DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is úgy érzem, hogy a mindenkori törvényhozóknak felelősségük van abban a lehetetlen demográfiai helyzetben, ami ezt az országot jellemzi; a trendekre gondolok. A felszólalásokat hallgatva eszembe jutott, hogy mintha a próféta üzenete beteljesednék a magyar nemzet vonatkozásában: tetteik körülvették őket, körbezárták őket, nem volt foganás, nem volt születés, elsorvadtak, elpusztultak. Valóban nagyon nagy a baj, és együtt kell gondolkodnunk ennek a bajnak a megoldásán.
Ugyanakkor az is felvetődött bennem, hogy azok, akik nézik a televíziót - ha egyáltalán közvetítik ezt a vitanapot -, értik-e, hogy miről szól a történet, és kapnak-e olyan muníciót, főleg a fiatalok, amely az elkövetkező időkben a nemzetért való valamilyen felelősségvállalásra készteti őket. Eszembe jut egy demográfiai fórum, ahol egy neves teológussal tartottunk előadást. Fiatalok ültek velünk szemben, és nagyon révetegen, bágyadtan figyelték, amit mondtunk, semmi lelkesedés nem volt bennük. Nem felejtem el, a teológus akkor egy kicsit ingerült lett, és azt mondta, nem értitek, hiába beszélek nektek, nem tudjátok, hogy csak Sárának és Ábrahámnak adatott meg, hogy kilencvenéves korukban szülessen gyerekük. Akkor nagy derültség támadt, és világossá vált, hogy a népszaporulat, a gyermek születése egy férfi és egy nő kapcsolatából, szerelméből származik, és a szerelem, a gyermeknemzés maga azt is jelenti, hogy az ember egy spirituális lény. Mi itt adatokról beszélünk, statisztikákat hozunk, de ettől az ember még egy spirituális lény.
Én az emberről szeretnék néhány szót szólni, és az ember felelősségéről a demográfiai trendek alakulásában. Az ember egy különleges biológiai lény, mondhatom, hogy Isten képmására teremtett biológiai lény, akinek van egy különlegessége, ami felelőssé teszi ebben a kérdésben is, nevezetesen az, hogy lelke van, és a lélek nem mást jelent, mint az önmagam szubjektív észlelésének a képességét. Tehát én ember vagyok, mint egy tükörben látom magam, amikor cselekszem, ennélfogva felelős vagyok magamért, felelős vagyok azért, amit teszek. De ha magamért felelős vagyok, akkor az embertársammal szemben is viselnem kell ezt a felelősséget, hiszen az ént mindig csak a te definiálja, a te határozza meg, és ez a magamért és az embertársamért vállalt, viselt felelősség a közösségépítés alapeleme, ebből származnak a baráti és szerelmi kapcsolatok, a család, a kisközösségek, a nagyközösségek, a nemzetközösség.
Ha az ember ezt végiggondolja - amire most kevés időm van -, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a felelősségben generációs felelősséget visz az ember, mondhatom azt is, hogy felelősek vagyunk a már elhunytakért, felelősek vagyunk az élőkért, és felelősek vagyunk a még meg sem született gyermekekért is. Tehát az ember generációs felelősséget visz.
A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy az ország lelkileg van gondban, elfogyott az emberek energiája. Azt mondja a szakma, a tudomány, hogy a frusztrációs tolerancia nagyon lecsökkent a környezeti változásokkal kapcsolatban. Ez a kérdés most nagyon aktuális. A védekezőképesség, a környezeti változások feldolgozása, a személyiség építésére való beépítés, felhasználás képessége, készsége nagyon lecsökkent az emberekben. Megint a tudományt hívom segítségül: azt mondja a tudomány, hogy a lecsökkent lelki kondíciókat négy forrásból lehet újratölteni, és ez nagyon kell ahhoz, hogy a magyar valóban szaporodni tudjon, hogy a negatív demográfiai trendek megforduljanak.
Ez a négy tényező a következő: az első az identitás, a kultúra ápolása, a nemzethez tartozás, az együvé tartozás; a második a szolidaritás, az, hogy törődöm az embertársammal, a másik emberrel, figyelek rá; a harmadik a család, amelyik a társadalom legkisebb egysége, közössége, és amiből a nemzet szövete újraépíthető; a negyedik a hit. A hitet szeretném különösen hangsúlyozni. Lehet, hogy ezen valaki csak a jövőbe vetett offenzív, optimista magatartást érti, de van - s többen vagyunk így -, akik az istenhitet értik alatta. Tudni kell, hogy a hit, a jövőbe vetett offenzív, optimista viszonyulás, az ima, a fohász nem kevesebb, mint a megváltoztathatatlannak gondolt világfolyamatokba történő beavatkozás lehetősége. Itt pedig erre is szükség van, mert az ügy, amiről beszélünk, nemcsak bináris számrendszerekben, nemcsak statisztikákban, nemcsak adatokban, hanem spirituális értékekben is mérendő.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
