KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Egyetértek az ön aggodalmaival a szakképzést illetően, változtatni kell. Nyilvánvalóan a változtatást változás nélkül megúszni nem lehet. Ugyanakkor szeretnék néhány indokot hozni arra, hogy miért és milyen irányban kell változtatni a szakképzést, milyen irányban kezdtük el ezeket a lépéseket.
Az első, ami nagyon fontos szempont, valóban a szakképzés és a munkaerőpiac összefüggése. Tudniuk kell, hogy egy diplomával rendelkezőnek az átlagos aktivitása Magyarországon 80 százalékos, a középfokú és szakképzettséggel rendelkezők körében ez 70 százalékos, a szakképzettség nélküliek körében ez 27 százalék, ami világosan mutatja az érintettek foglalkoztathatósági esélyét, világosan mutatja a szuverenitás hiányát, és világosan mutatja, hogy miért is van szükség itt beavatkozni.
A második szám: a ma mintegy 7 százalékosra becsült munkaerőhiányban, stabilizálódott munkaerőhiányban meghatározó szerepű a szakképzett középfokúak iránti igény, a tartós munkaerőhiánynak mintegy 50 százaléka ebből a körből kerül ki. Ha a hiányszakmák körét, a társadalmi igényeket, a munkaerő-piaci igényeket képesek volnánk összeegyeztetni, mint ahogy erre irányul a mostani módosítás, akkor a foglalkoztatásban mintegy 5-7 százalékkal többen vennének részt, 5-7 százalékkal többen tartanák a vállukon az ország közös terheit.
(13.10)
A harmadik dolog: tudniuk kell, hogy a szakképzésben részt vevők száma a kilencvenes évek elejétől folyamatosan csökken. Itt is beavatkozásra van tételes módon és az érdekeket érintően is szükség. A 2004-2005-ös tanév tanulólétszáma az 1990-91-esnek 58 százalékára esett vissza. Mindeközben a szakképzési programokat kínáló intézmények száma tizennégy év alatt 42 százalékkal emelkedett. Itt valami óriási diszkrepancia van. Ez nyilvánvaló módon így nem jó, választ kell találni a munkaerő-piaci igények, a hatékonyság, az intézményfenntartói érdekeltség kérdésére és a mennyiségi kihívásra is, ami a munkaerőpiacon van. Ezek azok a kiindulópontok, amelyek alapvetően befolyásolják a szakképzés átalakítását.
Nyilvánvalóan ön is jól tudja - hallottam is korábbi megszólalásaiban -, hogy itt alapelvként “a munkaerőpiac, a gazdaság rendel” elvet kell érvényre juttatni. Nem intézményfenntartói érdeket elsősorban, nem intézményi érdeket elsősorban, hanem a felhasználó érdekét. Az felhasználó ebben az értelemben kettős: azok a családok és fiatal emberek, akik szakmát választanak, másik oldalról az a gazdaság és az a munkaerőpiac, amelyik őket vagy képes elhelyezni és perspektívát jelent számukra, vagy pedig - mint sajnos nem egy esetben - ezek a fiatal emberek ennek hiányában az utcán kezdik a pályájukat. Ilyen értelemben tehát az “aki fizeti a zenészt, az rendelhesse a zenét” elvet kell követni, és ezek alapvetően a gazdaság szereplői kell legyenek. Az ön által említett konkrét fővárosi példában is ez az, amiben változásra van szükség. Sokkal inkább a gazdaság szereplőinek bevonása szükséges párbeszéd útján a kialakult kihívás megoldásában, mint hogy ez egy egyszerű, az intézmény és intézményfenntartók érdekegyeztetésére szűkíthető kérdés volna, mert tartalmilag csak így lehet megoldani.
Amit teszünk tehát, az az, hogy a fejlesztési forrásokkal megpróbáljuk összekapcsolni az intézményi kapacitásokat a munkaerőpiac, a gazdaság megrendelésével, ehhez pedig egy új tiszkprogramot, térségi integrált szakképzési központ programot indítunk el mintegy 40 milliárd forintért, orientálva, hogy előbb valósítsanak meg integrációt, az integráció tetején, úgymond, az irányító testületek fogalmazhassanak meg megrendelést az integrációban részt vevő intézmények számára, a gazdaság megrendelését fogalmazhassák meg, és ehhez biztosítsuk az eszközrendszert, a pénzügyi lehetőségeket, hogy legyen meg a szakképző intézményeknek az átalakulás, az alkalmazkodás képessége mind emberi erőforrás oldalán, mind pedig eszközoldalon. Ezt a fejlesztést szeretnénk válaszul szabni erre a kihívásra.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
