DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Oktatási rendszerünk legsúlyosabb bajokkal küszködő területe a szakképzés. A válságtünetek közül itt most csak kettőt említek meg, mindkettő szorosan összefügg felszólalásom tárgyával. Egyfelől a szakképzés szerkezete nincs összehangolva a munkaerőpiac igényeivel: míg több divatszakmában túlképzés van, alapvető területeken megjelentek a hiányszakmák. Másfelől megoldatlan problémák sokasága bénítja meg azt, ami a szakiskolák lényegét jelenti (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), a gyakorlati képzést.
E kritikus jelenségeket ismerve egyetértőleg fogadtuk a kormány szándékát a szakképzési reform megvalósítására vonatkozóan. Ne feledjük, a szakképzés kérdése a választási kampány egyik slágertémája volt. Nos, a kormányzás eddigi nyolc hónapja alatt az Országgyűlés semmit sem hallott az elkészült szakképzési reform koncepciójáról; azt kell feltételeznünk, hogy nincs is ilyen. Ezzel szemben idézzünk fel néhányat a kormányprogramban foglalt reformelképzelések közül, azért, hogy tudatosítsuk: ha a kormány valóban programja megvalósításán dolgozna, milyen eredmények lennének várhatóak.
Három gondolatot idézek a “Reform az oktatásban” című fejezetből. Először: a szakképzés modernizációjának célja, hogy a képzés szerkezete, a kibocsátott tanulók száma és felkészültsége minél jobban és rugalmasabban alkalmazkodjon a gazdaság, a munkaerőpiac igényeihez. Másodszor: nagyobb hatáskört adunk a gazdasági kamaráknak. Harmadszor: ösztönözzük a többcélú intézmények működését.
Mi történt ezzel szemben az új év első két hónapjában? Huszonegy budapesti szakközépiskolát akartak és terveznek most is megszüntetni, s noha a Fővárosi Önkormányzat egy évre szünetelteti a kérdéses iskolák bezárását, a probléma korántsem megoldott.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk szembe azzal, hogy ez a fővárosi akció mennyire felel meg a kormány reformelképzeléseinek! Véleményem szerint semennyire. Először: a megszüntetésre ítélt iskolák szakképzési profiljában egyaránt vannak divat- és hiányszakmák. A bürokratikus döntés-előkészítés, amelyben csak a számok, a tantermek, az épületek jelennek meg mutatóként, egyszerűen nem veszi figyelembe a munkaerő-piaci igényeket. Másodszor: a gazdasági kamarák nemhogy hatáskört nem kaptak, de senki meg sem kérdezte őket ez ügyben. Harmadszor: a bezárni tervezett huszonegy iskola kivétel nélkül mind többcélú intézmény, vagyis éppen olyan összetett képzést valósít meg, amilyet a kormányprogram ösztönözni kíván.
Mindezeken túl a Fővárosi Önkormányzat tervbe vett intézkedése a gyakorlati képzést eddig sikerrel megvalósító iskolák ellehetetlenítésére is irányul, például azáltal, hogy a száz évvel ezelőtt a budafoki borospincék szomszédságába települt Borászati Szakközépiskolát az Andrássy útra tervezik átköltöztetni, miközben e nagyléptékű átszervezés pénzügyi, szervezeti és időbeli logisztikájának megtervezése dilettáns módon elmaradt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Diákok, szülők, tanárok tüntetéseket szerveztek, éhségsztrájkokat folytatnak, petíciókat fogalmaztak a határozattervezet ellen. Az ország minden részéből ma is naponta érkeznek megkeresések a képviselőkhöz, hogy tegyünk valamit a szakiskolák megmentése érdekében. Az Országgyűlés népképviseleti szerv, ennek a megkeresésnek hangot kell adnunk a parlamentben. Huszonegy szakközépiskola tervezett bezárása, nyolcezer fiatal szakmai képzésének félbeszakítása, ezer pedagógus egzisztenciális ellehetetlenítése országos üggyé vált, az Országgyűlésre tartozik, akkor is, ha a házelnök asszony nem ítélte elmondásra méltónak e tárgyban benyújtott interpellációmat.
Tisztelt Országgyűlés! Hogy van az, hogy a főváros kormánypárti irányítása nem tartja magára nézve kötelezőnek a kormányprogramban ígértek megvalósítását? Mit szól mindehhez a szakképzésért felelős miniszter és maga a kormány? Tételesen mit kíván tenni annak érdekében, hogy se a fővárosban, se a megyékben ne zárjanak be és ne szervezzenek át szakképző intézményeket az érdekelt szakmai és gazdasági felekkel folytatott valós konzultáció nélkül? S milyen lefektetett és ellenőrizhető szakmai és gazdasági szempontokat képvisel ez ügyben a kormány? Végtére is színt kell vallani: valódi reformokat szeretne, vagy ezúttal is csak reformnak álcázott, költségmegtakarítás céljából történő iskolabezárásokról van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), aminek hosszú távú következményei ma még beláthatatlanok?
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
