DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A „Jövőnk esélye a gyermek” címet adta a KDNP a mai vitanapnak. Picit változtatnék rajta: nem csupán esélye, hanem záloga, hiszen a nemzetnek nincs jövője akkor, ha nem tudjuk biztosítani azokat a feltételeket, amelyek a fennmaradáshoz szükségesek.
Három blokkról, illetve három blokkban szeretnék beszélni ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban. Egyrészt ellenállok a kísértésnek, hogy akkor, amikor népesedéspolitikáról beszélünk, a népesedéspolitika egészségügyi vonzatait hozzuk be a Ház falai közé, hiszen a kezdeményezők szándéka alapvetően nem ez volt. Azt gondolom, egy külön vitanapot érdemelne meg, a magyar egészségügy esélyei és jövője címmel. Koncentrálok inkább a népesedéspolitika, szociálpolitika és családpolitika kényes egyensúlyára. Nem árt visszatekinteni az elmúlt közel fél évszázados magyar hagyományokra, hiszen azok bizonyos iránymutatást adhatnak számunkra a jövő teendőit illetően, illetve meg kell fogalmazni, úgy tisztességes, különböző politikai erőknek, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban milyen javaslatot tesznek le az asztalra.
A népesedéspolitika a társadalompolitika azon alrendszere, amely a népesedési folyamatok, a népesség számának és összetételének komplex befolyásolására törekszik. A népesedési kérdésekkel foglalkozó megnyilatkozások gyakran egyenlőségjelet tesznek a népesedéspolitika és a családpolitika között. A családpolitika népesedéspolitikai irányultságát az adott társadalmak, illetve kormányok születésszámmal, termékenységgel kapcsolatos értékrendje és álláspontja határozza meg. Amennyiben egy ország számára fontos a születések számának alakulása, növelése vagy csökkentése, úgy a családpolitika kiterjed a gyermekvállalást ösztönző vagy korlátozó intézkedésekre is.
Magyarországon a családpolitika már a második világháborút megelőzően is, de különösen a második világháborút követően mindig tartalmazott pronatalista elemeket. A családpolitikának ma is érvényes deklarált népesedéspolitikai célja kellene hogy legyen olyan feltételek megteremtése vagy megteremtésének támogatása, amelyek lehetővé teszik, hogy a tényleges születésszámnál magasabb tervezett gyermekvállalás, kívánt gyermekszám realizálódhasson.
Ma Magyarországon a népesedéspolitikának a népességcsökkenés ütemének mérséklését kell reálisan megcéloznia. A családpolitikának pronatalista és szociálpolitikai célokat kell egyszerre megvalósítania. A szociálpolitika a hátrányos helyzetű egyének és csoportok támogatását célozza a rászorultsági elv alapján. A családpolitika hatékonysága szempontjából a népesedési helyzetre és a családok életére gyakorolt hatása miatt lényeges, hogy a családpolitika népesedéspolitikai és szociálpolitikai jellege egyensúlyban legyen, és ez az egyensúly hosszú távon stabilan fennmaradjon. A családpolitika nem helyettesíthető a népesedéspolitikával, de a szociálpolitikával sem.
A népesedési kérdések iránti társadalmi érzékenységnek a magyarság körében történelmi hagyományai vannak. Több évtizedes kutatások sora bizonyítja, hogy a lakosság az alacsony születésszámot és a népesség csökkenését igen aggasztó kérdésnek tartja, és a probléma megoldását az aktuális kormányzattól várja el.
(11.30)
Az 1960-as években a termékenység Európában még magas volt, de Magyarországon a csökkenés folyamata már megkezdődött. A hatvanas évek elején a magyar születési mutatók voltak Európában a legkedvezőtlenebbek, a reprodukció hazánkban már akkor sem volt biztosított. Ez a felismerés vezetett 1967-ban az Európában úttörő jellegű gyermekgondozási segély bevezetéséhez. Ezt követte az 1974-es intézkedéscsomag, majd 1985-ben a gyermekgondozási díj bevezetése. Mindhárom intézkedéscsomag közös vonása volt a népesedéspolitikai jelleg és a pronatalista cél. Mind az 1967-es gyes bevezetése, mind a ’74-es intézkedések jelentősen növelték a termékenységet.
Első pillantásra a gyed 1985-ös bevezetésének a hatása tűnik a legkisebbnek, ha arra szorítkozunk, hogy mennyire emelkedett meg a teljes termékenységi arányszám 1984-ről ’85-re. Azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy a tárgyévben megállt a közel egy évtizede tartó termékenységcsökkenés, és a mutató a következő időszakban egy még viszonylag magas szinten stabilizálódott. Miközben tehát a termékenység ’84-ről ’85-re csak 6 százalékkal nőtt, ’85-ben 10, ’87-ben pedig 20 százalékkal volt magasabb annál, mint amit akkor ért volna el, ha folytatódik a ’75 és ’84 közötti csökkenés. A gyed bevezetésének hatása tartósnak bizonyult, míg az 1965-67-es és a ’73-74-es intézkedések nyomán csak átmenetileg emelkedett a termékenység.
A gyes reálértéke, a reálbérhez viszonyított aránya mind ’67-73, mind ’74 és ’84 között meredeken zuhant, párhuzamosan a termékenységcsökkenéssel. Tehát a gyes értékvesztése valószínűleg hozzájárult a termékenység ugyanebben a periódusban tapasztalt csökkenéséhez. Ezt követően viszont a termékenység stabilizálódását segíthette a gyed időtartamának fokozatos meghosszabbodása 1986-87-ben, a családi pótlék reálértékének igen jelentős emelése ’88-89-ben és az átlagos reálkereset csökkenésének ’86-87-es, illetve ’89-es megtorpanása is.
Magyarország 1990-ről ’95-re 24 kelet-európai ország közül a 16. helyről a 9.-re került a termékenységi rangsorban, majd ’99-re visszacsúszott a 12. helyre. Mindez annak tudható be, hogy Magyarországon ’90 és ’95 között a termékenység csak 15 százalékkal csökkent, miközben a kelet-európai országokban ez az arány 25-40 százalékos volt. Magyarországon tehát a rendszerváltozás első időszakában jóval lassúbb volt a termékenység csökkenése, mint Kelet-Európa országaiban.
A kilencvenes évek első felében a magyar családi juttatásoknak mind kelet-, mind nyugat-európai összehasonlításban feltűnően bőkezű rendszere bizonyos fokig kivédte a társadalmi és gazdasági válság családokat fenyegető negatív hatásait. Az 1995-96-os Bokros-csomag a családi pótlék reálértékének és az átlagos reálkeresetek jelentős csökkenésével, valamint a gyed megszűnésével járt, mindez pedig erős bizonytalanságérzetet és nyugtalanságot keltett ’95-97-ben, meggyorsítva a termékenység csökkenését.
1998-99-ben számos korábban megszüntetett családtámogatási forma visszaállításra került, de az intézkedésekhez rendelt költségvetési keret elégtelennek bizonyult, és így számos támogatási forma reálértéke jelentősen csökkent. Részben az anyagi források elégtelensége, részben a Bokros-csomag nyomán kialakult bizalmi válság, a stabilitásba vetett hit megingása eredményezte, hogy elmaradt a várt kedvező hatás a termékenységi mutatókban, a 2000. év átmeneti emelkedése után pozitív elmozdulás nem következett be.
Mindezek ellenére összességében az elmúlt évtizedek családpolitikáit mégis eredményesnek és sikeresnek lehet tekinteni. A generációs termékenységi elemzések kimutatták, hogy a második világháború után született generációknál megállt a befejezett termékenység hosszú idő óta tartó csökkenő irányzata. A jelenlegi 40-49 éves nők fiatalon élték át a gyes bevezetését, szülőképes koruk teljében voltak a ’73-74-es intézkedések idején, és a gyed is kedvező hatással volt gyermekvállalási kedvükre. Szülőképes koruk teljes életciklusán keresztül működött valamilyen anyai, gyermek- vagy családtámogatási rendszer, bevezetésre kerültek új intézkedések, amelyekre stabilan és hosszabb távon számíthattak, még akkor is, ha az anyagi támogatások gyakran jelentősen vesztettek értékállóságukból.
Mi a teendő? Megítélésünk szerint, a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint elsőrendű cél a születésszám-csökkenés megállítására teendő lépések, mert úgy véljük, hogy a hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlődésnek ez az egyik kulcskérdése.
Az alacsony termékenység a népesség öregedési folyamatában a legfontosabb szerepet játssza. Nem az a baj, hogy a népesség öregszik, hanem a folyamat gyorsasága, a társadalmi, gazdasági, szociális következményei és ezek kezelésének módjai okozzák a legtöbb problémát. Növekszik az aktív korúak eltartási terhe, és öregszik maga az aktív korú népesség is, reformra szorulnak társadalom- és egészségbiztosítási rendszerek a nyugdíjas korú népesség abszolút számának és arányának növekedése miatt.
A tartós népességcsökkenés és az öregedés párhuzamos folyamat, amelyek egy idő után kölcsönösen erősítik és gyorsítják egymást. Egy ilyen társadalomnak csökken a versenyképessége, kevésbé rugalmas és befogadó a társadalmi és gazdasági újdonságokra, csökken az emberi erőforrások és a társadalom egészének megújulásra való képessége. Az alacsony termékenység hosszú távon érinti a családok működését, funkcióit, a háztartások összetételét, a munkaerőpiacot és ezen keresztül az egész társadalmat.
Mind a külföldi, mind a hazai tapasztalatok azt bizonyítják, fontos, hogy a családpolitikai rendszer sokszínű legyen, és egyidejűleg legyen képes gyermekvállalásra ösztönözni alacsony és magas iskolai végzettségű anyákat, jobb és rosszabb jövedelmi viszonyok között élő családokat, családalapítás előtt álló fiatalokat, de olyan párokat is, akik meglévő gyermekük vagy gyermekeik mellé kívánnának továbbit vállalni. Ezért fontos, hogy a családpolitika ne preferáljon egy társadalmi réteget sem, hanem a különböző élethelyzetben lévő párok, családok számára egyformán lehetővé tegye családtervezési elképzeléseik realizálását.
A családtámogatási rendszeren belül hagyományosan kiemelt szerepet játszanak a pénzügyi juttatások. Magyarországon a családi pótlék rendszere több mint hetvenéves múltra tekint vissza. Szerepe, jelentősége ma is meghatározó. A gyermek korával változó felnevelési költséggel összefüggésben meggondolandó az életkorral lineárisan növekvő, differenciált családi pótlék bevezetésének lehetősége.
A francia termékenységi mutatók az adókedvezmények hatékonyságát bizonyítják, így mindenképpen indokoltnak tűnik a jelenleg érvényben lévő rendszer megőrzése és továbbfejlesztése. A pénzügyi támogatások lényeges kérdése a valorizáció, bár az a véleményünk, hogy még az elértéktelenedett juttatás is jobb, mint a megszüntetett, a megszüntetés ássa alá leginkább a családpolitika kiszámíthatóságába vetett bizalmat, de a pénzügyi támogatások értékmegőrzése kétségkívül a családpolitika hatékonyságának kulcskérdése.
A gyermekvállalás miatti jövedelemkiesés mérséklésének igazságos és a korábbi évek termékenységi adatai szerint hatékony módja a keresetarányos gyermekgondozási díj, a gyed működtetése. Valorizációja a minimálbér valorizációjától függ, és ezért biztosítottabbnak tűnik, mint az egyéb pénzügyi támogatások esetében az értékállóság.
Igen fontos kérdés a gyermekvállalás és a munkavállalás konfliktusának feloldási lehetősége. A gyermekvállalás későbbre halasztása és az eredetileg elképzelt, kívánt gyermekszám korlátozása jórészt a munkavállalással összefüggő konfliktusokra vezethető vissza, amit az anyák ezekkel a „stratégiai lépésekkel” igyekeznek kivédeni. A családpolitikának szem előtt kell tartania, hogy a gazdasági fejlődéssel együtt a női munkaerő létszáma is növekszik, hasonlóan az európai országokhoz a termékenység alakulásában egyre meghatározóbbá válik.
Egy mai igényeknek megfelelő, korszerű családpolitika alapvető feladata a fiatal, szülőképes korosztály életcéljainak e két mezőnyét, a családra, gyermekre vonatkozó terveket és a munkával kapcsolatos ambíciókat egységben kezelni, és azok megvalósítását a tervezett, kívánt gyermekek megszületésének támogatásával segíteni elő.
(11.40)
A családpolitika eredményessége döntően attól függ, hogy a piaci körülmények között milyen módon sikerül a gyermeket váró vagy a gyermekgondozási szabadságon lévő anyák munkahelyi biztonságát garantálni, illetve hosszabb gyermeknevelési távollét után hogyan sikerül őket a munkaerőpiacra reintegrálni. A keresőtevékenység és a gyermekvállalás összeegyeztetését könnyebbé tenné a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztése, amely mind családpolitikai, mind foglalkoztatáspolitikai szempontból előnyös lenne. A munkáltatók ellenállása tb- és adókedvezményekkel megtörhető lenne, de legalább ennyire fontos a szemléletváltozás, a részmunkaidőben dolgozók társadalmi megítélésének megváltozása is.
Számos nyugat-európai országban a részidős foglalkoztatás jól működik, ezért tapasztalatait átvéve segíthetne a holtpontról való elmozdulásban. Otthoni tevékenységek kiváltása megfizethető árú, szervezett szolgáltatások révén - ez is fontos kérdés. A KSH időmérleg-adatainak tanúsága szerint a rendszerváltozás óta jelentősen nőtt a háztartás ellátására fordított idő mennyisége. Erről adatokat is hallottunk itt.
A nem fizetett otthoni munkák háromnegyedét nők végzik. A családok terheinek enyhítését jelentené a háztartási munkák, gyermekfelügyelet, idős vagy fogyatékos családtagok ellátása, nonprofit szervezetek által működtetett szolgáltatások révén történő kiváltása. A rendszer családpolitikai fontossága mellett foglalkoztatáspolitikai jelentőséggel is bír a szakképzetlen, másfajta munkavégzésre esélytelen munkanélküliek elhelyezése, szervezett foglalkoztatása révén, természetesen továbbképzés után.
Megfontolásra érdemes külföldi tapasztalat a gyermekgondozási szabadság és a részmunkavállalás kombinálása, párhuzamos igénybevétele. A családok a gyermekgondozási szabadság hároméves időkeretével rugalmasan gazdálkodhatnának. A gyermekgondozási szabadság ideje alatt a gyesre vagy gyedre jogosult szülő részidőben állást vállalhatna, és így a biztosított, de fel nem használt idővel a gyermekgondozási szabadság akár a gyermek hatéves koráig is meghosszabbítható lehetne.
Nagyon fontos a generációk közötti kapcsolat erősítése. A népesedési kérdésekkel foglalkozó szakemberek körében ismétlődően felvetődik az a gondolat, hogy hogyan lehetne kompenzálni azt az áldozatvállalást, amit a gyermeket vállaló családok az egész társadalomért, a társadalmi újratermelés biztosításáért hoznak. A gyermeket vállaló anyák életkeresete a gyermekgondozási szabadság, illetve a gyermeknevelés miatti rosszabb munkaerő-pozíciók miatt alacsonyabb lesz, a családok a gyermeknevelés anyagi terhei miatt kisebb felhalmozásra képesek. Mindez hátrányosan befolyásolja a gyermeket nevelő szülők időskori anyagi biztonságát. Ez a gondolat vezetett ahhoz a javaslathoz, mely szerint a felnőtt, keresővé vált gyermekek nyugdíjas szüleiket személyi jövedelemadójuk meghatározott százalékával támogathatnák. A korábban már felvetődött elképzelés több, inkább demagógnak nevezhető ellenvélemény hatására nem realizálódott, de úgy véljük, hogy a téma újragondolása indokolt lenne.
Végül, de nem utolsósorban - hiszen ez az egyik, talán egyik legfontosabb kérdés - a stabilitás kérdése, a családpolitika stabilitásának szükségessége. A családpolitika eredményessége nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e a családtámogatási rendszer kiszámíthatóságában és a stabilitásban megingott lakossági bizalmat visszaállítani, sikerül-e a népesedéspolitika és a családpolitika céljait és eszközrendszerét tekintve konszenzust kialakítani a politikai pártok között, hogy a politika iránya, eszközrendszere ne csak négy évre, kormányzati ciklusokra, hanem hosszabb távra is tervezhető legyen a családok számára.
A politika ne várjon azonnali eredményeket egy-egy intézkedés bevezetése után, mert a népesedési folyamatok jellegéből a változás csak hosszú távon lesz érzékelhető. Lehet, hogy az intézkedés hatása nem is érzékelhető a pozitív tartományban, de meghatározza a negatív folyamatok elindulását, negatív tendenciák, magatartásformák megjelenését megakadályozza. Más szóval a „mi lett volna, ha…?” kérdését a családpolitikai intézkedések hatékonyságának vizsgálatánál célszerű mindig szem előtt tartani. Ha ezekben az alapelvekben meg tudunk állapodni, ezekben a minimális alapelvekben egyezségre tudnak jutni a politikai erők, akkor szerintem van esély arra, hogy erről a holtpontról elmozduljunk, illetve ebben a negatív tendenciában, ami ma Magyarországon a népesedéspolitikát illeti, változást, tartós változást tudjunk elérni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
