DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Vannak olyan előterjesztések, amikor az ember úgy gondolja, hogy az európai uniós jogharmonizációra való hivatkozással a belső magyar hatályos jogrendet valamelyest gyöngítjük, vagy olyan kibúvó lehetőségeket adunk a beérkező, konkurens áruféleségeknek, ami a magyar gazdaság bizonyos területeinek versenyképességét is érinti. Örömmel veszem, hogy ez az előterjesztés nem ebbe az irányba megy. Ezért egy picikét furcsa is, hogy az ellenzéki képviselők, akik a bizottsági ülésen megfelelő korrektséggel ismertették véleményüket - mint ahogy itt most Járvás István úrtól is hallottuk -, mégis egy tartózkodó álláspontot foglalnak el, jóllehet, ez az előterjesztés olyan területeket érint, és minden olyan részében szigorít, amelyet oly sokszor korábban kifogásoltunk - joggal -, én is és az ellenzéki képviselők is.
Nézzük akkor szépen sorban! Két évet kellett küzdeni, és Simicskó képviselő úr javaslatára egy országgyűlési határozat került elfogadásra, amely a védett, őshonos magyar állatfajtákra vonatkozott. Kérem szépen, most már eljutottunk oda, hogy ebben a törvényben a földművelésügyi miniszter és a környezetvédelmi miniszter felhatalmazást kap ennek a védett körnek a meghatározására, a tenyésztésre vonatkozó szabályoknak a megállapítására, ugyanis a veszélyeztetett mezőgazdasági haszonállatokat is beveszi. Kiváló! Tehát megoldottuk a problémát.
Menjünk tovább: energiaerdő, erdőtörvény. Hányszor beszéltünk ebben a Házban arról, hogy az erdőtörvénynek azok a kemény és szakmai szabályai, amelyek egy természetes erdővagyonhoz igazodnak, nem teszik lehetővé a gazdaságilag versenyképes, úgynevezett fás szárú növények termelését? Megoldottuk, kész, kivettük, itt van.
Jön a következő probléma: ott vannak a fatolvajok, akik bejárkálnak az erődbe, nem tudjuk őket szankcionálni, nincs nála az engedély. Most olvastam egy hetilapban - nem mondom meg a nevét, mezőgazdasághoz közel álló hetilapban -, ahol leírják a történetet, hogy hogyan mennek ki az ellenőrzésre. Ott kemény, motoros fűrészekkel dolgoznak. Nem gyalogmunkás a két kis baltájával, derékmagasságban - üzemszerűen dolgoznak! Nincs náluk az engedély, majd megállapítást nyer, hogy valakinek valami résztulajdona van abban az erdőben, csak éppen most nem tudják produkálni a dolgokat. Egyszerűen nem volt szankcionálási lehetőség, és az a procedúra, amit el kell hogy szenvedjen az ügy, bizony sok esetben kibúvóra ad alkalmat.
A törvénybe meg nem lehet beírni, hogy erdőtolvaj. Jogász vagyok, kedves testvérek, egyetértek azzal, amit Jakab úr felhoz, hogy látogató, vagy mondhatnánk, hogy az erdőben tartózkodó. A „látogató” szép megfogalmazás, sokszor azt mondjuk, hogy - már bocsánat - látogató az, aki egy kis turistabottal, kis címkézett kalapjában odamegy, és szedi a gombát. Így képzeljük el a látogatót. Ezen lehet vitatkozni, vagy írjuk be, hogy nem látogató, hanem „az erdőben tartózkodó személy”, mert a kettő ugyanaz, és amikor ez a személy elkezd olyan dolgokat csinálgatni, amitől már nem erdőlátogató lesz, akkor belemegyünk. De nem lehet prejudikálni egy törvényben, hogy „az erdőben fát lopó tolvaj”! Azt majd a bíróság tudja megállapítani később, ha odáig eljutunk.
Utalt az államtitkár úr a védett madarak európai irányelvének az átvezetésre. Muszáj, mert már ott tartottunk, hogy Magyarországgal szemben a szankció elrendelését fontolgatja az Európai Tanács, tehát ezt is meg kellett oldanunk.
Tiltott vadászati eszközök. Itt szigorítás van. Hányszor kérte Pap János úr, amikor még itt ült a Fidesz soraiban, hogy a vadászati eszközöknél szigorítást hozzunk be - többek között ezt a füstölőt is, amit Járvás úr kifogásolt -, amire az volt a válasz, hogy ezzel még várjunk, mert még Magyarországon vannak olyan eszközök, amelyeknek hagyománya van. Az angolok is mit szenvedtek azzal, hogy a rókavadászattal mit tegyenek, szegény rókát szabad-e lóról vadászgatni egy falka kutyával vagy nem szabad. Most előttünk volt ez a kifüstölés. Ennek viszont van egy megoldása, ugyanis az adott vadásztársaságnak kötelessége a dúvadirtás. Tehát ha nem tesz eleget annak a kötelezettségének, és abból a libatenyésztőnek vagy bárkinek kára származik, saját maga kockáztatja, hogy a vadkár - mert ez bizony vadkár, amely a vadásztársaságnál jelenik meg - emelkedni fog. Akkor azzal a módosítással, amit itt most behoztunk - nevezetesen, hogy bármelyik fél kérelmére szakértőt rendelnek ki -, az a vadkárvita rendeződik.
A vadászat közben okozott kárra is joggal utal Járvás úr. Engem is irritál, amikor egyes vadásztársak úgy gondolják, hogy most nem gyalogolunk, hanem átballagunk a szép, 30-40 centis búzamezőn különböző terepjárókkal, és még nem is a művelési úton megy, hanem éppen toronyiránt, ahol az őzbak agancsát felfedezni vélte. Ezekkel szemben meg nemcsak a kártérítési igényt, hanem bizonyos vadászati etikai normáknak a megszegését is érvényesíteni lehet a vadászkamara irányában, azért vannak. Ilyen embereknek nem árt, ha egy-két hónapra leteszik a puskát, és elfeledkeznek a vadászatról.
Új dolog ebben a törvényben a vadászati eszközökkel való elszámolás, tehát ha új jogosultja van a területnek, akkor milyen módon történjen az átadás-átvétel. Természetesen, ha én tíz évig vagyok egy vadászterületen, akkor ott különböző létesítményeket pakolászok föl: vadetetőt, magaslest, dagonyát, és olyanokat is, amelyeknek a kialakítására engem a hivatal kötelez, és a vadászati tervben nekem ez szerepel. Itt nem a vadászházról van szó, ahol televízió meg fürdőszoba van. Kérem, nem nyertem el, majd akkor csinálok belőle jacuzziszalont vagy valamit, de már nem leszek a vadászterület tulajdonosa. Ezt nem köteles átvenni az új tulajdonos. Viszont a vadászattal, a vadgazdálkodással összefüggő górét, amiben a kukoricát tárolják, azt az eszközállományt, amivel működteti, bizony át kell vennie, és ha itt vita van, itt a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni. Ez megint olyan jogi garancia, amire nézve a törvény egyébként nagyon helyesen ad egy fölhatalmazást.
A vadászati eszközökről: csak tartsuk is be! Itt most van egy nagyon kemény szigorítás az ismétlőpuskák tekintetében. Vannak bizonyos vadásztársak, akiket általában ölő embereknek szoktam hívogatni, akik nagy tárat fölhúznak, és amíg csúzli, addig lövi. Látta a Terminátor című filmet, meg predátorokkal is találkozott már életében, és úgy gondolja, kiéli az ösztöneit. Ezt megteheti különböző lőpályákon, vannak ezek a festéklövöldöző klubok, oda elmegy, és egymást lövöldözik festékpatronnal, sorra töltő fegyverrel, de vadászatnál ez nem helyes. Ezek több százezer forintos fegyverek, majd megválnak tőle vagy átalakítják, semmi gond.
Annak is örülök, hogy végre bekerül a törvénybe az, hogy járműről nem lövöldözünk, mert az a barkácsolás nevezetű dolog. Ezt sokan félre szokták értelmezni. A barkácsolást úgy értelmezik - a kívülállóknak mondom -, hogy ezt valamikor szekérről csinálták. Ballagtak szépen, a szekér megállt, a jóember leszállt, meglőtte a vadat. De barkácsolásnak hívják a Mitsubishi Pajeróból történő vadászatot is. Időnként a vadász még arra is fáradt - szegény ember, mert ül a parlamentben, meg járkál fontos helyekre, meg nagyvállalkozó, meg ez-az -, hogy nem bír kiszállni a kocsiból, és azt mondja, tekerje már le, kolléga, az ablakot, nehogy szétlőjem, és kiteszi a puskát, azt lő. Van erre példa? Eddig a törvény azt mondta: álló jármű. Megáll a jármű, kényelmes a vadász, kilő az ablakon. Nem, kiszáll szépen, aztán ballag utána. Hogy ez persze mennyire valósul meg a gyakorlatban, mennyire tudjuk ellenőrizni, ez egy más kérdés, de ezekkel a szabályokkal, hogy idáig eljutunk, nagyon jó úton járunk, és nagyon helyes, hogy megtettük.
Közérdekű védekezés. Hányszor beszélgettünk itt, a parlamentben teljes egyetértésben a parlagfű elleni védekezés problematikájáról, hogy hiába jön be a pénz. Az 1 százalékok fölajánlásával 700 millió forint környékén szoktunk megállni ezzel az összeggel. Hogyan végeztessük el, ki végzi el, hogyan nem csinálja? Kérem szépen, egyszerű, megvan a felhatalmazás, kedves jó földtulajdonos úgy gondolja, hogy ő ezzel a védekezéssel nem foglalkozik, akkor ennek a keretnek a terhére majd szépen el lesz végeztetve, és az összes költség ki lesz számlázva neki, megfelelő bírság mellett, természetesen. Sőt, itt még tovább is mennék: ezeknél a bírságoknál el tudnék odáig is jutni - de mindig lebeszélnek itt a parlamentben -, hogy ha már valakit kétszer jogerősen földvédelmi bírságra megbüntetnek, annak kényszerárverés útján meg lehessen szabadulnia a földtől.
(17.40)
Ugyanis Hollandiában, Németországban nincs kényszerárverés. Ezek után kártalanítás nélkül állami tulajdonba kerül, és az állam meg eladja. Bizony! De én nem lennék ennyire kommunista, ezt mindig elmondom, ’94 óta. Én csak egy kényszerárverést szeretnék látni a földtörvény földvédelmi részében. Még nem jutottunk el idáig, mert a magántulajdon szentségével kapcsolatban azt mondjuk, hogy még akkor is tisztelni kell, ha az mások kárára történik. Majd nézzük meg a GMO-nál - nagyon örülök annak, hogy a génmódosított termékekre a moratóriumot most jóváhagyta az Európa Tanács; bízom abban, hogy ez a védzáradék továbbra is fennmarad. De nagyon figyeljünk oda, mert egy ilyen lazításnál bizony mások eddigi munkája mehet tönkre.
De arra is figyeljünk oda - erre is utalt Járvás képviselő úr - a takarmányozásnál, hogy ezek a génmanipulált takarmányok azért itt vannak. Itt a termelését tilthatjuk, ugye? A forgalmazását nem tilthatjuk, mert sajnos nem tilthatjuk, de ez a táplálékláncba bekerül. Itt pedig abban kellene segítséget nyújtani, hogy a fehérje tartalmú takarmányok honi megtermelését segítsük elő, és ezeket a kutatásokat, amelyeket egyébként leállítottak 2000-2001 táján - tudom, hogy körülbelül milyen nyomásra -, fel kellene újítani. Hiszen van olyan szójakísérlet Magyarországon, amely ilyen klimatikus környezetben ki tudná váltani az Amerikából érkező importszóját, amely - mint tudjuk, rá is van írva - bizony már a génmódosított termékkörből keletkeztethető, illetve vezethető vissza.
Még egy dolog a bortörvény kapcsán. Na, itt egyetértek azzal, amit Járvás úr és többen is említettek. Itt kellene egy megoldást találnunk, hogy ez a közösségi marketingcél, amire befizetik ezt a 8 forintot a termelők literenként, kérem szépen, a nagy dömpingtermelés az asztali és tájborokból adódik, ott fizetik be a 8 forintot. De ezekkel a borokkal az európai bormarketingben ők olyan sokat labdába rúgni nem tudnak. Tehát a borászoknak nem az a szegmense költi el a pénzt, mint amelyik megtermeli. Itt vagy abban kellene gondolkozni, hogy ez a járulék differenciált legyen a bor minőségi kategóriája alapján, vagy azon kellene gondolkodni, hogy ezt a 60 százalékot, ami most be van állítva - mert 40 százalék az ellenőrzésre megy -, milyen arányban osztják fel a hazai, belföldi bormarketing és az EU-s között. Most nem mondok példát, de mondjuk, egy alföldi középbor, hát, szegénykém, megjelenik ott a nagy veronai borbemutatón, hát sokat nem rúg labdába, még akkor sem egyébként, ha jó borról van szó, és nem is jut el oda szegénykém. Tehát ezt kellene valahogy megosztani.
Még egy dolog - erre nézve egy módosító indítványt be is nyújtottam. Az államtitkár úr ugyan nem zárkózott el tőle, fontolóra vette, de nem is támogatja. Probléma most a borászati szakképzés. A borászati szakképzéssel kapcsolatban iskolák vannak olyan helyzetben, hogy vagy fennmaradnak, vagy nem. Én egy olyan módosítót nyújtottam be, hogy ebből a 60 százalékból, ami közösségi bormarketingre menne, 15 százalékot különítsünk el borászati szakképzésre, amely alap lenne. Erre a borászati iskolák pályázni tudnának, így be tud pályázni az alföldi borász, a mit tudom én, kicsoda, az egri, az akárki. Így a 15 százalék, ami 200 millió forint, a borászati szakképzést megoldaná. A fejkvótát kapja a fenntartótól, mert a fenntartó azt mondja, hogy én vagyok a tulajdonos, de nem tudom fenntartani, mert a normatív támogatás kevés. Erre azt mondja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa vagy a minisztérium, hogy egy elkülönített alapból, teljesen mindegy, de abból a 15 százalékból, hogy jó, akkor én ezt kipótolom, innentől az iskola további jövője megvan, a borászati szakképzés megvan. Van egy hinterlandja az egész borászati szakmának, nem piszkáltunk bele, nincs többletteher, tehát mindenki annyit fizet, amennyit akar, illetve amennyi a törvény szerint kötelező, de ennek egy része címkézetten jelenik meg, amelyben már nincs tájjellegű bor, hanem van egy szakma, amely szakmát pótolni kell, termelni kell a tudást, és ehhez a tudáshoz megteremtjük ezt a pénzügyi teret. Tehát ezt a módosítót benyomtam, hogy meg legyen nyitva ez a szakasz. Ha kitalálunk ehhez egy jobb technikát vagy más megosztást, akkor én mindenben nyitott vagyok, de próbálkozzunk meg egy kicsit a szakmai utánpótlás keresésében is.
Mindösszességében én ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom, és egyébként azon módosító javaslat nélkül is, amit jeleztem, meg fogjuk szavazni. Ezt csak azért mondtam, hogy jelezzük, esetleg keressük az utat mi is, ne csak a televízióban lássuk, hogy a Fővárosi Önkormányzat, a kerületi önkormányzat azt mondja, hogy nekem a borászati iskola nem kell, a hegyközség nem mozdul, senki nem mozdul, és a gyerekek meg a szakma majd kénytelenek lesznek szaktudás nélkül maradni.
Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
