DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, egy ilyen törvényjavaslat tárgyalásakor, amikor többé-kevésbé kisebb fenntartásokkal mégiscsak egyfajta egyetértés alakul ki, nem hálás szerep nyolcadiknak felszólalni, de nem is hálátlan. Hálátlan, mert már nem tudok újat mondani, mindent elmondtak; de hálás, mert nem kell sokat beszélni éppen ezért.
A törvényjavaslat tárgyalásánál a Ház eltért a szokásos gyakorlatától, aminek örülni kell, mert nem este kilenckor és tízkor kezdtünk, hanem még csak háromnegyed hét van. (Gőgös Zoltán: Háromnegyed hat van!) Igaz ugyan, hogy meghagyták utolsó napirendi pontnak, de mégsem éjjel van. Kis Zoltán szokta kezdeni a felszólalását azzal, hogy no, itt vagyunk az agrártörvénynél, este kilenc, tíz vagy tizenegy órakor. Úgyhogy ennyit már elért a tárca, hogy már háromnegyed hétkor tudom itt szaporítani a szót. (Gőgös Zoltán: Háromnegyed hatkor!)
Rátérve a törvényjavaslat tárgyalására, az általános indoklásban olvashatjuk, amit mindenki elmondott, sokan, hogy a módosítást elsődlegesen a jogharmonizációs feladatok teljesítése indokolja. Jó ez a megfogalmazás, hogy elsődleges, mert mint ahogy hallottuk, vannak itt nem is egészen másodlagos, néha látszólag jelentéktelen, de igenis jelentős módosítások az eddigi törvényeinknél, ami nem jogharmonizációs kérdés, hanem más célokat szolgál.
Az állatenyésztési törvénynél valóban jogharmonizációról van szó, de azért hadd jegyezzem meg zárójelben, hogy az élőállat-szállítás Unión belüli szabályozásával, illetve engedményezésével - nem engedélyezésével - sohasem értettem egyet. A csatlakozás előtti nemzeti szabályozásunk sokkal szigorúbb volt, de ezek a szigorúbb szabályozások tették lehetővé, hogy akkor, amikor 1972-ben úszott száj- és körömfájásban az ország, kiszállítottunk iksz ezer darab szarvasmarhát úgy, hogy gratuláltak utána, hogy egy atkás nem volt benne, mert olyan szigorú rendszabályok szerint mentek a szállítások, a fogadások, az igazolások - és ezt az Unió felpuhította. De nemcsak itt puhított az Unió, kérem! Most kapaszkodunk az élelmiszer-biztonságba. Emlékszem még, amikor állatorvos voltam, jöttek az uniós doktorok a vágóhídjainkra, és olyan nagyképűen, lekezelően kezelték a mi uniós vágóhídjainkat, és nagy nehezen adták meg utána a zöld jelzést. Aztán kiderült, hogy az uniós élelmiszer-biztonsági szabályok nem is olyan szigorúak, mint ahogy nálunk voltak. Most aztán ennek is ihatjuk a levét.
Persze én nem vagyok Unió-ellenes, csak azt mondom, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem ártana, ha mi kezdeményeznénk. Ha mi akkora lennénk, mint Németország, akkor tudnánk kezdeményezni szigorítást, hát így azért… Gratulálok egyébként a GMO-val kapcsolatban, legalább ott jól dolgoztunk, illetve a kormányküldöttség. Most meg kell dicsérnem a kormányt, ők tárgyaltak - hát, nem tehetek mást. (Taps és derültség a kormánypárti sorokból.) Mindenesetre még örülhetünk annak, hogy engedélyezte az Unió, hogy a GMO-t nem hozzuk be. Reméljük, hogy ezt továbbra is fenn tudjuk tartani. Ennyit az uniós szabályokról.
Nagyon örülök annak, hogy Kis Zoltán is észrevette, és szólt az őshonos fajtáink védelméről. Csak persze itt nem a rackáról, a szürke marháról és a mangalicáról kell beszélni. Itt van a parlagi tyúk, a magyar tyúkfajták, a magyar galambfajták. Amikor itt védelemről beszélünk, mindig eszembe jut az egyik magyartyúkfajta-tartó, aki azzal keresett meg jó néhány évvel ezelőtt, hogy adjunk már valami kis pénzt hozzá, mert nem fogják tudni fenntartani. Ez nem a törvény tárgyalásához tartozik, csak ne feledkezzünk el, amikor ezekről az áldozatos emberekről beszélünk, akik sokszor fanatikusak, hogy az ő támogatásukat egy kicsit néha talán előtérbe kellene helyezni.
No, az erdőtörvénnyel kapcsolatban néhány mondatot mondanék. Azt hiszem, rendkívül helyes megpróbálni meggátolni a falopásokat. Nagyon helyes, hogy annak a bizonyos engedélynek ott kell lennie a fakitermelőnél és a szállítónál is. Az is helyes, hogy a pénzbírság tételeit megemeltük. Ha ugyan a motorosokra gondolok, akkor a 200 ezret kevésnek tartom - mert ami kárt csinálnak az erdőkben ezek a vad motorosok! Tehetetlenek velük szemben az erdészek egyrészt, mert nincs az erdésznek olyan motorja, amivel utoléri, másrészt próbáljon vele leállni veszekedni - azok öten vannak, ő meg egyedül van. Azt hiszem, én még a félmilliós bírságot sem tartanám ott soknak. Gondolkozom, hogy beadjak-e erre vonatkozó módosító indítványt. Mindenesetre dicsérendő, hogy egy kicsit szigorítottuk a pénzbírságot. Ez helyes. Ebben csak az a kérdés - amikor törvényeket hozunk, mindig eszembe jut -, hogy mit tudunk ebből megvalósítani.
(17.50)
A másik az ellenőrzés kérdése. Annak idején volt egy mondatom, egy könnyelmű mondatom, volt, aki megfeddett érte, hogy még a népi ellenőrzés is többet ért, mint amikor semmilyen ellenőrzés nincsen. Ugye, az átkosban - mi benne éltünk - volt ilyen, hogy népi ellenőrzés. Az ellenőrzés hatékonysága is fontos, 16 év óta még sosem láttam, hogy igazán hatékony lenne. No, nem a népi ellenőrzést akarom visszahozni, csak példaként hoztam fel.
Azt hiszem, az erdészek nem fogják tudni - és jó ez a megoldás, hogy a hatóság is ellenőrizzen -, tehát ne csak az erdész ellenőrizhessen, hanem a rendőr is. Kérdezem, hogy a rendőrség nélkül egyáltalán ennek a törvénynek lehet-e érvényt szerezni. Van-e annyi rendőr és olyan rendőr, aki megfogja ezt a maffiát? Mert itt már nem arról van szó, hogy a rőzseszedést kiváltó, az otthoni kályhában eltüzelendő farönköt viszik haza, ez már egy üzletággá vált, és akik ilyen üzletágban vesznek részt ebben az elvadult világban, itt mindenre elszánt gonosztevőkkel áll szemben a szegény erdész és az a körzeti rendőr. Tehát, államtitkár úr, persze ez is pénz kérdése, hogy a rendőrséget ilyen speciális osztagokkal kellene ilyenkor felszerelni, ilyen idényben legalábbis.
Ha már a bírságoknál tartok, akkor megjegyzem, helyes minden törvényhelyen, ahol szó van a bírságról. A parlagfűnél azért hadd jegyezzem meg, hogy ennek a közérdekű védekezésnek az elrendelését én még nem sok helyen láttam. Főleg nem láttam például belterület mellett lévő utak szélén, például ahol én lakom. Háromszor-négyszer telefonáltam a jegyzőnek, hogy te, csináljatok már valamit, a menyem már nem lát-hall, amikor eljön hozzánk. Aztán fogtam a kaszát, aztán lekaszáltam, ugyan ezzel nem irtottam ki a parlagfüvet, tudjuk jól, mert vegyszerezni nem mertem, mert kutyát sétáltatnak meg minden, és azon a nyáron tavaly nemcsak egyszer kellett kaszálnom, többször is kellett kaszálnom, hogy a parlagfüvet a szomszéd telkekről kiirtsam. Azt hiszem, itt csatlakozom azokhoz, akik ezt felvetették, hogy gondoljuk át, mit lehet ilyen helyen elkövetni. Már csak azért is gondolom, hogy ez a közérdekű védekezés nem túl gyakori, mert mindig olyan tévés esemény. Valamelyik tévé hírt ad róla, hogy íme, itt most elrendelték és kimentek és irtják a parlagfüvet közérdekből.
A vadászati törvényről sokan beszéltek, hogy időszerű vagy nem időszerű. Azt hiszem, abban nagyon egyetérthetek, úgy gondolom, és egyetértek a jegyző kijelölésével, amikor nem tudnak megegyezni. Azt viszont nem tudom, hogy Kis Zolinak, bocsánat, képviselő úrnak (Dr. Kis Zoltán: Jól mondod.) igaza van-e abban - hiszen beszéltünk előtte én mint laikus, ő mint vadász -, hogy a vadászati létesítmények megtérítése, ha új jogosult van a vadászterületen. Lehet, hogy ez életszerű, és a gyakorlatban nem okoz problémát, ha törvénybe iktatjuk azt, hogy köteles az új vadásztársaság, ami azt jelenti, hogy az új vadásztársaság köteles annak a górénak vagy a magaslesnek vagy mit tudom én, minek a megtérítésére. Na és ha én mint új jogosult azt mondom, hogy én olcsóbban meg tudom ezt oldani? Nem tudom tehát, hogy milyen ez a fajta rendelkezés, nemcsak azért, mert a magántulajdonnal kapcsolatos jogosultságokat sértheti, hogy az én tulajdonomba került a föld, úgy csinálom meg, ahogy akarom, mert esetleg jobbat teszek, de én ezt a passzust egy kicsit elhamarkodottnak tartom. Majd még megfontolás tárgyává kell tenni, hogy ezzel kapcsolatban módosítót nyújtsak-e be. Nálam van egy-két új vadásztársaság tudniillik, meg fogom őket kérdezni, hogy hogyan érinti őket ez a dolog, mert egy törvény annyit ér, amennyit gyakorlatban tudunk belőle megvalósítani. Ha a gyakorlatot ez nem sérti, akkor azt mondom, hogy felemelem a kezem, megadom magam, hogy jó, rendben van. De ha a gyakorlatot sérti, akkor bizony szót kell emelni ellene.
Nem beszélt senki erről, de az állatorvosi szemem észrevette a 13. §-nál, hogy nagyon jól betették ezt a mondatot - itt a mesterséges vadtenyésztésről van szó -, hogy „vagy az engedélyben foglaltaktól eltérő”. Mert eddig arról volt szó csak, hogy megkapták az engedélyt, és ha eltértek tőle mesterséges vadtartásnál, akkor a törvény szigorával nem lehetett fellépni. Most ezek után ezzel az egy kis mondatbeszúrással nagyon komoly előrelépés történik ezen a területen.
Kicsit megjegyeztem magamnak ironikusan, most már csak azt kell elérni, hogy olyan vadászok legyenek, akik a vaddisznó helyett nem a társukat lövik agyon, vagy éppenséggel egy arra járó szegény embert. Ezt azért jegyzem meg kissé ilyen morbid iróniával, mert az utóbbi időben elszaporodtak ezek az esetek. Én nem értek a vadászathoz, annak idején, amikor a vadászati törvényt tárgyaltuk - szakértőkkel fölvértezve sokat tárgyaltunk -, én inkább az erdészek szemszögéből néztem ezt a vadászati törvényt, ott voltam beoltva az erdő védelmével kapcsolatban. De azért a vadászati engedélyeknek nemcsak a kiadását kellene szerintem megszigorítani, hanem a betartásának vagy akár a tudatban lévő betartásnak az ellenőrzését. Nem tudom, milyen módon, ezt a vadászokra kell bízni, hogy találják ki, hogy hogyan tudják ezt az inkább nemcsak a vadásztudáshoz, de a vadászetikához is tartozó kérdést rendezni.
Még egy témát érintenék a borászattal kapcsolatban. Gratulálok, Kis Zoltán! Sajnálom, hogy nem én tettem ezt a javaslatot. (Dr. Kis Zoltán nevet.) Én, aki az iskoláknak a harcosa vagyok minden területen, igen, ezt én támogatom nagyon, Zoli. Ha ez átmegy a törvényen, és a törvény kötelezi persze a hegyközséget, hogy ezt a pénzt odategye, akkor meg van mentve az iskola. Egy olyan nagy múltú iskola, amiről sokat hallottunk az elmúlt időben. Azonban én nem állnék meg itt. Itt arról is szó esett, hogy az egész - milyen járulék ez? - forgalomba hozatali járulékot az úgynevezett alföldi borok, tehát a gyengébb minőségű borok fizetik, és ők nem kapnak belőle semmit sem. Azt hiszem, hogy desszertbornak ezután is az 5 puttonyos aszút fogom inni, meg mondjuk, egy nehéz, zsírosabb húsra egy villányi testes bort. De nekem egy alföldi beszállítóm van, nem akarom a nevét mondani, képviselőtársunk - ugye, jegyzőkönyv, ez nem tudom, reklámnak minősül-e -, Font Sándor, aki az udvari beszállítónk. (Derültség.) És a soltvadkerti cuvée-t fogyasztom akkor, amikor kellemesen akarom érezni magam. Kérem, príma bor! Kérem, príma borok az alföldi borok! Nem igaz, hogy az alföldi borok rosszak. Ha az korrekten van termesztve, és szőlőből van, és jó pincészetből származik, az príma. Nemcsak a koleszterinszintet csökkenti, hanem az ízlelőbimbóknak is rendkívül kellemes; és pannonhalmi tájjellegű fehér borokat szoktam inni, amikor hozzájutok, cserszegi fűszerest, ajánlom mindenkinek, és nyáron egy hamvas fröccsnek az olaszrizling, a pannonhalmi pincehidegen ragyogó.
Tehát nemcsak az elit borokat kell támogatni, kérem. Nemcsak az elit boroknak kell reklámot adni, hanem meg kellene fogalmazni ebben a törvényben, hogy ennek hány százalékát adjuk ezeknek a boroknak, és azonkívül a belföldi marketingre is. Azt olvasom, hogy különféle közvélemény-kutatások szerint a magyarok igénylik a belföldi borokat, mert már az olasz borokat is hamisítják, címkézik, átcímkézik. No, hoppá! Itt jön az én borász barátom, aki azt mondta annak idején, hogy a zárjegy milyen csúnya dolog. Sokan mondták ezt, borászok, és szüntessük meg. Mert persze, pénzzel, jövedéki adóval járt. Most meg azzal jön az én borász barátom, hogy ezt a zárjegyet vissza kellene hozni, mert ha a zárjegy rajta lenne, az egy eredetigazolás, hát hozzuk már vissza a zárjegyet, és tegyék rá, mert akkor a borhamisítás és az átcímkézés nehezebben megy. Én most kérdezem majd a borászokat itt, akik nemcsak borivók, hanem bortermelők, itt a parlamentben ülnek, vagy jobban értenek hozzá, mint én, hogy nem kellene-e megfontolni akkor ezt a zárjegyvisszahozást. Nem tudom, a hegyközség mit szólna hozzá, meg kellene tőlük kérdezni, mert az én borász ismerőseim ott Pannonhalma környékén ezt felvetették nekem, hát tolmácsoltam itt a parlamentben.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat az elfogadhatóság határán van, hadd fogalmazzak így. Egyes passzusait mindenképpen módosítani lehet. Majd a KDNP-frakció közös bölcsessége eldönti, hogy a szavazáskor tartózkodik-e vagy igennel szavaz. Azt hiszem, hogy itt konszenzust lehet teremteni egy-két olyan ügyben, amit kifogásoltunk esetleg, és amit módosítani lehet. Szeretném, ha ez úgy történne, hogy együtt fogadhatnánk el.
Köszönöm szépen. (Taps.)
