DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két részre bontanám ennek a válasznak a lényegét, az egyik az autópályák építéséről és finanszírozásáról szól.
1998-2000 között megkezdődött egy olyan gyakorlat, amely sok elemében meglehetősen aggályos. Nagyon kevés versenyzőt enged odaállni a rajtvonalhoz. Ennek eredményeképpen 1998-2002 között soha nem látott mértékben drágultak meg az egy kilométerre jutó autópálya-építések. (Dr. Pósán László közbeszólása.) Van konkrét számunk arról, hogy éppen a Manninger Jenő által jegyzett pályázatok, vagy éppen az elkerült pályázatok esetében, hiszen az MFB alatt történtek meg ezek az építkezések, mennyivel került drágábba, mennyivel került többe egy kilométer szakasz, mint ezt követően. (Folyamatos zaj.)
Ezt követően 2002-től volt egy olyan gyakorlat, amely érzésem szerint ismét csak sokkal kevesebb pályázót engedett oda a rajtvonalhoz, mint kellett volna, ráadásul nagyon sok indokolatlan műszaki korlátot fenntartottak a pályázatkiírók. Olyan autópályákat építettünk, amelyek műszaki kialakításukban felesleges beruházásokat igényeltek; olyan pályasebességet, olyan leállósávokat, a viaduktokban olyan felépítményeket, amelyek álláspontom szerint szükségtelenek voltak.
Megkezdtük egy új gyakorlat kialakítását. Az új gyakorlat két dologra fókuszált. Az egyik a verseny fokozása, hogy minél többen állhassanak oda a rajtvonalhoz, többen versenyezzenek árban és műszaki színvonalban, és ez a verseny folyamatosan nyomja le (Az elnök csenget.) a kivitelezés költségeit. A másik nagyon fontos irány, amit megtettünk, hogy külföldi szakértők bevonásával is vizsgáljuk, hogy hogyan lehet racionalizálni a műszaki követelményeket, hogy ne építsünk felesleges dolgokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeképpen ma 40 százalékkal tudunk olcsóbban autópályát építeni, mint korábban. Látszik tehát, hogy (Font Sándor: Látszik!) a verseny és az ésszerű tervezés csodákra képes. A Gazdasági Versenyhivatal korábban vizsgálta ezeket az építkezéseket, és megállapította, hogy az építőcégek egyeztetik az áraikat, egymással összejátszanak, és a verseny korlátozására alkalmas módon lépnek föl. Így történnek ma Magyarországon az autópálya-építések.
Én ezt a gyakorlatot mindenképpen megszüntetendőnek tartottam, miniszteri beiktatásomtól kezdve küzdöttem ellene. Most lehetőségem is volt rá, hiszen az autópálya-építés első legnagyobb hullámának a lecsengését követően újra oda lehetett ülni az asztalhoz, és meg lehetett nézni, hogy a piacon milyen lépéseket lehet tenni. Vizsgálni fogom azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal által nyilvánosságra hozott értékelések tükrében megindíthatóak-e polgári peres eljárások az autópálya-építő cégekkel szemben; és hogyha igen, akkor vissza fogjuk perelni azt a pénzt, amit a versenykorlátozó magatartásukkal a magyar költségvetés elszenvedett.
A másik kérdés azonban a párt- és kampányfinanszírozással, a tiszta közélettel kapcsolatos, pont azokkal a dolgokkal, amelyekben éppen az MDF és az SZDSZ nagyon nagy elkötelezettséggel, eltökéltséggel lépett föl az utóbbi pár hónapban. Én azt tudom mondani, hogy engem a politika csak úgy és csak akkor érdekel - és remélem, ebben a Házban nagyon sokan vagyunk ezzel így -, hogyha ki tudjuk tisztítani ezt a rendszert. Hogyha a saját gyakorlatunkkal, az állam működésével, a pártok finanszírozásával mintát adunk arra, hogy milyen viselkedést várunk el a kisemberektől és a vállalkozóktól, hiszen csak akkor tisztíthatjuk ki a fekete- és a szürkegazdaságot, csak akkor kérhetjük számon az adótudatos magatartást, csak akkor gátolhatjuk meg az adóelkerülést, csak akkor követelhetünk morált a magyar emberektől, hogyha mi, képviselők, parlamenti pártok és kormány maradéktalanul ezt képviseljük a saját működésünkben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
