DR. NYUL ISTVÁN
DR. NYUL ISTVÁN
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor ez a vitanapi téma fölvetődik, azt hiszem, a gyermekegészségügyről is szükséges néhány szót ejteni.
Az 1970-es évek magas születési száma - akkor 151 ezer volt - indokolttá tette az akkori szülészeti és gyermekgyógyászati ágyak számának a növekedését. Új osztályok jöttek létre, új bővítések történtek. Ezzel egy időben épült ki a házi gyermekorvosi hálózat is, és így már mintegy 1600 házi gyermekorvos dolgozik az alapellátásban. Ezek a képzett szakemberek sokéves kórházi, klinikai múlttal jöttek az alapellátásba, és érthető, hogy a betegellátásban végleges ellátást tudnak nyújtani, egyre kevesebb gyermek kerül kórházba, miután hozzájuk elmentek. A gyermekpopuláció mintegy 70 százalékát ma ők látják el Magyarországon.
Ha arra gondolok, hogy ezzel egy időben a gondozás is milyen nagy léptékben fejlődött, és ezzel együtt a hatékony terápiák is megjelentek, érthető, mind kevesebb olyan gyermekkel találkozunk - például súlyos asztmás hörghuruttal -, aki nagyroham miatt kerül kórházba. Nem, ezeknek az eseteknek a száma jelentős mértékben csökkent, a gondozási tevékenység is rendkívüli mértékben javult. Húsz évvel ezelőtt csupán mintegy hat kötelező védőoltás volt, hat kórokozó ellen adtunk oltást a gyermekeinknek. Ma tíz kórokozó ellen történik oltás, és mintegy kilenc védőoltást tudunk ajánlani a gyermekeknek, ha a szülő kéri. Az előzőek ingyenesek, az utóbbiaknál természetesen még téríteni kell.
Eltűntek a nagy járványok, és velük együtt eltűntek a kórházi ellátást igénylő szövődményes esetek is. Mellékesen jegyezném meg, hogy napjainkban egy jelentősebb influenzajárvány van - kicsit én is benne vagyok -, és a bárányhimlő mint olyan szintén grasszál, és nagy tömegben jelentkezik, legalábbis vidékünkön, Dél-Dunántúlon. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ez ellen is van ma már ajánlható védőoltás.
A terhesgondozás kiterjedése, a korszerű szülésvezetés, a koraszülött-ellátás, -gondozás és -utógondozás, valamint az előttem szólók által már többször említett kiváló védőnői szolgálat, azt hiszem, nemzetközi összehasonlításban is nagyon jó, és ahogy a védőnői szolgálat is kitűnőnek mondható, úgy az újraoltottságunkról is egyértelműen ezt mondhatjuk el, hogy nemzetközi összehasonlításban is nagyon jól állunk.
1970-ben ezer élve születésre még 35 csecsemőhalálozás esett; 2001-ben már csak 8, és 2005-ben csupán 6,2 volt ez a szám, tehát látványos javulásról beszélhetünk, de hasonló mértékben javult a koraszülöttek számának alakulása, és hasonló mértékben javult a koraszülöttek túlélési aránya. Természetesen a koraszülöttség terén van még behoznivalónk. Nálunk fejlettebb országokban ennél jobb adatokkal tudnak dicsekedni.
1990-től drámaian csökkent a születések száma. Akkor még 125 ezer volt az évi születésszám, és ez csökkent fokozatosan. Úgy látom, hogy 2003-ban érte el a mélypontot a 94 ezres születésével, és az utóbbi három év - mint ahogy a miniszterelnök úr is mondta, és többen utaltak rá - egyenletes, 2-3 ezres születésgyarapodást hozott.
Nem egészen értek egyet Harrach képviselőtársammal, amikor azt mondta, hogy ez a Ratkó-unokák késői születésével magyarázható. Én azért az akkori és jelenlegi kormány családtámogatási intézkedéseivel is összhangba hozom. Itt elhangzott az is, hogy a skandináv országokban, valamint Franciaországban is melyek azok a mutatók, amelyek a születésszám gyarapodásához vezettek. Mindannyiunk előtt ismert, hogy Skandinávia a szociális intézkedések terén élen járó területnek számított, és egészen biztos, hogy ez is meghatározó a születések számának kedvező alakulásában.
Ha végiggondoljuk az előbb elmondottakat, a fenti jó irányú változásokat a gyermekágyszám struktúraváltozása nem követte. A gyermekágyak kihasználási mutatói egyre romlottak. Ma már kevés az osztályra kerülő beteg gyermek, kevés az osztályon dolgozó orvos, és egyre nagyobb problémát jelent a gyermekosztályokon az ügyeleti ellátás biztosítása. A területi orvosokat sok helyütt be kell ebbe vonni. Ebből adódott az, hogy évek alatt jó néhány gyermekosztályt meg kellett szüntetni, és ez a folyamat nyilván kötelező érvényű ma is.
A gyermekszakmai kollégium már 2000-ben az ágykihasználtsági mutatók alapján 436 ágy megszüntetését tartotta indokoltnak Budapesten. 2001 májusában az alábbiakat fogalmazza meg ugyanez a szakmai grémium, a szakmai kollégium: „Néhány szakmában, így a gyermekgyógyászatban is jelentős kapacitásfelesleg mutatkozik a fővárosban. A kedvezőtlen demográfiai helyzet néhány éven belül arra fogja kényszeríteni az egészségügy felelős irányítóit, hogy a központi régióban jelentős gyermekgyógyászati fekvőbeteg-átszervezést, kapacitáscsökkentést hajtson végre.” Ugyanezen levél állapítja meg azt is, hogy a 2001-ben bevezetett finanszírozási korrigált rendszer a gyermekgyógyászatot továbbra is ellehetetleníti; 2001 májusában íródott ez a levél. Az Egészségügyi Minisztérium is megkapta ezt a levelet, és tudjuk, hogy az Orbán-kormány idején íródott.
2007 januárjában ugyanezen szakmai gyermekgyógyászati kollégium Budapestre vonatkozó gyermekágyszám-javaslata jórészt megegyezik a mai Egészségügyi Minisztérium javaslatával, és a budapesti gyermekágyszámot mintegy ezerre teszi. Úgy érzem, hogy itt egy egyensúly fog megteremtődni a későbbiekben.
Tisztelt Képviselőtársak! Meggyőződésem, hogy a kevesebb minőségileg többet fog jelenteni. A gyermekrehabilitáció és -habilitáció a gyerekgyógyászatnak egy hiányterülete, mondhatnám azt is, hogy gyermekcipőben jár. Gondolom, látjuk ezt, érjük meg közösen, hogy a felnőtt kategóriába kerüljön ez a terület is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
