DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szakértők állítják, Magyarország akkor kerül szembe majd igazán a demográfiai problémával, ha az 1995-2005 között született nemzedék munkaképes korba lép, addigra ugyanis a mai 40 körüli népes nemzedék eléri a nyugdíjkorhatárt.
(A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Hende Csaba váltja fel.)
Jelenleg a generációk közötti újraelosztás még mintegy 90-95 százalékban biztosítja a nyugdíjak forrását és az idősek egészségügyi ellátását, de húsz év múlva már a baj sokkal, de sokkal nagyobb lesz, mint most. Ahogy Babák Mihály képviselőtársam szokta mondani: nagy lesz a baj. Addig kell lépnünk, amíg lehet megoldást találni. Mert van megoldás, legalábbis ösztönző erő; ez pedig a családi adózás, természetesen kiegészítve működő szociális ellátórendszerrel.
Mint hallhattuk, az Európai Unióban is van kötelező és van választható családi adózás is, de az Európai Unión kívül számos ország jogrendje ismeri a választható családi adózást, például az Egyesült Államoké vagy Törökországé. Az ismeretek bővítése érdekében is talán célszerű lenne felidézni a már ismertnek tűnő családi adózásokat, megoldásokat, ahol a házastársak kötelezően együtt adóznak vagy éppen választhatóan, és az összeadott jövedelmet a család tagjainak számával osztva sorolják őket alacsonyabb adósávba. Természetesen mindezek mellett pótolhatatlan, hogy a szociálpolitika a gyermekeiket munkával eltartó nőket még külön is támogatja.
Franciaországban például ezért nő dinamikusan a születésszám. Az ezredforduló óta tartó bébiboom tavaly 840 ezer újszülöttet jelentett, ami 1981 óta a legmagasabb szám. Így az sem csuda, hogy ott ismét emelkedik a népesség, pedig a francia nők is már 30-31 éves korban szülik első gyermeküket.
Tisztelt Képviselőtársaim! A minap olvastam egy liberális vitairatot, amely igazságtalannak, zsákutcának nevezi az ilyen gyermekösztönző módszert, mivel az, ahogy írja, nem vezethető le a rászorultsági elvből és a jövedelemteremtéssel kapcsolatos kérdésekből. Valóban, csak az osztható el, amit megtermeltünk. Viszont közgazdasági tanulmányainkból azt is tudjuk, hogy nem lehetséges a termelésben részt vevők egyéni hozzájárulásának korrekt megállapítása a termelt javak előállításában.
Mi, kereszténydemokraták az igazságos munkabér megállapításában három szempontot tartunk fontosnak: a munkás és családja életszükségletét, a vállalat teherbíró képességét és a közjó érdekét. Hitünk szerint értelmes gazdasági cselekvés alapja csakis a közjó szolgálata lehet, hiszen a közjó többek között feltételezi a jogbiztonságot, a közoktatást, a foglalkoztatást, a szociális biztosítások rendszerét és a működő egészségügyet, pontosan azt, tisztelt képviselőtársaim, amit önök, kormánypárti képviselők a minap kezdtek alapvetően szétverni. Pedig ezek azok a prioritások, amelyeket a közhatalomnak biztosítania kell, és amelyeket a magánkezdeményezéseknek is meg kell erősíteni. Utalok itt az egyházak társadalmi tanítására és nevezetesen a Gaudium et Spes enciklikára.
(14.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! A minap nyilvánosságra került az ENSZ Gyermekvédelmi Alapjának átfogó jelentése, miszerint Magyarország 21 fejlett - és nem úgy, ahogy a miniszterelnök úr mondta, 21 gazdag - ország között a 18. helyen áll a gyermekveszélyeztetésben, a 19. helyen a gyermekjólétben, a 20. helyen az anyagi jólétben, a 21., azaz az utolsó helyen az újszülött- és a csecsemőhalandóság tekintetében, valamint ugyancsak utolsók vagyunk a munkaképes korú, de munkanélküli szülőkkel együtt élő gyermekek arányában is. A jelentésnek számunkra csupán egyetlen, némi optimizmusra okot adó megállapítása lehet, mégpedig az, hogy Magyarországon ma még az átlagosnál jobban működnek a családi kapcsolatok. Akkor miről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim?!
Arról, hogy már a 24. órában vagyunk, és valóban sürgős cselekvésre van szükség. A liberális gazdasági rendszer lerombolta a családot. Nekünk vitán felül érdekünk, hogy azt újraépítsük, úgy, mint a társadalom alapját. Ha pedig e területen eredményesek akarunk lenni, akkor a most működő rendszert már tovább nyirbálni nem szabad, továbbfejleszteni viszont elengedhetetlen. És jó tudni, tisztelt Gusztos képviselőtársam, hogy a családi támogatás nem szociális juttatás, hanem a család intézményének, az abban folyó gyermeknevelői munkának a társadalmi megbecsülése, ezért azt a társadalmi igazságosságnak megfelelően ki kell egészíteni a családi adózással, és a leghatározottabban szorgalmazni kell azt is, hogy a közgondolkodást, a gyermeknevelést az egyik leghasznosabb társadalmi tevékenységnek tekintse, amire megéri kormányzati pénzeket áldozni ahhoz, hogy valóban jövőnk lehessen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
