, aki azt mondta, hogy a klímaváltozással kapcsolatos kiadások most 1-2 százalékát teszik ki az összes ország GDP-jének. De ha nem intézkedünk, akkor a számított károk mértéke minimum 5, de akár 20 százalékos GDP-értéket is igénybe vesz.
(18.10)
Ha erre a számra tetszenek gondolni, tessék belegondolni, mekkora a mi országunk esetében is, ha mondjuk, a GDP 10 százalékát klímavédelmi intézkedésekre kellene költeni. Óriási fenyegetéssel nézünk szembe.
De valóban úgy van, hogy a környezet és a gazdaság ebben nem feltétlenül csak egymást károsító elemek lehetnek. Aki időben cselekszik, előnybe kerül. A vállalások az Unión belül is az energiahatékonyságban, a megújuló energiaforrások elterjesztésében, a bioüzemanyagok használatában mind-mind lényegesek, és Magyarország ezekhez a vállalásokhoz egyaránt csatlakozik. Aki időben cselekszik tehát, előnybe kerül.
Már most az Európai Unióban három és fél millió ember dolgozik a környezetiparban, döntő részük már megújuló energiákkal, energiahatékonysági ügyekkel foglalkozik. Tehát egy magyarországnyi népesség él Európában, az Unióban a környezeti iparból. Úgy vélem, ennek a foglalkoztatás, a versenyképesség, az ország jövője szempontjából is meghatározó jelentősége van. Ehhez ad garanciát ez a mostani törvény, és ehhez kell előretekintetünk akkor, amikor majd a nemzeti éghajlat-változási stratégiát idehozzuk, és erről tárgyal majd a tisztelt Ház.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
