DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy a felszólalókat hallgatom, meg az érdeklődést figyelem, az jutott eszembe, hogy meglehet, hogy valamikor Krisztus előtt úgy 500-600-ban Babilonban egy tudós ember előállott azzal az elképesztő ötlettel, hogy nagy baj van a csatornákkal, nagy baj van a csatornákkal, mert már nem úgy jön a Tigrisen és az Eufráteszen a víz, mint korábban, továbbá elkezdenek a földek tönkremenni, mert kiszáradnak, mert nem lehet őket újra és újra ugyanúgy öntözni, mint korábban. Valószínűleg megmosolyogták, mert akkor még így gondolták, és nagy valószínűséggel nem sok foganatja volt ennek.
Majdnem hitvitaszerű az, ami már itt folyik körülbelül tizenöt-húsz éve, azaz az egyik oldalon állnak azok, akik nagy elánnal bizonygatják, hogy elsősorban emberi tevékenység következménye, hogy ez a helyzet előáll, és ez a fajta időjárásbeli tendenciózus változás bekövetkezik, más tudósok meg azt mondták az elmúlt időszakban, hogy a földtörténet során hasonló változások korábban is kimutathatók voltak. Nyilván megnyugodtak, és nagy örömmel hallották az első hitvitában szereplők azt, hogy most állítólag - a sajtó szerint - a tudósok mintegy 90 százaléka azt állapította meg és mondta, hogy bizony az emberi közrehatás döntő szerepet játszana a változásokban.
Kedves Barátaim! Azt gondolom, hogy a hitvita eldöntése nem a mi dolgunk, és ezért nem értek azzal egyet, hogy vajon ezzel az üggyel kapcsolatban szigorúan csak a törvényről kell-e most beszélnünk vagy arról is, hogy mi következik ebből. Mert ha csak a törvényről beszélünk, és ha csak a törvénytől várjuk azt, hogy itt változások következzenek be, akkor egyszerű a dolog: hozunk egy-két jó törvényt, aztán megváltozik az időjárás, és innentől kezdődően már minden teljesen rendben van. Mintha a világ egy jelentős része ezt így gondolta volna; aláírom a kiotói egyezményt, nota bene kitalálok egyfajta ilyen adok-veszek kontingenst, amelyeket majd így egymásnak eladunk - mint utóbb kiderült eladni se nagyon lehet -, aztán kiderül, hogy persze ettől nem nagyon változik semmi se.
Azt gondolom, hogy nekünk a következőben dönteni kell - nem most, de a közeljövőben -, arról kell dönteni, hogy melyik utat választjuk. Az egyik az, hogy megpróbálunk elhárítani valamit; ezeket a természeti jelenségeket elhárítani emberi erővel nem lehet. Megpróbálhatjuk csökkenteni ezeket a hatásokat, ez már sikeresebb lehet, itt már van bizonyos mozgástér, de azt gondolom, a legfontosabb - és ebben nem történt semmi, hiába terjesztettek elő törvényt az elmúlt időszakban - pedig nem más, mint a felkészülés.
Abban az országban ennek a törvénynek nem tudom, hogy lehet-e örülni, ahol teljesen világos, hogy az elmúlt időszakban egyszerűen eltűnt a Vásárhelyi-terv, eltűnt az a terv, amelynek az lett volna éppen a feladata, hogy egy olyan vízgazdálkodást valósítson meg Magyarországon, amely már nem tenné feltétlenül szükségszerűvé, hogy Babilon annak idején elnéptelenedjen, nem tenné feltétlenül szükségszerűvé, hogy ez az ország legalább egyes részein elsivatagosodjon.
Igen tisztelt Ház! Azt gondolom, a mi feladatunk az, hogy világosan felhívjuk arra a figyelmet, hogy vannak olyan programok, amelyek a legszűkösebb időkben sem szüntethetők meg, nem számolhatók fel, mert annak beláthatatlan következményei lesznek. Ugye, jól hallottuk sokszor itt a Házban, bizottságban, amikor új és új határidők voltak megjelölve; amikor a tározóknak a megnyitása már-már küszöbön állt; amikor már-már úgy nézett ki, hogy lesz valami vízgazdálkodás, aztán kiderült, hogy nincs, és nagy valószínűséggel a mostani szerint nem is lesz. Magyarországnak - akár tetszik, akár nem egyeseknek, kisgazdaként kell ezt mondanom - ma is és a jövőben is döntő mértékben legnagyobb kincsét, a termőföldet kell megóvnia, kell megvédenie. E tekintetben nem lehet megalkuvás, ezen a területen szilárd meggyőződésem szerint ki kell kényszeríteni, hogy azokat a lépéseket, amelyek már nem megelőzőek, hanem a baj elhárításának a lehetőségét zárják magukba, ezeket végrehajtsuk, és a szűkös esztendőkben is folytassuk.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
