KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint minden évben, úgy a mögöttünk hagyottban is valójában két titok körül zajlottak az események. Ez a két örök titok a szeretet titka és a bűn vagy a gonoszság titka. Sajnos, a 2006-os év eseményeinek forgatókönyve többnyire a gonosz szándéka szerint íródott, ráadásul leplezve, reformnak álcázva.
A gonoszság lényegéhez tartozik ugyanis a rejtekben, a titokban, a lesből történő cselekvés. Ezért is volt a nemzetközi kommunista mozgalom nagy vívmánya, amikor 1989-ben elhitették a mozgalom megszűnését. Pedig ugyanúgy tovább tombol az immár szocialista utódpárt által vezetett osztályharc. A név változott, a módszer maradt.
2006-ban szinte végső rohamra indult a gonosz a nemzet ellen, mint ahogy ezt megelőzően 1920-ban, 1948-ban és az 1956-os forradalom megtorlásakor tette. A gonoszság tobzódó gyűlöletének okára valószínűleg Márai adta meg a helyes választ: “Kérdik, hogy ez mi végre kellett. Miért nem pusztult ki, ahogy kérték? Miért nem várta csendben a végét?”.
Hogy egyre aljasabb módszerek kerülnek bevetésre a magyarság ellen, arra egyszerű a magyarázat. A gonoszságban ugyanis nem lehet szintet tartani, szinten maradni, a gonoszságban csak egyre mélyebbre lehet süllyedni. Ezzel magyarázható, hogy elhagyva a diktatúrák századát - a XX. századot -, a harmadik évezred Magyarországán 2006-ban újraéled a már elfeledni óhajtott totalitarizmus.
Csendben, minden közjogi kihirdetést mellőzve beléptünk a negyedik Magyar Köztársaságba. Hiszen nem a kihirdetésen, hanem a megvalósításon volt a hangsúly. Ez már a Weimar utáni köztársasági forma, és mindnyájan tudjuk, mi következik Weimar után. Pontosan az, amit József Attila, a költővátesz már 70 évvel ezelőtt megjövendölt, idézem: “Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét.”
Most, amikor a prófécia valóra vált, eszünkbe jut: mutatkoztak baljós előjelei a negyedik Magyar Köztársaság ilyetén bekövetkeztének. A folytatólagos köztársaságra, emberekre történő hivatkozás például a diktatúrában gondolkodóknak tipikus ismérve. Ahogy a szocializmusban, akkor is minden rosszat az emberek maguk kértek - állítólag.
De történt egy önleleplező elszólása is a gonoszságnak. Ugyanis még hatalmának tetőpontján hiún felfedte magát. Az önleleplező hibát akkor követték el a gonoszság vazallusai, amikor egyetemi tanszékekről, kutatóintézetekből és akadémiai stallumokból hirdették: ez a tudományos szocializmus.
Ma már kimondhatjuk, a világtörténelem első tudományos diktatúrája lett megvalósítva. Mivel a tudomány örök, ezért 1990 óta is - rövid megszakításokkal - csupán a diktatúra újabb és újabb tudományos kísérleteit éljük. Ezzel a régi-új diktatúrával az is baj, hogy ma is azok az ifjúkommunisták vezetik az országot, akik az egyetemi felvételi bizottságokban származás alapján ítéltek a jelentkezőkről.
Hogy mindezek mellett mégis van reménységünk, azt csak a szeretet titkának fényében ismerhetjük fel. Hiszen nemcsak a tudomány, hanem Isten is örök. Prohászka Ottokár éppen e titok kapcsán írta: “Ha Isten elhatározta, hogy megváltja a világot, akkor őt abban az emberek minden gonoszsága sem tudja megakadályozni.” A megváltáshoz az első lépés: ellene mondani a gonosznak; de minimum polgári engedetlenség, ahogy azt Göncz Árpád elnök úr jogilag bevezette a taxisblokáddal.
És hogy mindennek komoly aktualitása van, azt környezetemből hozom: folytatódnak az iskola-, a posta- és a kórházbezárások, és hamarosan a vasúthálózat is megszűnik - az Ormánság halálra van ítélve.
Köszönöm a figyelmet.
