GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! „Mindig csak azon kötelezettségekről szólunk, melyekkel szüleinkhez köttetünk, azokrul soha vagy ritkán, melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szentebbek.” Széchenyi István sorait idéztem az előbb, melyek ma is érvényesek, és ezt nem mutatja más jobban, mint hogy a kezdeményezők szándéka szerint létrejött ma ez a vitanap.
Minden társadalom fejlettségi fokát az mutatja meg leginkább, hogyan viszonyul a legkiszolgáltatottabb csoportjaihoz, mondhatjuk, ez a társadalom tükre. Ha homályosnak látjuk ezt a képet, akkor a hibát ne a tükörben keressük! A gyermekek nem tudnak dönteni saját sorsukról, a felnőtt világ teszi meg ezt. A változtatás eszközei is a felnőttek kezében vannak.
A társadalom erkölcsi kötelessége, egyben emberi és gazdasági érdeke is, hogy a felnövekvő nemzedékek milyen körülmények között, milyen feltételekkel indulnak neki az életnek. Tudjuk, hogy minden társadalomban vannak egyenlőtlenségek. Ezeknek a társadalmi egyenlőtlenségeknek rengeteg fajtája van, beszélhetünk a képességek egyenlőtlenségéről, gazdasági, tudásbeli képességek egyenlőtlenségéről, saját lehetőségeink kiaknázásának egyenlőtlenségeiről. A fejlett társadalmak azonban azon igyekeznek, hogy ezeket a társadalmi egyenlőtlenségeket, ezeknek a hatásait minél jobban ki tudják küszöbölni, hiszen ezek a hátrányok behozhatók.
Az egyenlőtlenségeknek oka lehet a társadalomban a több generáción keresztül ismétlődő folyamat is: minden vonatkozó szociológiai vizsgálat azt mutatja, hogy a hátrányos helyzetű családok gyermekei nagyobb eséllyel válnak maguk is hátrányos helyzetű felnőttekké, így generációkon keresztül öröklődhetnek a társadalmi esélyegyenlőtlenségek. A gyermek nem tehet arról, hogy milyen családba születik, jómódú, tehetős családba vagy szegény családba. Mit tehet egy kormányzat, hogy elősegítse a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását? Mit tehet, hogy esélyt adjon a hátrányos helyzetű családban nevelkedő gyerekeknek is a hátrányaik leküzdésére? Nos, rengeteg szegmense van ennek, a társadalom közös felelősségén, a szolidaritás érzésének kialakításán keresztül az egyes szakpolitikai intézkedésekig: oktatás, gyermekvédelem, szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika, egészségpolitika, amelyről itt a mai nap a vita során sok szó esett.
A miniszterelnök úr részletesen kitért a vitaindítójában arra, hogy a szocialista-liberális kormányzat 2002 és 2006 között milyen intézkedéseket tett. Én most ennek egyetlen eleméről szeretnék beszélni, nevezetesen: a gyermeket vagy a gyermekeket nevelő családok támogatásáról. Erről is sok szó esett a mai nap folyamán.
A szocialista-liberális kormányzat családtámogatási politikájának középpontjába a gyermeknevelés költségeihez történő hozzájárulás növelése és a leghátrányosabb körülmények között élők felzárkóztatása került, ezért a családi adókedvezmény helyett a minden gyermekhez eljutó családi pótlék lett a családtámogatás fő eszköze.
A kormányzat következetesen képviseli, hogy annak kell többet segíteni, akinek erre a legnagyobb szüksége van. Míg a Fidesz-kormány alatt bevezetett családi adókedvezményt csak a magasabb jövedelműek tudták igénybe venni, az alacsonyabb keresetű családoknak csupán 20-30 százaléka, és ők is csak részben részesülhettek ebben a juttatásban. Egy háromgyermekes családnak legalább átlagos jövedelemmel kellett rendelkeznie ahhoz, hogy a 30 ezer forintos családi adókedvezményt igénybe tudják venni.
(Török Zsolt elfoglalja jegyzői székét.)
Gyökeresen átalakult tehát a támogatási rendszer. Az alacsony jövedelműeknek korábban járó segély és a magasabb jövedelműek adókedvezménye beépült a családi pótlékba, így a minden gyermekhez eljutó, közel kétszeresére emelkedett családi pótlék vette át az alacsony és a magas jövedelműeket eddig eltérő mértékben támogató rendszer helyét.
Megfontolandónak tartom egyébként, hogy a családi pótlék alanyi jogon járó rendszere valóban megfelelő-e a társadalmi igazságosság szempontjából. De nem csak a családi pótlék megújítása volt az egyetlen változtatás, amit a szocialista-liberális kormányzat bevezetett, az alacsonyabb jövedelmű családok gyermekei más többlettámogatásokra is jogosultak: a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény rendszerében évente kétszer gyermekenként 5-5 ezer forintos támogatásra jogosultak, normatív étkezési támogatásban részesültek a közoktatásban, óvodákban, illetve a leghátrányosabb helyzetűek ingyen juthatnak tankönyvhöz.
Én most csak egy szegmensét emeltem ki ennek a nagyon komplex problémakörnek, nem említhettem meg minden célt.
(13.40)
A gyermekek helyzetének javításához szinte minden, már előbb említett részrendszert meg kell mozdítani. Erről szól a miniszterelnök úr által említett gyermekszegénység-ellenes program, amely tényleg átfogóan tárja elénk, döntéshozók elé a problémák gyökereit; tudományos és nemzetközi példák alapján mutat irányt a gyermekszegénység felszámolására. Ezt célozza a kormány reformprogramja is, de úgy gondolom, hogy a szükséges intézményi, tartalmi és személyi változtatásokat csak akkor tudjuk sikerre vinni, ha az elengedhetetlen szemléleti változások is végbemennek a társadalomban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
