DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nemzeti sorskérdésről beszélni nem blöff, és a nemzeti sorskérdések megoldásában hatványozott felelőssége annak van, aki döntési pozícióban van, a mindenkori magyar kormánynak; mert a magyar lélekszám csökkenése, a népességfogyás és az idősebb korosztály számának emelkedése bizony nevezhető nagyon komoly, nagyon súlyos nemzeti sorskérdésnek. Hisszük, hogy ebben van megoldás, de ehhez egy nagyon alapos és nagyon komoly szemléletváltásra van szükség mindenekelőtt a kormányzat részéről.
Örömmel hallottam a felszólalások során két alkalommal, hogy a gyerekáldás fogalom elhangzott. Az én gyermekkoromban - ez a háború után volt, s nagyon nehéz időket éltünk, mégis - az én kis, 600 lelket számláló bakonyi falumban, ha egy család gyermeket várt, akkor a parasztemberek azt mondták, hogy X-éknél gyerekáldás várható, tehát áldásként értékelték ezekben a nehéz években is az emberek a gyermeket, és nem tehernek, nem költségtényezőnek.
Ha igaz - márpedig igaz -, hogy a politika az ember közéleti környezete, az emberi együttélés formálására szolgáló gondolkodás és cselekvés, akkor mi, kereszténydemokraták azt mondjuk, hogy ennek a komoly demográfiai gondnak a megoldásában kell hogy első számú lépés legyen a család intézményének megerősítése, a családok támogatása, és ebben javasoljuk, hogy a pozitív nemzetközi tapasztalatokat használják fel. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy a polgári kormány családpolitikája nemzetközi elismerésben részesült, amikor 2001. június 29-én az Európai Családterápiás Egyesület „Európai-díj a családokért” kitüntetést adta át Orbán Viktornak. Érdemes lenne leporolni ezt a családpolitikát, és újra elővenni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
