DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A témához illeszkedően néhány mondatot szeretnék szólni az adórendszer, illetve a gyermeknevelés kapcsolatáról.
Mindjárt az elején szeretnék leszögezni két tényt. Egyrészt: az OECD-országok nagy többségében ma egyéni adórendszer van a világban, és szeretném azt is leszögezni, hogy az elmúlt 30 évben ezen országok többsége áttért más rendszerekről erre a bizonyos egyéni adórendszerre, azaz a folyamat a világban - legalábbis a fejlett országokban - ebbe az irányba egyértelműen megállapítható.
Az EU-tagországok közül egyedül Franciaországban működik klasszikus családi adózás, amikor is a jövedelemadózásnál a család összkeresetét és az eltartottak számát veszik együttesen figyelembe. Más országokban az Európai Unión belül ilyen klasszikus forma nem működik. Azt gondolom ugyanakkor, az is megállapítható harmadikként, hogy a kedvezőtlen gyermekvállalási hajlandóság és a meglévő és jelen lévő gyermekszegénység orvoslására adórendszeren belül megoldást találni hiú ábránd, sőt, nyugodtan mondhatom azt is, hogy tévedés, ha valaki ezt tekinti megfelelő útnak.
Miért is mondom ezt? Minden ciklusban Magyarországon is foglalkoztak ezzel a témával, különböző elgondolások fogalmazódtak meg, különböző javaslatok születtek, azonban ezt a klasszikus formát egyetlenegy alkalommal sem vezették be Magyarországon, nem került rá sor, mert több hátrányát találták, semmint előnyét.
Ezek közül két dologról szeretnék tényszerűen szólni. A családi adózás bevezetése esetén, egy ilyen rendszer működése esetén egyértelműen megállapítható, hogy kit preferál és kit diszpreferál ez a rendszer. Azaz megállapítható az, hogy a viszonylag magasabb jövedelmű gyermekes családokat preferálja a gyermektelenekkel, az egyedülállókkal szemben - hogy a két szélét jelöljem meg azoknak a csoportoknak, akik ebben az esetben nyernek, illetve veszítenek egy ilyen rendszer bevezetésével. Megállapítható az is, hogy azoknak van a legnagyobb előnyük e rendszer alkalmazásából, ahol a házastársak között igen nagy a jövedelmi különbség, azaz magas jövedelmű házastárs relatíve alacsony vagy egyáltalán jövedelemmel nem rendelkező házastárssal él együtt, képeznek ilyen értelemben adott esetben egy adóközösséget, ha ilyen rendszer működik.
Ebből következően az is megállapítható, hogy egy ilyen típusú rendszer ösztönöz arra, hogy a családon belül a nem magas jövedelmű családtag akár jövedelemmel se rendelkezzen, hiszen ebben az esetben az adózási előnyöket jobban ki lehet használni, azaz nyugodtan mondhatom úgy is, hogy nem ösztönöz munkavállalásra a másik, nem magas jövedelemmel rendelkező családtag esetében.
Azt gondolom, hogy ezek miatt az okok miatt és ezek miatt a megállapítható tendenciák miatt, ami az ilyen rendszereket alkalmazó országok tapasztalataként sok közleményből és sok statisztikai elemzésből megállapítható volt, nagyon egyértelműen az adminisztrációs hátrányok mellett is megállapítható az, hogy ha és amennyiben a mindenkori kormányok akarnak a gyermekvállalás érdekében, a gyermekek jobb felnevelési körülményei érdekében tenni, akkor hasznosabb, ha ezt más területen teszik meg.
E más területek közül itt ma már hallottunk néhány dolgot. Szeretnék ebből hármat külön kiemelni; elsőként azt, hogy nagy valószínűséggel lényegesen hasznosabb az a közvetlenebb támogatás, ami a szülőknek adott pénzbeli támogatásként, akár családi pótlék, akár gyes, akár gyed formájában kerül a családokhoz, semmint az imént mondott adózáson keresztül. Sokkal fontosabb az, hogy olyan természetbeni támogatások folyósítására kerüljön sor, amelyek a gyermekhez közvetlenül juthatnak el, hiszen a legalacsonyabb jövedelmű családoknál a gyermekek esetében ekkor van a legnagyobb biztonsága annak, hogy a gyermekek részesülnek az állam gondoskodásában, az állam segítségében.
(10.20)
Azaz ezeknek a preferálása valószínűleg a legcélszerűbb megoldás. És nagy valószínűséggel, azt gondolom, meg kell említeni harmadikként azt is, hogy minden olyan állami beavatkozás, amely a családokban a felnőttek, a keresők munkaképességét, azaz munkához való jutását növeli és azt segíti, bizonyosan hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekek számára kedvezőbb körülmények legyenek a tanuláshoz, a felnevelkedéshez, ennek az anyagi feltételei jobban biztosítottak legyenek. Azaz szemben a családi adózással, ez a három forma sokkal direktebben, sokkal közvetlenebbül és sokkal hatékonyabban szolgálhatja a gyerekek jövőbeni tudásának megszerzését, a későbbiek során a munkaerőpiacon való megjelenésüknek a nagyobb esélyét, a magasabb képzettség megszerzését, az egészségesebb fölnevelésüket.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
