JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN
JÁRVÁS ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/1971. számú törvényjavaslat, amely az egyes agrártárgyú törvényeket módosítja, azt lehet mondani, hogy a módosításokat értékelve azt állapíthatjuk meg, hogy vannak technikai jellegű módosítások, vannak jogharmonizációs módosítások benne, de vannak olyanok is benne, amelyek érdemi változtatásokat jelentenek, különösen az erdőtörvény módosítását sorolom én ide. De azt is lehet mondani, hogy van olyan törvény is, mint a vadászati törvény, amely talán nagyobb változtatást is megérdemelne, de ehhez politikai elszántság és politikai akarat kellene, ami egyébként egy salátatörvénynek nem jellemzője, de a vadászati törvény talán már megérett volna erre a változtatásra.
Ha egyenként nézzük - és az állattenyésztési törvény és a takarmányozással kapcsolatos törvénymódosítás azért kicsit mégis összefügg -, azt lehet mondani, hogy technikai jellegű módosítások ezek, olyan módosítások, amelyekre szükség van, és részben jogharmonizációs is. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az állattenyésztésről szóló törvénymódosítás, amely azzal kapcsolatos, hogy a tenyészállat, illetve szaporítóanyag behozatalát be kell jelenteni vagy be lehet jelenteni a tenyésztő szervezet kérésére egy, legfeljebb két nappal korábban, illetve az uniós tagországon kívüli ország esetében 15 nappal, szerintem, és az a törvénymódosítás is, amelyik a Közösségen belüli kereskedelmet és a megfelelőséget szabályozza, ami uniós átvétel, ezek napi feladatok, amelyeket meg kell tenni.
Ugyanígy napi feladatnak lehet nevezni azt a törvénymódosítást, amely a takarmányok előállításával kapcsolatos, megerősíti a takarmányozási hatóságot végül is jelentősen, pontosítja és szabályozza az eljárási rendeket is. Szabályozza nemcsak a takarmány előállítását, hanem a forgalmazását, szállítását, raktározását, ami, úgy mondjuk, hogy az élelmiszer-biztonság és egyáltalán a fogyasztók érdekében fontos terület. E két törvénymódosítás kapcsán azért egy gondolatot hadd mondjak el, ami nem tartozik ide szorosan, de mégis az állattenyésztéssel kapcsolatos.
Lehet bármilyen szabályozás egyébként, bármilyen korrekt, következetes, azért valahol valamit nem szabad elfelejteni, nevezetesen azt, hogy a mindennemű haszonszerzés, a jövedelemmegszerzés, a profitszerzés vezetett egyébként oda az Európai Unióban, az egyik legnagyobb botrány, a BSE-botrány mégiscsak az Unióban robbant ki, aminek egyetlenegy oka volt, hogy végül is valahol valakik úgy gondolták, hogy a szarvasmarha, amely legelni szokott, és növényi eredetű abraktakarmánnyal lehet hizlalni, kicsit húsevővé kívánták tenni, amikor húslisztet, csont- és hallisztet és egyéb ilyen fehérjehordozókat kevertek a tápba. Azt hiszem, hogy valahol ez talán törvényben nem is szabályozható, ez majdnem olyan, mint a matematikában az axióma, hogy mégis egy növényevő tehenet nem kell - vagy szarvasmarhát - másra rászoktatni.
A törvénymódosítás másik törvénye, amely az erdőről és az erdők védelméről szól, szerintem egy nagyon jó szakmai törvénymódosítás, azt kell mondani erről a törvényről, hiszen a módosítás 5. és 7. §-a, amely gyakorlatilag azzal foglalkozik, hogy az erdőművelő, aki fakitermelési engedély birtokában van, és fakitermelést végez, kötelessége, hogy ez az engedély nála legyen a fakitermelés során, illetve a faszállítás során is föl tudják mutatni ezt az engedélyt a hatóság ellenőrzésére.
(17.20)
Úgy gondolom, hogy a fakitermelés során itt az erdészeti hatóság képviselője van megjelölve, azért ez talán egy szűkítő jellegű dolog. Lehet, hogy más hatósági személy is jogosult lehet egyébként arra, hogy fel kell neki mutatni ezt az engedélyt.
A 7. §-ban talán ez egy picit visszajön, hiszen ott általában már nem az erdészeti hatóságról beszél a törvény-előterjesztő, hanem csak hatóságról. Érthető, hiszen a rendőrség is ellenőrizheti közúti ellenőrzés során, de talán a fakitermelésnél is érdemes volna bővíteni ezt, szerintem egy módosító indítvány során meg lehet vitatni ezt a javaslatot, amelyet én most itt felvetettem. Abban viszont egyértelműen egyet lehet érteni, hogy az erdőtörvény hatálya alól ki kell vonni vagy kivonja a törvény egyébként a fás szárú energetikai ültetvényeket, ami nem jelenti azt, hogy nem kell szabályozni ezen ültetvények telepítését, művelését, gondozását, kitermelését, vagyonvédelmét és egyéb ilyen eljárását, de az viszont jól dolog, hogy a közösségi erdőtörvény vagy általában az erdőtörvény alól kiveszi a törvénytervezet ezt a fás szárú energetikai növények ültetvényét.
Amit ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani, az az, hogy általában a rendszerváltás nem volt túl messzi még, és a tulajdonosok közötti tulajdoni áramlás nem igazán korrekt módon történik Magyarországon. Azért mondom el azt a példát, amit mondok, mert van a kezemben egy olyan szerződés, amely mégis erdőtulajdon megszerzésére vonatkozik. Nevezetesen az osztatlan közös tulajdonban lévő, sokszor egy aranykorona alatti erdőterületek megvásárlása nem mindig az elővásárlási jog alapján történik, hanem ügyes jogászok közreműködésével csere alapján is működik, ami azt jelenti, hogy az ő tulajdoni hányadát, ami mondjuk, egy aranykorona, elcseréli 15 vagy 20 mázsa tűzifára, aminek az értékét is meghatározzák, és ez alapján kérik a tulajdon bejegyzését. Majd később odaadom államtitkár úrnak is betekintésre ezt a dolgot, nagyon érdekes. Azt a szándékot tehát, amelyet a törvényalkotó előír, hogy hogyan lehet egyébként földtulajdonhoz vagy erdőtulajdonhoz jutni, a legmesszebbmenőkig kijátsszák. Hallottam már ilyet, nemcsak a tulajdon megszerzésére vonatkozóan, hanem hogy ha a szomszédos telektulajdonosnak vagy földtulajdonosnak vagy tanyatulajdonosnak nem akarja eladni valaki a földjét, akkor először elcseréli, és úgy adja el egy másik helyen lévőnek, ahol már nincs elővásárlási joga. Szerintem erre figyelnie kell a törvényalkotónak, hiszen a mi szándékunkat messzemenően megkerülik ezek a megoldások.
A vadászati törvény módosításával kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy véleményem szerint a vadászati törvény talán az a törvény, amely nagyobb horderejű változtatásra vagy változásra is megérett. Ehhez politikai szándék és akarat kell. 1996-ban született ez a törvény, amely szerintem kiindulópontnak nagyon is jó, hiszen szabályozta az akkori vadászat körüli viszonyokat. Szerintem azonban tíz év elteltével sok tapasztalatunk van, negatív tapasztalat is.
A negatív tapasztalatok sem jellemzőek egyébként úgy általában, azt lehet mondani, hanem vannak olyan területek, vadásztársaságok, üzemi vadásztársaságok, ahol jellemző az a probléma, amit szeretnék fölvetni, és amire szeretném az államtitkár úr figyelmét is felhívni. Nem minden területen veszik komolyan a földtulajdonosok és földhasználók érdekeit, különösen akkor nem, ha egy vadásztársasági területen belül túlnyomórészt egy gazdasági társaság az, amely a terület nagy részét adja, 50, esetleg 60 százalékát, akkor a többi tulajdonostársat gyakorlatilag margón kívülre helyezik, kineveznek valakit a gazdasági társaság alkalmazottai közül, aki a többi földtulajdonos érdekeit képviseli; ez az érdekképviselet gyakorlatilag nem valósul meg. Természetesen vannak olyan vadásztársaságok, ahol azért nem így működik a dolog, ahol a földtulajdonosok, a földvédők és a vadászok, esetleg a személyeik is jelentős azonosságot mutatnak, de jól együttműködnek.
Ami szerintem még a vadgazdálkodással kapcsolatos, hogy úgy látom, picit nem követi le a törvény azt a változást sem, hogy magántulajdonon alapuló gazdatársadalmat építünk, a vadászati jog használata mégis tulajdonon alapul, hiszen az a legnagyobb probléma, hogy Magyarországon sokan még ma is úgy gondolják a vadászást, hogy egy-két konyhai vadászattal a költségeket meg lehet téríteni. Ez egyébként nem igaz, messze nem lehet megtéríteni. Ez a fajta gondolkodás ahhoz szokott vezetni, hogy egy-egy vadásztársaság tönkremegy tulajdonképpen, mert a vadászás és a vadállomány, a vadgazdálkodás költségei jóval meghaladják azt, amit egy konyhai vadászattal ebből be lehet egyébként hozni. Erre való példák is vannak a területemen bőven; ahol egy vadásztársaság nem megfelelően gondolkodik, nem megfelelően gazdálkodik, ott azért mégiscsak az a jellemző, legalábbis az apróvadas területen, hogy egy idő múlva se nyúl, se fácán, róka viszont annál több van.
Itt szeretnék visszakanyarodni a törvénytervezet 15. pontjához, ahol a vadászat rendje megsértésének minősülő eseteket sorolja fel, és a j) pontban a tükör, más vakító eszköz, továbbá gázok és a kifüstölés szerepel. Nem tudom, hogy azokon a területeken egyébként, ahol a kifüstölést megtiltjuk, és nincs jól működő vadásztársaság, ott hogyan lehet a rókapopulációt egy kicsit is féken tartani. Abban az esetben, ha nincsen olyan gazdálkodó a körzetben, aki mondjuk, libával próbál foglalkozni, akkor még csak-csak elmegy, mert az embert azért nem támadja meg, de ahol ilyen gazdálkodók is vannak, bizony nehéz helyzetbe szoktak kerülni. Kifogásolom végül is, hogy ez a kifüstölés, amely kifejezetten a rókapopulációt szorítaná vissza, így került be ebbe a törvénybe.
Jó dolog a vadászati törvény kapcsán az a rész, amely rendezi, hogy ha vadkár van, hogyan lehet szakértőt kirendelni, és ha az egyik fél kéri, akkor gyakorlatilag a jegyző kirendelhet szakértőt. El kell mondani, a kárral kapcsolatban úgy látom, hogy a gazdálkodók nem sajnálják vagy nem zavarja őket oly mértékig a vadkár, különösen az apróvadkár, az viszont irritálja általában a gazdálkodókat, ha a vadászat során egy luxusterepjáróval a szépen elmunkált területen keresztül-kasul járkálnak. Nem is a kár mértéke bosszantja a gazdálkodókat itt sem, hanem kifogásolják ezt a dolgot, szerintem jogosan, e tekintetben is lehetne önmérsékletet tartani a vadászoknak.
A növényvédelemről szóló törvény módosítása, amely azt pontosítja, hogy a közérdekű védekezésbe mi tartozik bele, szerintem helyes. Bár a 21. §-ban, amely azt írja, hogy mely esetben milyen tőszámúnak kell lennie a kultúrnövénynek, és milyen borítottságot jelent a parlagfűvel való elterítés, nem egyértelmű, hogy az adott területen mit kell érteni. Nem tudom, hogy mit kell érteni egy „adott területen”. Egy parcellát kell érteni, egy tömböt kell érteni, egy helyrajzi számot vagy az adott növényi kultúrának milyen felületét az adott területen? Talán érdemesebb volna ezt egy picit pontosítani szerintem.
A növényvédelmi bírsággal kapcsolatban elég komoly tételemelkedés van itt 20 ezer forinttól az 5 millió forintig. A növényvédelmi gépek műszaki vizsgáztatása, amelyre előbb-utóbb sor kerül, szerintem jelentős terhet fog okozni a gazdálkodók egy jelentős részének, már csak azért is, mert nincs megfelelő gépe, akinek van, annak pedig ezt el kell viselnie, el kell hordania. Szerintem addig az időpontig, amíg az uniós támogatásokban közelebb nem jutunk az Európai Unió régi tagállamaihoz, ennek a hatálybalépését egy picit késleltetni kell az én véleményem szerint.
Ami pedig az utolsó módosítást jelenti, amely a borforgalmazás… - jól mondom a címét? (A képviselő irataiban lapoz. - Dr. Kis Zoltán: A szőlészetről és a borgazdálkodásról.) Igen, ami a szőlészetről és a borgazdálkodásról szóló módosítást tartalmazza.
(17.30)
Aggályosnak tartható az a része a módosításnak, hogy gyakorlatilag kik fogják ezt a 8 forintot fölhasználni. Ha ennek a 8 forintnak a fölhasználása általában a borkultúrát, a borfogyasztást segítené vagy azt propagálná, akkor gyakorlatilag minden bortermelőt érintene ez. Ha néhány, egyébként kiváló borászati pince piacra jutását segíti, akkor ez nem biztos, hogy korrekt eljárás, sőt véleményem szerint egyáltalán nem korrekt eljárás. Én úgy hiszem, hogy ezt a részét át kell gondolni, és módosító indítványok beadásával lehet javítani.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
